Két év alatt negyven vetítésen közel kétezer ember tapasztalhatta meg, hogy a moziélményből senkinek sem kell kimaradnia.
Évtizedekig úgy járt moziba, hogy a történet egy része rejtve maradt előtte. Kedden azonban már együtt nevetett a többiekkel a TISZApART Moziban Pályi Ferencné, akit a hallássérült közösségben mindenki csak Zsuzsikaként ismer.
Most már jobban értem, mi történik a filmben. Nem érzem azt, hogy lemaradok valamiről.
A két éve indult „Mozi korlátok nélkül” program negyven akadálymentesített vetítéssel és közel kétezer résztvevővel bizonyította be Szolnokon, hogy a moziélmény valóban mindenkié lehet. A keddi záróeseményen látássérült és hallássérült résztvevők, szakemberek, önkéntesek, a város vezetője és az Oscar-díjas Deák Kristóf rendező közösen vonták meg a program mérlegét.
„Amikor fiatal lány voltam, jártam moziba, de sokszor nem értettem pontosan, miről szól a film. Láttam a mozgást, de a történetből sok minden elveszett” – idézte fel emlékeit Zsuzsika. A hallássérült résztvevők számára a feliratozás és a jelnyelvi tolmácsolás újra megnyitotta a mozik világát.
„Ha valamit nem értettem a feliratból, ránéztem a tolmácsra, és rögtön világos lett. Jókat nevettünk együtt, és végre nem éreztem azt, hogy lemaradok valamiről” – tette hozzá.
A két év alatt negyven akadálymentesített vetítés valósult meg, amelyeken közel kétezer ember vett részt Szolnokon.
A látássérült nézők számára az audionarráció jelentette a kulcsot. Pesti Zoltánné Marcsi, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének elnöke szerint sokan életükben először tapasztalhatták meg, milyen érzés önállóan követni egy filmet.
Voltak, akiknek nem kellett többé a mellettük ülőtől megkérdezniük, hogy mi történik a vásznon. Ez szabadságot adott nekik.
A legnagyobb öröm mégis az volt, hogy sokan rendszeres mozilátogatóvá váltak, és közösség alakult ki a vetítések körül – fogalmazott.
Kiss Márta programkoordinátor szerint a kezdeti időkben senki sem tudta pontosan, mekkora igény mutatkozik majd az akadálymentes vetítésekre. A tapasztalatok azonban minden várakozást felülmúltak. A résztvevők nemcsak filmeket néztek együtt, hanem kapcsolatokat építettek, beszélgettek, és egy olyan közösség formálódott, amelynek tagjai hónapról hónapra visszatértek a moziba.
Az akadálymentes vetítések nemcsak filmélményt adtak, hanem közösséget is teremtettek.
Demeter Éva, a TISZApART Mozi ügyvezetője hangsúlyozta: a negyven vetítés és a közel kétezer résztvevő azt bizonyítja, hogy az akadálymentes kultúrára valós igény van Szolnokon.
„A mai nap ugyan lezár egy fontos szakaszt, de örömhírrel is szolgálhatok: szeptembertől újabb hasonló vetítéseket tervezünk. Szeretnénk, ha az akadálymentes moziélmény hosszú távon is a város kulturális kínálatának része maradna” – mondta.
A rendezvényen részt vett Györfi Mihály, Szolnok Város polgármestere, aki szerint a kezdeményezés túlmutat egy sikeres projekten.
Szerintem az a cél, hogy ez a szolnoki minta az egész országban jó gyakorlat legyen.
A polgármester hangsúlyozta: az ilyen kezdeményezések mutatják meg igazán, mit jelent a szolnokiság. A figyelem, az összefogás és az egymás iránti felelősség olyan értékek, amelyekre a város a jövőjét építi.
Amikor Szolnok kulturális szerepéről beszélünk, vagy akár arról az álomról, hogy egyszer Európa kulturális fővárosa lehessünk, akkor ilyen programokra gondolunk.
A délután vendége volt az Oscar-díjas Deák Kristóf rendező is, akinek Egykutya című filmjét akadálymentesített formában vetítették le. A közönségtalálkozón a látássérült és hallássérült nézők saját élményeiket is megosztották a rendezővel.
Többen elmondták, hogy az audionarráció segítségével olyan részleteket is megismerhettek a szereplők mozdulatairól és arckifejezéseiről, amelyek korábban rejtve maradtak előttük.
A hallássérült résztvevők pedig arról beszéltek, hogy a feliratok és a jelnyelvi tolmácsolás révén könnyebben követhették a hosszabb párbeszédeket és a szereplők közötti kapcsolatokat.
A látássérült és hallássérült nézők szerint az Egykutya nemcsak szórakoztató, hanem érzelmileg is megérintő filmélmény volt.
Nekem iszonyúan fontos, hogy hogyan szólal meg egy színész. A karakter nagyon sok szempontból ettől lesz felejthetetlen
– mondta Deák Kristóf, aki látható örömmel fogadta a nézők észrevételeit.
A rendező arról is beszélt, hogy az Egykutya eredetileg egy sikeres lakásszínházi előadásból született, és számára mindig fontos, hogy a történetek mögött valódi emberi sorsok jelenjenek meg. A közönség kérdései pedig azt bizonyították, hogy egy film sokkal több lehet egyszerű szórakozásnál: közös élmény és találkozási pont emberek között.
A keddi rendezvény ugyan lezárta a programot, de a résztvevők reményei szerint nem ért véget a történet. Az elmúlt két év bebizonyította, hogy az akadálymentes kultúra nem különleges szolgáltatás, hanem természetes igény, és talán ez volt a nap legfontosabb üzenete is: a mozi akkor válik valódi közösségi térré, amikor mindenki ugyanannak a történetnek lehet a részese.
