A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete (JNSZMVAKOK) egy rovatot indított a Rehabportál-on, amelynek célja a civil szervezetek közötti összefogás hangsúlyozása, valamint a JNSZMVAKOK partnereinek bemutatása, és egy szakmai diskurzus biztosítása a szervezetek között.
Manapság már az a ritka, ha egy gyógyszer dobozán nem szerepel Braille-felirat. A Béres Gyógyszergyár Zrt. szolnoki gyárának minőségbiztosítási osztályvezetője, dr. Surányiné dr. Tóth Andrea 2009 óta a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete munkatársaival ellenőrizteti a Béres termékeken lévő Braille-feliratok helyességét. Emellett, ha az egészségnevelési napon a tombolán egészségvédő termék csörög, az biztos, hogy Béres vitamin.
Rendszeresen tartanak az egyesület tagjainak tájékoztatókat, tanácsadást egészségügyi kérdéssel kapcsolatban. A segítség a Béres munkatársai részéről mindig egyszerű természetességből fakad, legyen szó akár felvilágosító munkáról, akár terméktámogatásról, akár személyes segítségről.
Az egyesület Hála-díját cég kategóriában elsőként a Béres Gyógyszergyár Zrt. kapta. Interjú dr. Bischof Zsolttal, a szolnoki gyár igazgatójával.
Zana Anita: – Úgy gondolom, hogy önnek vezetőként nem volt nehéz ennek a cégnek a szervezeti kultúrájához csatlakozni. De személyesen mit gondol erről?
Dr. Bischof Zsolt: – A Béres Részvénytársaság 1989-es megalakulásakor, id. dr. Béres József feltaláló életszemléletéből adódóan, a cég vállalati kultúrájának természetes része lett a másokra való odafigyelés, a segítőszándék. Fia, dr. Béres József, valamint felesége, Béres Klára ebben a szellemben építették fel a mára a magyar gyógyszeripar meghatározó szereplőjévé vált Béres Gyógyszergyárat. Ez az önzetlen társadalmi elköteleződés a Béres természetes alapértéke.
Elmondhatom, hogy ezt a példaadó szellemiséget a teljes menedzsment és a vállalatban dolgozó munkatársak is átvették. Mi is a magunkénak valljuk, a segíteni akarást, a jótékonykodást, akárcsak immár a család harmadik generációjának képviselői is.
A vállalatalapító két unokája, Béres Marcell és Regéczy-Béres Melinda már jó pár éve a Béresben dolgoznak, ma már, mint a cég meghatározó vezetői. Ahogy utaltam rá, az elköteleződés belülről jön. A szakmai tudáson túl ez nagyon fontos mindannyiunk számára, lelki egészségünk tartozéka. Az én szemléletem ilyen volt már akkor is, mikor még nem voltam a Béresnél, és számomra különösen nagy érték, hogy munkahelyem értékeivel magánemberként is azonosulni tudok.
Úgy hiszem, ezt másképpen nem is lehetne jól csinálni. Túl a személyes indíttatáson, a Béresben a jószándék jól szervezett módon működik. 1993-ban létrejött a Béres Alapítvány, amely a karitatív tevékenységeket intézményes keretek között végzi. A gyógyszergyár és az alapítvány küldetésében szorosan összeforrnak. Alapítványunk küldetése, hogy segítsen a rászorulókon, az elesetteken, támogassa kultúránkat, az egészségnevelést, segítse a tehetségeket.
A cég küldetése pedig az egészség szolgálata minőségi termékekkel, amit maguk a tulajdonosok hitelesítenek. A Béres jelmondata: „A nevünket adjuk az egészséghez”.
Hogyan került a Béres Gyógyszergyár Szolnokra?
A Béres Részvénytársaság termékei előállításához saját gyártóbázist keresett. 1995-ben sikerült megvásárolniuk a szolnoki székhelyű Pharmasol Rt-t (volt Szolnok Megyei Gyógyszertári Központ). Ez a cég korábban a megyében lévő patikákat üzemeltette és rendelkeztek egy 925 m2-es, működő gyógyszergyártó egységgel és gyártási tapasztalattal is. Az külön előny, hogy Szolnok Budapesthez is közel van. Az akkori 925 m2-ről mára 6500 m2-esre növekedtünk.
Szolnok összefonódott a gyógyszergyárral. Hogyan alakult a személyes kapcsolata a cégnek akár az egyesülettel, akár más szervezetekkel?
A tulajdonosok sokszor mondják, hogy a Gondviselés hozta őket Szolnokra, mert a város befogadta őket. A város és a cég között a kezdetektől fogva nagyon jól működő, támogató és harmonikus kapcsolat áll fenn. Az együttműködés nagyon sok területen tetten érhető. Lehetőségeink mentén mindig kiemelt figyelmet fordítunk a szolnokiakra, a város pedig mindig segítette a gyógyszergyár fejlődését és elismeréssel adózik igyekezetünk iránt. 2018-ban Szolnok város Díszpolgára,
2023-ban pedig Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Díszpolgára lett dr. Béres József, id. dr. Béres Józsefet a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Díszpolgára posztumusz díjjal ismerték el. A feltaláló nevét a Tisza-parton sétány viseli, találmányára a Csepp Park és a Béres-kút is emlékeztet.
Van ebben egyfajta lokálpatriotizmus is?
Mi azt valljuk, hogy a lokálpatriotizmus fontos és értékes dolog. Mindenkinek a hozzá legközelebb állók kellenek, hogy a legfontosabbak legyenek. Igen, tudatosan igyekszünk támogatni a szolnoki eseményeket, rendezvényeket, egyesületeket, kezdeményezéseket. Természetesen én magam is személyesen állok ezek mögé, hiszen Szolnokon alapvetően én látom át a legjobban azt, hogy mely helyi kezdeményezés érdemes a Béres figyelmére.
Rengeteg ilyen van. Az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés területe, hátrányos helyzetűek, fogyatékosok segítése mellett nagy hangsúlyt helyezünk olyan alapértékek, mint magyarságunk, kultúránk, hagyományaink és az oktatás támogatására is. Az értékközösséget erősítjük például a népzene, a néptánc, a sport, a tanulás terén, azt, amitől több lesz az ember önmagánál, amivel a társadalom értékes tagja tud lenni.
A Vakok és Gyengénlátók Egyesülettel való kapcsolat hosszú időre nyúlik vissza, például az egyesület segít a Béres termékeink a Braille-feliratok ellenőrzésében.
Ez egy valóban régi és példaértékű együttműködés. Ahogy a díjátadón is elmondtam, mindkét fél a maga eszközeivel hozzá tud járulni egy közös cél eléréséhez. Ami valakinek kis dolognak tűnik, az lehet, hogy másoknak hatalmas segítség. Például a díjátadón abba gondoltunk bele, hogy a színjátszócsoportban játszó hölgy hogyan tanulhatta meg a szöveget, ott szembesültünk azzal, hogy valójában milyen nagy teljesítmény áll e mögött.
Ilyen alkalmakkor jövünk rá igazán, hogy nemcsak a pénzbeli támogatással segítünk. Jó látni, hogy ezek az emberek boldogok, örülnek, hogy megtanultak a nehézségeikkel együtt élni. Nagyon becsülöm, ahogy igyekeznek az életükből a maximumot kihozni, ahogy a korlátaik mellett is próbálnak teljes életet élni, és tesznek is azért, hogy a lelki egészségük meglegyen, helyreálljon.
Örülök, hogy ilyen pozitív véleménye van rólunk, fogyatékos emberekről. Itt látom az asztalon a díjat. Ez személyesen mit jelent önnek vagy akár a cégnek?
Amikor megtudtam, hogy díjátadó lesz, elgondolkoztam azon, hogy miért fontos számunkra ez a díj? Arra jutottam, hogy azért, mert belülről jött, hogy együttműködésből, kölcsönös tiszteletből fakadt. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egy őszinte kezdeményezése volt a velünk való együttműködés. Vajon hány profitorientált szervezet áll melléjük? Amikor például a futóversenyen kitesznek egy molinót, az tisztán reklámérték.
De itt nem erről van szó. A mi kapcsolatunk valódi segítség a számunkra is. A Braille-írás lehet, hogy önöknek nem nagy dolog, de nekünk nagyon is az. És itt visszakanyarodhatunk az előbb mondottakra: rendkívül tiszteletreméltó az, hogy az egyesület tagjai fogyatékuk ellenére is a teljes életre törekszenek, hogy tevékeny részei akarnak lenni a gazdasági folyamatoknak, az egész társadalomnak. Ez szerintem nagyon nagy dolog.
Miben látja a további együttműködés lehetőségét? Eddigi közös munkánk során kaptunk pénzbeli adományt is, de aktívan közreműködnek az egészségre nevelésben is, például Surányiné Tóth Andrea részt vesz az egészségnapon.
Az eddigiek folytatására törekszünk. Amit mi kaphattunk, azt már eddig is megkaptuk az egyesülettől. Megkaptuk a termékfeliratok jóváhagyását, a szeretetet, a törődést, az odafigyelést, a hálát. Azt gondolom, hogy a közöttünk kialakult partnerségben részünkről alapvetően az egyesület felé irányuló további segítségnyújtás a fontos. Továbbra is próbálunk segíteni, azt kell mindig átgondolni, hogy miben és hogyan, vagyis, hogy az együttműködésünk hatékony és valódi segítség legyen.
Önnek van-e valamilyen személyes emléke, ami a látássérültekkel kapcsolatos?
Közvetlen személyes tapasztalatom nincs. Persze az ember, amikor látja a látássérülteket az utcán, segít nekik átkelni az úttesten, megfogja a karjukat, átkíséri őket, figyeli, hogy merre mennek. Azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy teljesértékű emberekként tekintsünk rájuk. Amikor a tízéves jubileumon az egyik fellépő látássérült nem tudott felmenni a színpadra, odamentem és segítettem. De pont az a lényege a segítségnek, hogy legyen természetes.
Mit kell tudni a Béres Gyógyszergyár szolnoki telephelyéről?
A gyógyszergyárnak ez az egyetlen gyártó részlege, minden Béres terméket itt gyártunk. Az elmúlt tíz évben több mint húszmilliárd forintos fejlesztést hajtottunk végre, növeltük a gyártókapacitást, automata raktárat hoztunk létre, bővítettük a kutatás-fejlesztést, új irodaházat építettünk.
Világszínvonalú technológiával rendelkezünk és kellő kapacitásunk és szaktudásunk van ahhoz, hogy mind Magyarországon, mind külföldön a legjobb minőségű készítményekkel tudjuk kielégíteni a piaci igényeket. Nagy hangsúlyt helyezünk a minőségellenőrzésre, beleértve az alapanyagokat, csomagolóanyagokat, gyártásközi ellenőrzést és végső minőségellenőrzést is végzünk.
Garantáljuk, hogy azok a termékek, amelyek kikerülnek tőlünk, legyen az gyógyszer vagy étrendkiegészítő, biztonságosan szedhetők, benne vannak azok a hatóanyagok, amelyeknek benne kell lenniük, ezek mindegyike bevizsgált hatóanyag, azaz mentesek a szennyeződésektől és a nem kívánatos elemektől. Tehát aki Béres-terméket vásárol, biztos lehet abban, hogy kiváló minőségű készítményt választott.
Ezt jó hallani, mert Szolnokról sokan azt gondolják, hogy elmaradott, ez pedig egy ellenpélda.
Mi is hallunk ilyen véleményeket, de rosszul gondolják, akik Szolnokot elmaradottnak hiszik. És nyilvánvaló az is, hogy nem mi vagyunk az egyetlen nagymúltú cég a városban. Ugyanakkor nagy dolognak tartom, hogy mi majd’ 30 éve vagyunk Szolnokon, és hosszú távon is itt szeretnénk maradni, szerves része, jelentős munkáltatója vagyunk a városnak. Gyökereink erősek, és kölcsönösen erősítjük, támogatjuk egymást.
