Május 16-án az esti órákban hatalmas érdeklődés mellett zajlott a Low-Vision Song Contest online döntője, ahol huszonöt ország látássérült dalszerzői, énekesei mutatkozhattak be. Köztük Máj Krisztina, a magyar jelölt Butterfly című saját dalával.
A produkció alatt angol nyelvű audionarrációval segítették a látássérült nézőket (mert a látássérültek is így mondják: nézők) – ily módon ők is képet kaphattak arról, mi látható nagy vonalakban a videókban.
A Hobby Rádió élőben, magyar nyelvű tolmácsolással közvetítette hazánk hallgatói számára a teljes versenyt. Kriszta fordította magyarra a német szervezők által írt audionarrációs szöveget. Ekkor szembesült azzal is, hogy ő egy apró termetű, ősz hajú hölgy, és szarkalábak vannak a szeme sarkában. Szerettem volna ennél hosszabban és igazabban megírni, hogy ki ő, honnan indult és hova tart, hogy nem apró, nem ősz a haja, és nem a szarkalábairól fogjuk megjegyezni.
„Nem mondták, hogy ne menjek, de…”
„Fényt látok, bár a szemész szerint azt sem kéne látnom, ez egy megmagyarázhatatlan ajándék. Színeket, árnyakat nem látok, fehér bottal közlekedem – mondja Krisztina, aki persze gondol néha arra, hogy milyen jó lenne például vezetni, vagy másban könnyíteni az életén, de a mindennapjait nem az határozza meg, hogy látássérült.
„Koraszülöttként jöttem a világra, és így tanultam meg élni. Nem kellett emiatt átszerveznem az életem, eleve így rendezkedtem be.”
Kriszta mostanában gyakran elgondolkodik azon, hogy egyre kevesebb az a pálya, amin egy látássérült boldogulni tud. Ő pedagógusként sem mondja teljes meggyőződéssel a diákjainak, hogy mindenképp tanuljanak tovább, hogy legyenek tanárok, mert biztos kapnak majd maguk mellé egy asszisztenst, aki figyelemmel követi, hogy ki puskázik vagy ki mit csinál az órán. Szerinte egy látó gyerekekkel teli tanteremben egyedül nem tud működni egy vak tanár.
Az eredeti cikk teljes terjedelmében a KÉPMÁS Magazinban olvasható.
