„A mai nap nem egy hagyományos konferencia, nem azért gyűltünk össze, hogy előadásokat hallgassunk egymástól, hanem azért, hogy közösen kezdjük el megtervezni Magyarország mentális egészségének jövőjét”
– fogalmazott a megnyitón mondott köszöntőjében dr. Unoka Zsolt, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese, a Mentális Egészség Magyarországon 2026 Fórum szervezőbizottságának vezetője. Mint kiemelte, a mentális egészség nem egyetlen szakma ügye, ugyanúgy érinti az oktatást, a gyermekvédelmet, a szociális ellátást, az alapellátást, a munkahelyeket, a családokat és a helyi közösségeket is.
Rámutatott, hogy pszichiáterként azt tapasztalta, hogy mire valaki eljut hozzá, gyakran már hosszú évek megoldatlan nehézségeit hordozza magával – épp ezért, ha valóban javítani szeretnék a magyar társadalom mentális egészségén, akkor nem elegendő az ellátórendszert fejleszteni, együttműködéseket kell építeniük.
„Ez a nap erről szól. Arról, hogy a különböző szakmák ne egymás mellett, hanem egymással dolgozzanak. Arról, hogy a tudományos bizonyítékok, a szakmai tapasztalatok és az érintettek megélt tapasztalatai együtt alakítsák a jövő mentális egészségügyi rendszerét. Ennek a közös munkának szeretnénk tartós keretet adni azzal, hogy ma útjára indítjuk az Országos Mentális Egészség Hálózatot, amelynek célja, hogy ez a párbeszéd ne érjen véget a konferencia zárásával, hanem hosszú távú szakmai együttműködéssé váljon”
– mutatott rá. „Semmit róluk nélkülük” – emelte ki az esemény alapeszméjét, amelynek érdekében a fórumra nemcsak a szakembereket hívták meg, hanem a mentális zavarral élőket, a felépülésük útján járó érintetteket, hozzátartozóikat és az érdekképviseleti szervezeteiket is.
Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes köszöntőjében kiemelte: egyszerre van jelen a Semmelweis Egyetem Klinikai Központ elnökeként, ahol hazánk egyik legnagyobb felnőtt pszichiátriai ellátója működik, valamint a Gyermekgyógyászati Klinika igazgatójaként, ahol pedig az egyik legnagyobb gyermek és ifjúsági pszichiátria található az országban.
Véleménye szerint a magyar pszichiátria és az ellátott betegek is sorsfordító ponthoz érkeztek. A mentális betegségekkel küzdők száma folyamatosan nő, az őket ellátók viszont hiányszakmává váltak, az infrastruktúra sok helyen elavult, a hozzáférésben nagy területi különbségek vannak, és számos új kihívás is megjelent.
Ugyanakkor a szakmai tudás, a módszerek, a nemzetközi kapcsolatok és a kutatási eredmények talán soha nem voltak még ennyire fejlettek. „Kérdés, tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel – ez pedig nemcsak rajtunk, a szakmán múlik, de azokon a döntéseken, amelyek ezen a termen kívül születnek” – mutatott rá. Dr. Szabó Attila hozzátette: az irány, az adatok és az érvek viszont innen, ebből a közösségből indulhatnak el.
Kiemelte, hogy hazánk különösen érintett a fiatalokat sújtó mentális problémákban, a magyar pszichiátria egyik nagy, de kevésbé ismert eredménye azonban, hogy az öngyilkossági ráta folyamatosan csökken itthon.
A rektorhelyettes kitért arra is, hogy a Semmelweis Egyetem a szakma jelzéseire hallgatva júniusi szenátusi ülésén elfogadott egy, az egyetem pszichiátriai ellátásának fejlesztését célzó határozatot is.
A lelki egyensúly nem egyetlen korosztály, nem egyetlen szakma és nem egyetlen tárca ügye. A gyermek, akit ma idejében ellátunk, az a felnőtt, akit holnap nem veszítünk el
– húzta alá.
Gyurkó Szilvia, a Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkára kiemelte a rendezvény jelentőségét – mint fogalmazott, végre nem az a kérdés, hogy mentális szempontból baj van-e, hanem az, hogyan nevezzük nevén azt, amiben élünk.
A gyerekek mentális egészségével kapcsolatban rámutatott, hogy a szakmának meg kell tanulnia egy másik nyelvet: nem problémás gyerekekről kell beszélni, hanem azt kell szem előtt tartani, hogy nekik is figyelemre, gondoskodásra, szeretetre és megfelelő ellátásra van szükségük.
A gyerekek jóllétére kitérve arról beszélt, hogy sokáig csak a fizikai jóllétük állt fókuszban, ám el kell kezdeni a mentális, pszichikai, érzelmi és lelki szükségleteikkel is foglalkozni – ebben pedig a digitális jóllétük is meghatározó.
„Ma Magyarországon minden gyerekkor digitális” – mutatott rá, hozzátéve, hogy ma hazánkban szűrik a gyerekeket lúdtalpra és gerincferdülésre, de képernyőhasználat szempontjából nem; a védőnők beszélnek arról, a terhesség alatt hány kilót érdemes hízni, de arról nem, hogyan válhat valaki jó digitális szülővé.
Új nyelvet kell megtanulnunk, meg kell tanulnunk felelős felnőttnek lenni a digitális térben is, és meg kell tanulnunk azt is, hogyan válhatunk közösen felelőssé a gyerekekért ebben a témában
– emelte ki az államtitkár.
Bódy Éva, a Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a szociális terület nézőpontjának is ott kell lennie a pszichiátriai ellátás minden szegmensében, mert azok csak úgy működhetnek hatékonyan.
Kiemelte, hogy a pszichiátriai és addiktológiai szociális szolgáltatások terén 2016 óta sikerült elérni, hogy mára több alapszolgáltatási férőhely érhető el, mint ahány bentlakást nyújtó férőhely. Bentlakás helyett a közösségben élés jelentőségét, a kliensekkel való együttműködés fontosságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy a tapasztalati szakértők szolgáltatási elemeket nyújtsanak, az érintettek pedig maguk segítsék a felépülésben a társaikat.
Dr. Wernigg Róbert, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke kiemelte: elérkeztünk oda, hogy Magyarországon immár nem az a kérdés, kell-e mentális egészségügyi reform, hanem az, hogy hogyan válnak jogos igények cselekvéssé.
Szerinte a jelenlegi egészségpolitika felismeri a mentális egészség jelentőségét, ezt jelzi az is, hogy a területre várhatóan miniszteri biztost is kijelölnek dr. Szekeres György személyében, aki szintén jelen volt a megnyitón. „A Magyar Pszichiátriai Társaság és a WHO készen áll arra, hogy szaktudásával, szakmai hálózatával segítse a kormányzást” – fogalmazott.
Kéri Péter, az Ébredések Alapítvány sorstársi grémiumának elnöke kiemelte: alapítványával több mint tíz éve a sorstárs-integráció egyik úttörőjének számítanak, és ezt a munkát szeretnék a jövőben is folytatni, mert hisz abban, hogy a megújuláshoz a rendszerrel kapcsolatos minden tapasztalat fontos.
Felhívta a figyelmet arra, hogy minden helyzet, vármegye, sorstársszervezet, mentális állapot más és más, épp ezért, ha leülnek egy asztalhoz, első körben nem értenek egyet. „El kell fogadnunk, hogy sok helyről jöttünk, különbözőek a gondolataink, sok megélt tapasztalatunk van. Ezek ma még talán ütköznek, de meg kell próbálni teret adni minden olyan embernek, aki megélt, átélt, túlélt, segített nekünk, velünk volt, azért, mert nekik mind helyük van a teremben” – mutatott rá.
Dr. Szekeres György, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának osztályvezetője örömének adott hangot, amiért a jelenlegi egészségügyi kormányzat kiemelten kezeli a mentális egészségügyet – mint fogalmazott, abban reménykedik, hogy ez a nézőpont hosszú ideig fennmarad, és ehhez járulhat hozzá ez az esemény is.
Kiemelte a mentális egészség hiányának ellátására szerveződő szakmai társaságok szerepét, amelyek szerinte jól ismerik saját területük nehézségeit, fogyatékosságait, olykor megoldatlannak tűnő problémáit, ezek azonban eddig nem értek el a döntéshozókig.
Pedig ezek a szakmai társaságok rengeteg tudást és javaslatot is felhalmoztak már, a mostani esemény pedig azzal járulhat hozzá ezekhez, hogy a rendszer eddig perifériára szorult részvevőit is megszólította.
Dr. Szekeres György kiemelte, hogy ugyan a szakmában vannak sürgősen megoldandó problémák, de a most elinduló projekt hosszú távú.
Dr. Ledia Lazeri, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európa Mentális Egészség Programiroda mentális egészség regionális tanácsadója online előadásában méltatta a konferencia szervezőinek arra irányuló törekvéseit, hogy a mentális egészség ügyét a magyarországi szakpolitikai fejlesztések kiemelt területévé tegyék.
Hangsúlyozta, hogy a mentális egészség támogatása csak ágazatokon átívelő együttműködéssel valósítható meg, a pszichiátria önmagában nem képes minden szükségletre választ adni, ezért az oktatás, a szociális ellátás, a digitalizáció és a foglalkoztatás területének is aktív szerepet kell vállalnia.
Rámutatott, hogy Európa-szerte újra kell gondolni a mentális egészségügyi szakpolitikákat, mivel a régóta fennálló problémák, például a forráshiány és a szakemberhiány mellett új kihívások is megjelentek, mint az idősödő társadalom, a demencia, valamint a szorongásos és egyéb mentális zavarok növekvő előfordulása.
Hozzátette, hogy a WHO a közeljövőben kész támogatni az országokat a mentális egészséget erősítő szakpolitikák kialakításában és képviseletében.
A megnyitót követően dr. Zalka Zsolt pszichoterapeuta és dr. Milák Piroska, a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinika Tündérhegy Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa ismertette az open space munka részleteit.
„Az open space munka lényege a beszélgetés” – mondta dr. Zalka Zsolt, aki szerint évek óta visszatérő probléma, hogy nem hallják meg a szakma és annak társterületeinek hangját. Dr. Milák Piroska szerint a rendezvény legfőbb célja egy hosszú és fáradságos munka elindítása, de ez egyszerre szól a betegekről és a szakma képviselőiről is.
A hivatalos megnyitót megelőző sajtótájékoztatón dr. Unoka Zsolt ismertette a fórum megrendezésének előzményeit, kiemelve, hogy a szakmai érdeklődést többek között az is jelzi, hogy pár nap alatt elérték az ezer jelentkezőt az online résztvevőkkel együtt. Köszönetet mondott dr. Merkely Béla rektornak és a Semmelweis Egyetemnek, hogy teret adott az eseménynek.
A sajtótájékoztatón elhangzott: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Bizottság korábbi becslése szerint az Európai Unióban minden hatodik ember, összesen nagyságrendileg 84 millió fő él valamilyen mentális betegséggel, az ő kezelésük össztársadalmi költsége meghaladja az Európai Unió GDP-jének 4 százalékát – azaz nem marginális egészségügyi kérdésről van szó. Hazai szinten 2024-es adatok szerint 42 százalékról 52 százalékra emelkedett a gyerekek között a több testi-lelki panaszt is jelző személyek száma.
