Magyarországon 1,4 millió cukorbeteg él, akiknek közel egyharmada soha nem járt szemészeti ellenőrzésen. Pedig a diabétesz és szövődményei által okozott vakság 90 százalékban megelőzhető, mégis a finanszírozás és a szűrőhálózat hiánya miatt évente ezrek látása romlik visszafordíthatatlanul – hívták fel a figyelmet szemészek, diabetológusok és háziorvosok az „Összefogás a látás megőrzéséért” című kelet-közép-európai országokra fókuszáló fehér könyv bemutatókonferenciáján.
Ma világszerte 589 millió felnőtt él cukorbetegséggel, a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) legfrissebb becslései szerint ez a szám 2050-re 853 millióra emelkedhet. A diabéteszes retinopátiával – vagyis a cukorbetegség okozta szemkárosodással, látásvesztéssel – már most 146 millióan élnek globálisan, és ahogy a cukorbetegek száma növekszik, a látásvesztéssel járó esetek száma is arányosan emelkedik.
A cukorbetegség mellett hazánkban is egyre több embert érint két, a retinát károsító betegség: a diabéteszes retinopátia és az időskori makuladegeneráció. Mindkettő megfelelő szűréssel időben felismerhető, és eredményesen kezelhető lenne. Mégis évente közel ezer ember veszíti el a látását cukorbetegség miatt, és jelenleg 20–30 ezer beteg küzd diabéteszes makulaödémával, a retinopátia egyik legsúlyosabb szövődményével. Ez főként a 20–65 éves, munkaképes korú felnőtteket érinti. A látásvesztés következményei messze túlmutatnak az egészségügyön: a munkaképesség átlagosan harmadával csökken az érintetteknél, a beteg gondozóra szorul, és az alapbetegség kezeléséhez elengedhetetlen testmozgás is nehezebbé válik.
Nagy Zoltán Zsolt, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója szerint a gazdasági kár messze meghaladja az egészségügyi kiadásokat: a látásromlás miatti termelékenységcsökkenés értéke az egészségügyi ráfordítások több mint ötszöröse.
Ha egyszer megfelelő szűrőhálózatba fektetünk, a befektetés tízszeres megtérülést hozhat a megelőzött vakság révén – fogalmazott.
A diabéteszes retinopátia okozta látásvesztés 90 százalékban megelőzhető lenne korai szűréssel és időben megkezdett kezeléssel. Ennek ellenére a cukorbetegek 27 százaléka soha nem volt szemészeti ellenőrzésen, további 27 százalék pedig egy évnél régebben járt utoljára, holott az ajánlás évi minimum egy vizsgálat. A betegek válasza szinte mindig ugyanaz: nincs panaszuk. A szakemberek szerint ez különösen veszélyes, mert a betegség sokáig tünetmentesen fejlődik, de mire a látásromlás érzékelhetővé válik, a károsodás már visszafordíthatatlan.
A kettes típusú cukorbetegség felfedezése a betegség kialakulásától számított átlagosan öt év múlva történik meg. Öt évig valaki cukorbeteg, magas a cukra, a magas cukor kifejti romboló hatását – és amikor odaér, hogy diagnosztizálják, már szövődményei vannak – fogalmazott az alapvető diagnosztikai problémákról Lengyel Csaba diabetológus szakorvos, a Magyar Diabetes Társaság elnöke.
Egy pilotprojekt, ahol már a mesterséges intelligencia (AI) segít a szemésznek
A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikája egy pilotprojektben már tesztelte, hogyan végezhető el a szűrés az alapellátásban, szemorvos nélkül. A két kisvárosi háziorvosi praxisban, 85 cukorbeteg bevonásával zajló programban egy speciális, szemfenéki felvételeket készítő kamerával – amelynek kezelése gyorsan megtanulható, és betegenként tíz percet vesz igénybe – megvizsgálták a retinát. A felvételeket mesterséges intelligencia értékelte ki, és csak a gyanús eseteket irányította szemészhez. A rendszer 90 százalék feletti pontossággal jelezte a bajt. A módszer alapvetően tehermentesíthetné a túlterhelt szemészeti rendelőket, ahol egyes retinaambulanciákon naponta 90–100 beteget látnak el.
Négy változás, ami megfordíthatja a trendet
A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete és 12 közép-kelet-európai betegszervezet által készített „Összefogás a látás megőrzéséért” című fehér könyv konkrét javaslatokat is tartalmaz, amelyek szerint a változáshoz egyszerre kellene előrelépni a finanszírozásban és a szűrésben. Az egyik legégetőbb hiány Magyarországon az, hogy a diabéteszes makulaödéma kezelésére szolgáló modern terápiák – amelyek a környező országokban már közfinanszírozottak – itthon nem érhetők el társadalombiztosítási támogatással. Ez azt jelenti, hogy a betegek vagy fizetnek, vagy régebbi, kevésbé hatékony kezelést kapnak. Emellett sürgősen ki kellene építeni egy országos, egységes retinaszűrő-hálózatot is. Két európai példa már sikerrel bizonyította, hogy megéri a befektetés: Izlandon szervezett szűrőprogrammal a cukorbetegség okozta látásvesztés ötödére szorítható vissza, Angliában pedig évente kétmillió beteget szűrnek rendszeresen.
A diabétesz esetében azt tapasztaljuk, hogy nagyon-nagyon nehéz a betegeket rávenni arra, hogy szűrővizsgálatra menjenek. Azt gondolják az emberek, hogy ami mással megtörténik, az velük nem fog. Mi, háziorvosok látjuk a teljes populációt – minden cukorbeteget, még mielőtt bármilyen szövődmény megjelenne. Ha a szűrés nálunk történne, sokkal több beteget érhetnénk el időben, mint a jelenlegi rendszerbe” – emelte ki Hasitz Ágnes háziorvos, diabetológus és hematológus szakorvos.
A másik két terület az edukáció és a rendszerszintű koordináció. A cukorbetegek jelentős része ma sem tudja, hogy tünetmentes állapotban is szemészhez kellene mennie évente, és sokszor a háziorvos sem irányítja oda őket. A szakemberek szerint a betegek és az egészségügyi szakemberek tudatosságának növelése önmagában is számottevő javulást hozhat a korai diagnózisok arányában. Emellett az alapellátás, a diabetológia és a szemészet közötti együttműködés is sokat javíthatna a helyzeten: ha a szűrést nem a már túlterhelt szemészeti rendelőkre hagynák, hanem közös protokollok és praxisközösségi szűrőnapok keretében a háziorvosnál vagy diabetológusnál végeznék – egy szemfenékkamerával és mesterséges intelligenciával támogatott rendszer segítségével.
Civil szervezetként nagyon sok információt tudunk eljuttatni a betegekhez, de gyakran tapasztaljuk, hogy a diagnózis után nem jutnak már tovább hozzánk – és nagyon sok információtól, közösségtől, lehetőségtől esnek el – mondta Bukta Bence, a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének elnöke. Az egyesület 12 közép-kelet-európai betegszervezettel együttműködve adta ki az „Összefogás a látás megőrzéséért” című átfogó helyzetelemzést és javaslatcsomagot.
