Az Európai Vakok Szövetsége (European Blind Union, EBU) folyamatosan és aktívan tart kapcsolatot tagjaival, amelyek Európa 42 országában képviselik a vak és gyengénlátó embereket. Az online eseményeken és elektronikus levelezéseken túl az EBU vezetősége fontosnak tartja a rendszeres, legalább évenkénti személyes találkozásokat is. Cikkünkben a legutóbbi ilyen eseményről számolunk be.
Az EBU vezetői fórumának tagjai évente egyszer személyesen találkoznak és egyeztetnek az európai szövetség aktuális ügyeiről és a látássérült embereket európai szinten érintő legfontosabb kérdésekről. 2025-ben ez a találkozó a szlovén fővárosban, Ljubljanában került megrendezésre szeptember 28-án és 29-én. Az eseményen összesen 16 országból voltak jelen az EBU tagszervezetek vezetői, köztük az MVGYOSZ részéről dr. Nagy Sándor elnök képviseletében Ollé-Németh Orsolya szakmai vezető, illetve kísérőként Ollé Attila nemzetközi kapcsolattartó.
A másfél napos találkozó fő témái az EBU-tagszervezetek körében idén nyáron elvégzett felmérés eredményei és következtetései, a következő időszakra vonatkozó EU-s költségvetésnek a fogyatékos emberek támogatásával kapcsolatos kilátásai, valamint az EBU új, brüsszeli irodájának megnyitása voltak. Emellett a résztvevők tájékoztatást kaptak az aktuálisan elérhető EU-s pályázati lehetőségekről, az EBU 2024-2027 közötti időszakra vonatkozó stratégiai terve végrehajtásának félidős felülvizsgálatáról és a készülő magatartási kódexről, valamint az Egyesült Királyságban zajló, látássérült személyeknek szóló vezetőképző programról is.
Az EBU 2025 tavaszán online kérdőíves felmérésben gyűjtött adatokat a tagszervezetek működésével, tevékenységével, gazdálkodásával és kommunikációjával kapcsolatban. A felmérés célja az volt, hogy az EBU vezetése jobban megismerje a tagszervezetek helyzetét, megértse kihívásaikat és lehetőségeiket. A felmérésben a 42 tagszervezet közül összesen 22 vett részt. A kutatáshoz az MVGYOSZ is szolgáltatott adatokat. Sajnálatos, hogy a felmérésből kimaradt többek között Németország, illetve számos közép-kelet-európai szervezet is, így az eredményekből csak korlátozottan lehet a teljes európai szervezeti háttérre vonatkozó következtetéseket levonni, a kutatás inkább a trendek és a közös kihívások azonosítására volt alkalmas.
Az EBU tagszervezetei nagyobbrészt tagságon alapuló, a látássérült embereket tömörítő nemzeti szervezetek, a válaszadók 2/3-a ebbe a kategóriába sorolta magát. A szervezetek közel fele emellett szolgáltatásokkal segíti a vak és gyengénlátó közösséget, 1/3-uk kampánytevékenységet folytat, néhány pedig jótékonysági szervezetként működik. Természetesen sok válaszadó több kategóriába is besorolta magát. A szervezeti struktúrák is sokszínűek. A válaszadók nagy többsége ernyőszervezetként működik, emellett sokan tartanak fenn összetett regionális és egyéb intézményekből álló hálózatokat.
A legtöbb szervezet vegyes finanszírozással működik. A válaszadók 3/4-e támaszkodik elsősorban kormányzati, közel fele pedig önkormányzati támogatásokra. A szervezetek kb. 3/4-e gyűjt magán és céges adományokat, sokan tekintenek fontos forrásként a tagdíjakra, illetve egyéb vállalkozási vagy értékesítési tevékenységből származó bevételekre, míg az EU-s támogatásokkal csak elvétve élnek. A tagszervezetek pénzügyi helyzetére az általános tendenciák jellemzőek, miszerint a nyugat-európai szervezetek általában lényegesen magasabb bevételekkel rendelkeznek, mint a közép-kelet-európaiak vagy a balti államokban működők. A válaszadók 2/3-a pénzügyi kilátásait stabilnak írja le, többségük ugyanakkor a kormányzati támogatások csökkenésével számol, ami aggodalomra ad okot.
Nagy különbségeket mutattak a válaszadó szervezetek a munkatársak létszámában. A válaszadók 1/3-a 25 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat, néhány nagy szervezetnél ugyanakkor ötszáznál is többen dolgoznak. Hasonlóképpen nagy eltérések figyelhetőek meg az önkéntesek bevonásának mértékében, a szervezetek kb. ötödének egyáltalán nincs önkéntese, míg 2/3-uk nagyobb létszámú önkéntes bevonásával tevékenykedik. A válaszadók között olyan szervezet is van, amely 900-nál is több önkéntest foglalkoztat.
Stratégiai prioritásaikat tekintve a szervezetek nagy többsége az érdekképviseletet tekinti elsődlegesnek, nagyjából felük az akadálymentesítési és oktatási kérdésekre összpontosít, de sokan tekintik fontosnak a foglalkoztatást, a szemléletformálást és a szolgáltatások biztosítását. Szervezeti kommunikációra a válaszadók szinte kivétel nélkül a weboldalakat és a közösségi médiát használják, emellett szinte mindannyian rendelkeznek elektronikus hírlevéllel, miközben a személyes kapcsolattartást még mindig elsősorban telefonon végzik. A közösségi médiaplatformok közül a Facebook a legnépszerűbb, de többen használják az Instagramot, az X-et és a TikTokot is. A válaszadók többsége aktívan részt vesz az EBU valamelyik munkacsoportjában, de sokan küzdenek az erre alkalmas humán kapacitás hiányával.
A felmérés rávilágított arra a jól ismert tényre is, hogy az európai országok többségében nem állnak rendelkezésre megbízható statisztikai adatok a látássérült népesség létszámáról és arányáról, illetve hogy a fogyatékosságok, így a látássérültség kritériumai országonként kisebb-nagyobb mértékben eltérnek. Ez a tény jelentősen megnehezíti az egyes országok látássérült népességre vonatkozó adatainak összehasonlítását.
A felmérés eredményei alapján az EBU a tagszervezeteknek javasolja, hogy több tudatossággal és nagyobb kapacitással vegyenek részt az európai szövetség munkájában. A legnagyobb kihívásokként a tagszervezetek finanszírozási és kapacitásbeli korlátait és az egyes országokban a látáskárosodással kapcsolatos definíciók és adatgyűjtések összehasonlíthatatlanságát azonosították. A tagszervezetek elsősorban az adománygyűjtés, a digitalizáció és a közösségi média hatékony használata terén várnak útmutatást az EBU-tól. Az EBU arra biztatja tagjait, hogy az általában meglévő egyetlen kapcsolattartón túl szélesebb körű részvételt biztosítsanak munkatársaik és önkénteseik révén az európai szövetség különféle fórumaiban és tevékenységeiben. Ennek akadályát sokszor a nyelvi korlátok jelentik, de az is gyakran kiderül, hogy maguk a tagszervezetek vezetői sem tekintik kellően fontosnak az európai szintű érdekképviseletet és együttműködést.
A tanácskozáson Lars Bosselmann, az EBU ügyvezetője az elnökség napirendjén lévő több aktuális témában is tájékoztatást nyújtott. Az utóbbi évtizedekben többször napirendre került, hogy a hagyományosan párizsi székhelyű szervezet az EU központjában, Brüsszelben is létesítsen egy irodát, fizikailag is közelebb kerülve ezzel az európai szintű döntéshozatalhoz, illetve a szövetséget nagy mértékben támogató Európai Bizottsághoz. Ennek megvalósítására most egy EU-s pályázat révén látnak lehetőséget, a támogatási döntést 2025 novemberére várják. Az ismét napirendre került szervezeti változás részeként az új irodába egy fő érdekképviseleti munkatársat is fel kívánnak venni, aki lehetőség szerint maga is látássérült személy és jártas az EU-s intézményrendszer és politikák területén. A brüsszeli irodahelyiség kiválasztásával kapcsolatban felmerült, hogy valamilyen közösségi irodában folyjon a tevékenység, ugyanakkor az értekezlet több résztvevője aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egy egyfős iroda munkatársa óhatatlanul is elszigetelődik, látássérültként pedig az asszisztencia hiánya is nehézséget jelenthet. Az iroda működtetésével és az alkalmas munkatárs megtalálásával kapcsolatos közös gondolkodásra az ügyvezető egy munkacsoport felállítását javasolta, amibe több résztvevő jelentkezett.
A vezetőség tájékoztatást adott a Vakok Világszövetsége (WBU) 2025. évi közgyűléséről, amelyet Brazíliában rendeztek meg szeptember elején. A résztvevők elmondása szerint az esemény meglehetősen kaotikus és rosszul szervezett volt, így számos fontos döntés meghozatalára egyszerűen nem maradt idő. Ugyanakkor egy világszintű szakmai találkozó és kiállítás színesítette az eseményt. Az EBU vezetősége abban bízik, hogy a WBU új vezetői javítják a munkafolyamatokat és a világszervezet működésének hatékonyságát.
Magdalena Verseckas, az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) forrásteremtési koordinátora online csatlakozott az értekezlethez. Prezentációjában több olyan EU-s pályázati rendszert mutatott be, amelyekből a tagországok szervezetei forrást teremthetnek projektjeik megvalósításához. Az Erasmus, a Cerv, a Horizon, az Interreg és a Kreatív Európa Program pályázatai általában nem kifejezetten a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos projektek támogatására kerülnek kiírásra, de számos pályázati programban megjelenik célként a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű csoportok támogatása. A legtöbb ilyen projektet a szervezetek konzorciumban, általában több országban működő partnerek együttműködése révén valósíthatják meg.
Az EU következő, 2028-2034-es időszakra szóló költségvetési tervezete – ahogy az a vezetőség tájékoztatásából kiderült – nem kecsegtet túl biztató kilátásokkal a fogyatékossággal élő emberek nem kormányzati szervezetei számára. Az uniós prioritások változása, pl. a védelmi kiadások növekedése, veszélyeztetik a fogyatékos emberekkel kapcsolatos és a szociális támogatások korábbi mértékkel megegyező biztosítását. A szociális célú támogatások kifejezetten nemzeti hatáskörbe kerülnek, a fogyatékossággal élő embereket képviselő szervezeteknek pedig biztosítaniuk kell, hogy tevékenységeik összhangban legyenek a nemzeti prioritásokkal. Cél az uniós és a tagállami szakpolitikák közti nagyobb összhang kialakítása, ugyanakkor ezzel a finanszírozásban megnő a tagállami kormányzati döntéshozatal jelentősége. Emellett számos korábban önálló támogatási program összevonásra kerül, ami az alapvető célkitűzések felhígulását eredményezheti, egyetlen pályázat során lényegesen több és több célcsoportot támogató pályázó fog versengeni. A reformok célja az egyszerűsítés, az átláthatóság növelése és az adminisztratív terhek csökkentése, ugyanakkor nemzeti és regionális szinten erősebb érdekképviseletre van szükség annak érdekében, hogy a fogyatékosságügyi témák bekerüljenek a prioritások közé. Ez a helyzet az ügyvezető elmondása szerint elsősorban az egyes fogyatékossági csoportokat önállóan képviselő szervezetek működését veszélyeztetheti. Ezért szükség van az EBU és a tagszervezetek közti szoros együttműködésre, hogy a fogyatékossággal élő személyek prioritásai – azaz az akadálymentesség, a befogadás és az önálló életvitel – tükröződjenek az EU-s és a nemzeti stratégiákban.
Üde színfoltja volt a találkozónak az Egyesült Királyság mintegy 10.000 tagot és több mint 1200 alkalmazottat számláló látássérültügyi szervezete, a Royal National Institute of Blind (RNIB) vezetőfejlesztő programjának bemutatása. A programot David Adwinkle, az RNIB stratégiai kutatási részlegének vezetője ismertette.
Az RNIB a közelmúltban felmérést végzett a szigetországban működő, látássérült emberekkel foglalkozó szervezetek körében, amely elgondolkodtató adatokkal szolgált. A kutatás során közel 1000 olyan szervezetet azonosítottak, amelyek deklaráltan a vak és gyengénlátó emberekért tevékenykednek. A vizsgált szervezetek összesen mintegy 6500 főt foglalkoztatnak, akik között a látássérült munkatársak aránya még a 10%-ot sem éri el, nagyjából 450-en vannak. Ez az arány a vezetők körében ennél is lényegesen alacsonyabb, a nagy szervezetek vezetői között alig tíz látássérült személy található. Többek között az RNIB-nak sem volt soha látássérült igazgatója. A kutatás tanulságai szerint ennek az elszomorító aránynak több oka is van: egyfelől a rendszer és a benne működő szakemberek nem tekintik hasznosítható értéknek a látássérült emberekért folyó munka során azt az egyébként pótolhatatlan és gazdag tapasztalatot, amivel a vak vagy gyengénlátó munkatársak rendelkeznek, illetve általánosságban is alábecsülik képességeiket és gyakran nem ismerik azokat a technikai innovációkat sem, amelyek lehetővé teszik az akadálymentes munkavégzést egy vak ember számára. Másfelől az is gyakori, hogy maguk a látássérült emberek sem tartják alkalmasnak önmagukat arra, hogy vezető pozíciót töltsenek be egy szervezeten belül, netán annak élén. Ennek okaként elsősorban az önkorlátozó hiedelmek meglétét, illetve a példaképek, azaz a vezető pozícióban tevékenykedő látássérült emberek általános hiányát azonosították. Ez a helyzet alááshatja a látássérült emberekkel foglalkozó szervezetekbe vetett bizalmat mind az érintettek, mind a támogatók és egyéb partnerek körében.
Az RNIB célul tűzte ki az általa foglalkoztatott látássérült szakemberek létszámának növelését, illetve kifejezetten kívánatosnak tartják, hogy a szervezetek vezetésében is növekedjen a vak vagy gyengénlátó személyek aránya. Ennek érdekében felhívást tettek közzé egy speciális vezetőfejlesztő program kidolgozására és megvalósítására, amely iránt számos neves szervezet- és vezetésfejlesztéssel foglalkozó cég és intézmény mutatott érdeklődést.
A Hult Ashridge Executive Education által kidolgozott, New horizons című, kifejezetten látássérült személyeknek szóló vezetőképző program célja, hogy a tehetséges látássérült munkavállalókat olyan készségekkel és magabiztossággal ruházza fel, ami szükséges ahhoz, hogy sikeres vezetővé válhassanak. A vezetőképzés első, „pilot” csoportja tizenkét olyan vak és gyengénlátó személyből áll, akik jelenleg az RNIB-n belül egy-egy kisebb egységet vezetnek. A résztvevők a 9 hónapos program során csoportos vezetőképző kurzusokon vesznek részt személyesen és online formában, illetve egyéni coachingot és látássérült vezetők által nyújtott mentori támogatást is kapnak. Az eredmények és a visszajelzések pozitívak, így a programot a jövőben nagyobb létszámú csoportra és akár más területekre is tervezik kiterjeszteni. A beszámoló felkeltette az esemény résztvevőinek érdeklődését, mert bár több országban volt vagy van valamilyen lehetőség a látássérült emberekkel foglalkozó szervezeteken belül a vak és gyengénlátó szakemberek vagy vezetők képzésére, ilyen méretű és összetettségű vezetőfejlesztő program megvalósítására eddig még nem volt példa a területen.
A találkozó számos alkalmat kínált az informális egyeztetésekre, jövőbeni együttműködések kezdeményezésére. Az MVGYOSZ képviseletében így tudtunk egyeztetni a szlovén szövetség főtitkárával, Štefan Kušarral a szlovéniai magyar kisebbség számára a magyar online könyvtárakhoz való hozzáférés lehetőségéről, az észt kollégával a náluk már jól működő elektronikus aláírási és szavazási rendszerről, illetve a spanyol szervezet képviselőivel a Spanyolországban már hagyományként számon tartott sorsjegyárusítási programról is.
