Új videó mutatja be a szolnoki „Mozi korlátok nélkül” programot, amelynek a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének tagjai is rendszeres résztvevői. A kisfilm azt is megmutatja, hogyan válhat a mozi valódi közös élménnyé a látás- és hallássérült emberek számára.
A Rehabportál virtuális hasábjain korábban már beszámoltunk a szolnoki „Mozi korlátok nélkül” programról. Most újabb apropója van annak, hogy visszatérjünk rá: a TISZApART Mozi YouTube-csatornájára felkerült a rendezvényt bemutató videó, amely a közös filmélmény és az akadálymentesítés fontosságát mutatja be.
A program indulása óta aktív résztvevője a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesülete is. Az egyesület tagjai rendszeresen részt vesznek az akadálymentesített vetítéseken, hiszen a közös filmélmény nem csupán kikapcsolódást jelent, hanem a közösségépítés és a társadalmi befogadás fontos eszköze is.
Mozgássérült újságíróként, valamint a születése óta vak férjem társaként jól tudom, milyen sokat jelent, amikor egy közös élményhez nem akadályok, hanem lehetőségek vezetnek. Talán ezért érint meg különösen a „Mozi korlátok nélkül” minden vetítése: mert ilyenkor nem a fogyatékosság kerül a középpontba, hanem maga az ember, a közösen átélt történet és az az élmény, amelyet mindenki egyformán megérdemel.
A filmekkel akkor kötöttem igazán szoros barátságot, amikor főiskolásként rendszeresen járhattam filmstúdióba. Különleges élmény volt testközelből megismerni a filmkészítés világát, és olyan alkotókkal találkozni, mint Hargittai László filmvágó, aki sokat mesélt Jancsó Miklós munkásságáról, valamint Szekeres Csaba filmrendező és Gáspár Judit dokumentumfilmes alkotó, szerkesztő és műsorvezető, akik közösen számos, a fogyatékossággal élő emberek életét és társadalmi elfogadását bemutató alkotást hoztak létre.
Ugyancsak inspiráló volt megismerni Baska Barbara filmoperatőrt, filmrendezőt és grafikusművészt, Ugrin Julianna producert, valamint még sok más kiváló szakembert is. Meghatározó élményt jelentettek a beszélgetések egykori tanszékvezetőnkkel, Győrffy Miklóssal és családjával. Olyan filmek készítésébe nyerhettem betekintést, mint a „Puskás Hungary” és a „Kodály Generációk”.
Én is megtapasztalhattam az alkotás igazi ízét. Teret adtak a kreativitásomnak, bátorítottak, hogy kérdezzek, gondolkodjak és alkossak. Ezek az évek nemcsak a filmek világához vittek közelebb, hanem ahhoz is, hogy ma újságíróként történeteket mesélhessek, embereket mutathassak be és olyan értékekre irányíthassam a figyelmet, amelyek képesek hidakat építeni közöttünk.
Talán ezért is hiszem, hogy a film jóval több egyszerű szórakozásnál. Történeteket mesél, közösségeket formál, és hidat épít emberek között – éppen úgy, ahogyan a „Mozi korlátok nélkül” program is teszi hónapról hónapra. És ezért különösen fontos számomra, hogy ezek az élmények a fogyatékossággal élő emberek számára is ugyanolyan természetes módon elérhetőek legyenek.
Az audionarráció, a speciális feliratok és a jelnyelvi tolmácsolás nem egyszerű technikai megoldások. Ezek azok az eszközök, amelyek lebontják a láthatatlan akadályokat, és lehetővé teszik, hogy a közös filmélmény valóban mindenkié legyen.
A történetnek nincs vége. A nyári szünet után, szeptemberben ismét felgördül a függöny, és folytatódik a „Mozi korlátok nélkül” programsorozat. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének tagjai örömmel térnek vissza a TISZApART Moziba, bízva abban, hogy egyre többen fedezik fel: a közös filmélmény valóban akkor teljes, ha abból senki sem marad ki.
Korábbi cikkek a Rehabportálon
