Vannak emberek, akiknek az élete már a kezdetektől nehéz. Mégis, Katalin nem a veszteségekről vagy a megpróbáltatásokról mesél a legtöbbet, hanem arról a kutyáról, aki mindig mellette van. Diódáról – olvasható a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola cikkében.
Katalin hét és fél hónapra született ikerterhességből. Testvére nem maradt életben, ő pedig alig több mint egy kilogrammos súllyal került inkubátorba, ahol a látóidege olyan sérülést szenvedett, hogy soha nem láthatta a világot.
A diagnózis nem csak az ő életét változtatta meg. Édesanyja nem tudta elfogadni a helyzetet, ezért elhagyta a családot. Katalint végül édesapja és nagyszülei nevelték fel.
Nekik köszönhetem, hogy életben maradtam.
– mondja ma is.
Nehéz évek önmagára utalva
Gyermekkorának meghatározó részét egy budapesti bentlakásos iskolában töltötte, ahová nyolcéves korában került. Kéthetente térhetett csak haza, ami különösen nehéz volt. A család hiánya mellett leginkább az állatok után vágyakozott. Az otthoni kutyák és macskák közelsége biztonságot jelentett neki, ezért minden hazautazás után fájdalmas volt az elválás:
Otthon mindig voltak kutyák és cicák. Nagyon szerettem őket. Sokszor sírtam, amikor vissza kellett mennem az iskolába.
Ebben az időszakban találkozott először vakvezető kutyával. Egy sorstársának volt négylábú segítője, és akkor fogalmazódott meg benne először a gondolat, hogy egyszer ő is szeretne maga mellett tudni egy ilyen társat.
Vakvezető kutyája ugyan lett, de a nehéz életkörülményei miatt hamarosan kénytelen volt megválni tőle. Felnőttként számos kihívással kellett szembenéznie. Édesapja alkoholbetegsége miatt hosszú időn át ő viselte a gondját, miközben saját életét is próbálta építeni.
Rendszeresen utazott hozzá, igyekezett támogatni, segíteni, ameddig csak lehetett. Ez az időszak rengeteg energiáját emésztette fel, és sokszor háttérbe szorította a saját szükségleteit.
Magamra nem nagyon maradt időm. Nem az volt a nehéz, hogy segítenem kellett, hanem hogy az alkoholizmus okozta problémákat egyedül, vakon kellett kezelni.
Később a magánéletében is nehéz időszak következett. Házassága véget ért, lakhatási problémákkal küzdött, és egy időre a hajléktalanságot is megtapasztalta. Az élet azonban ekkor új lehetőséget kínált számára.
Lépések a kiteljesedés felé
2022-ben ismerte meg jelenlegi párját, Zolit. Kapcsolatuk egy hajléktalanokat segítő programban kezdődött, és közösen, lépésről lépésre kezdték újraépíteni az életüket. Először hajléktalanszállón éltek, majd munkát találtak, albérletbe költöztek, és fokozatosan megteremtették azt a biztonságot, amelyről korábban csak álmodni tudtak.
Amikor végre stabilabbá vált az életük, Katalin úgy érezte, eljött az idő arra, hogy valóra váltsa régi vágyát. Felvette a kapcsolatot a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolával és leadta az igénylését.
A folyamat során nemcsak szakmai segítséget kapott, hanem azt a figyelmet és emberséget is, amely elmondása szerint a Baráthegyi munkáját jellemzi. A cél az volt, hogy megtalálják azt a kutyát, aki személyiségében és munkastílusában is a legjobban illik hozzá.
Amit ott kaptam, azt nehéz szavakba önteni. Profizmust, odafigyelést, segítséget és emberséget. Azt éreztem, hogy mindenki azon dolgozik, hogy megtaláljuk egymást a kutyámmal.
Így érkezett az életébe Dióda
A nyugodt, figyelmes és érzékeny kutya az első pillanattól kezdve tökéletes társ volt, hamar beilleszkedett a családba. Rövid idő alatt nélkülözhetetlen szereplőjévé vált az életüknek.
Egy közelmúltbeli költözés után új útvonalakat, ismeretlen környezetet kellett megismerniük. Dióda ekkor is magabiztosan vezette Katalint. Figyelmesen dolgozik, alkalmazkodik, és folyamatosan kapcsolatban van gazdájával. A kapcsolatuk jóval túlmutat a munkán. A köztük lévő bizalom, összhang és szeretet minden közös lépésükben jelen van.
Nagyon figyel rám. Mindig azt érzem, hogy minden erejével segíteni akar.
Egy vakvezető kutyával természetesen biztonságosabb közlekedni, de ennél sokkal többet jelent. Önállóságot, szabadságot, magabiztosságot, és azt a különleges érzést, hogy valaki minden helyzetben ott van a látássérült gazda mellett.
Katalin számára Dióda mindezt egyszerre jelenti.
