Megkezdődött A színház mindenkié?! című érzékenyítő workshop hétfőn a budapesti József Attila Színházban.
A szakmai rendezvény fővédnöke Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, akinek köszöntő beszédét Bonecz Ervin, a színházi akadálymentesítés céljaiért dolgozó 90 decibel Projekt alapítója olvasta fel.
Az államtitkár köszöntőjében kiemelte: fogyatékossággal élő embertársaink színházi élménye, színházi tapasztalata sokáig megoldatlan kérdés volt. A színházi és előadóművészi előadások létrehozói, a színházépületek és előadótermek üzemeltetői csak az elmúlt néhány évben és évtizedben kezdtek el az ő igényeik, az ő szempontrendszerük szerint gondolkodni.
„Alázat és odafigyelés kell mindehhez, nyitottság és segítő szándék” – fogalmazott, hozzátéve, hogy elsősorban azokra az érzékeny fejlesztésekre, átalakításokra van szükség, amelyek az ő számukra is elérhetővé, élvezhetővé és átélhetővé teszik az előadásokat, a színházművészetet.
Olyan akadályokról van szó, amelyek sokunk számára nem léteznek, éppen ezért sokáig problémaként sem merültek fel, megoldandó feladatként sem találkoztunk velük – hangsúlyozta, hozzátéve: egyszerű helyzetek ezek, viszont oda kell figyelni, már a fogadó és nézőterek kialakításánál, az előadások speciális igények szerinti kiterjesztésénél.
Kiemelte: legyen bármilyen szép a színház főbejáratának grádicssora, ha az egy mozgáskorlátozott néző számára leküzdhetetlen akadály.
Ha nincsen kialakítva egy rámpa vagy lift, akkor őelőle a színház elzárva marad – tette hozzá.
„Ugyanúgy életszerű példaként, mint szimbolikusan is lehet mondani, hogy ezek olyan lépcsőfokok, amelyekre fel kell lépnünk, egymás kezét fogva, egymást felsegítve, azok hóna alá nyúlva, akik csak nagy nehezen vagy segítség nélkül egyáltalán nem tudnak fellépni” – fogalmazott.
Mint kiemelte: ezért is fontos ez a workshop és az ott elhangzó gondolatok és megoldások.
„Tudunk tanulni egymástól, és a jó példák és a jól működő gyakorlatok alapján még inkább odafigyelve, és a hibákat már előzetesen kiküszöbölve tudunk akadálymentes, nemcsak szavakkal, hanem ténylegesen is mindenki számára hozzáférhető és elérhető színházat csinálni” – zárta szavait az államtitkár.
A workshopon az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársa, Gregor Katalin főosztályvezető példákkal mutatta be a mozgáskorlátozottakat, a gyengénlátókat és a hallássérülteket érintő helyzeteket, az általuk átélt problémákat és azok optimális megoldásait.
Többek között beszélt a színház épületének, a parkolásnak az akadálymentesítéséről, a lépcsőkkel szabdalt színházba való bejutásról, a mosdó akadálymentesítéséről. Szó volt a vakvezető kutyák körüli szabályozásról, az ültetési rendről és a nézők együttműködéséről, a segítségnyújtás megfelelő formáiról is.
A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola előadói a vakvezető kutyákkal élők színházi szokásairól beszéltek. Praktikus tanácsokat is adtak a segítségadás lehetőségeiről, megfelelő formáiról.
Tornóczky Anita kutyakiképző, aki viselkedésproblémás kutyákkal és gazdáikkal foglalkozik, előadást tartott arról, hogy a vakvezető kutyák is korlátozás nélkül látogathatják a kulturális intézményeket, ugyanakkor figyelni kell arra, ha egy nézőtárs allergiás a kutyaszőrre vagy fél a kutyáktól. Mint mondta, a megoldást abban látja, hogy előre ki lehessen választani, hogy a kutyával érkező hol üljön a nézőtéren, legyenek akadálymentesen megközelíthető ülések, páholyok, ahol nagyobb hely van, akár a mozgássérült székének, akár a kutyának.
Bonecz Ervin vezetésével beszélgetést kezdeményeztek arról, hogy a fogyatékkal élők számára milyen az ideális, akadálymentes színház. Ezek az elvárások hogyan alkalmazkodnak a jogi környezethez, az adott intézmény saját, belső működéséhez. Hogyan lehet könnyen, gyorsan és hatékonyan kezelni a felmerülő problémákat.
A workshopon az érintettek tapasztalataikat és praktikus tanácsaikat is megosztják a résztvevőkkel.
