Három látássérült ember, különböző életúttal egyszerre kapott vakvezető kutyát: Miskolcon rendhagyó átadó zajlott, ahol egyszerre készültek fel új társaikkal a közös életre.
Csillag Pál először élhette át, milyen érzés kutyával közlekedni, Kundra Kata húsz év után újra egy négylábú segítővel járhat dolgozni, míg Kiss Barnabás tapasztalt kutyásként a nyugdíjba készülő Gyömbér mellett, fiatal társával, Tangóval kezdte meg a gyakorlást. Királyné Barkóczi Emese kiképző egyszerre három páros útját indította el. A négy nap során nemcsak a közlekedés alapjait gyakorolták, hanem az összecsiszolódás első, bensőséges pillanatait is megélték.
Pál gazdagodott egy csodakutyával
Csillag Pál hat évvel ezelőtt veszítette el látását, és bár megtanult bottal közlekedni, sokszor kiszolgáltatottnak érezte magát. Amikor először foghatta meg Dollár hámját, különleges élményben volt része. „Amikor megfogtam a hámot és a kutya elindult az egy nagyon furcsa érzés volt, mert megéreztem a lépéseinek a ritmusát és a figyelmet. Próbáltam teljesen rábízni magam.”
A négy nap alatt Pál rengeteg tapasztalattal gazdagodott: „Az első nap, ahogy a miskolci központba bekerültünk, azonnal észrevettem, hogy itt körülöttünk minden rólunk és a kutyákról szól. Építő volt, ahogy velünk bánt itt mindenki: türelemmel, és nincs benne olyan, hogy amikor az ember nem jól csinál valamit, az leértékelő legyen, mindig segítséget kaptunk.”
Dollár személyisége pedig tökéletesen passzol hozzá: „Dollár egy igazi csodakutya. Már az első pillanattól magával ragadott a szelíd kisugárzása, majd azt is megmutatta a szerdai gyakorlás során, hogy milyen szilaj is tud lenni és határozottan vezetett a cél felé. Esténként lefeküdt az ágyam mellé, mintha pontosan tudná: ő is valaki, én is valaki vagyok, és harmóniában lehetünk egymás mellett. Úgy érzem, néhány nap alatt szoros kötelék kezdett kialakulni közöttünk, és jó úton haladunk.”
“Vele bátor leszek.”
Kundra Kata születése óta nem lát, és már volt korábban vakvezető kutyája. Amikor megtudta, hogy újra lehetősége nyílik négylábú társat kapni, tele volt izgalommal: „Nagyon izgatott voltam, hogy hamarosan együtt járhatunk dolgozni, de azt tudom, hogy előtte alaposan be kell gyakorolni az útvonalat.”
A közös munka során hamar megtapasztalta, milyen biztonságot ad Dióda jelenléte. „Az egyik legmeghatározóbb élményem volt, amikor az erdőben egy pocsolyát kikerültünk, és Dióda volt a szemem. Én félek az állóvizektől és nem tudtam, hogy mekkora ez a pocsolya, de együtt gyönyörűen megoldottuk” – idézte fel.
Nem minden útvonal volt könnyű: „Tegnap göröngyös úton, magas ágak és gallyak alatt mentünk, és őszintén megijedtem, motoszkált bennem, hogy nehogy baj történjen. Az útvonal előtt mindenki mondhatott egy zenét, amit lejátszottak nekünk. Én az EDDA Győzni fogunk című számot választottam, mert legbelül tudtam, hogy ez így lesz.” Ezek a pillanatok azonban erősítették a kötődést, hiszen – ahogy Kata mondta – „Diódával alakul a kötődés, ő pont nekem való kutya. Már most tudom, hogy vele bátor leszek.”
Barna “tangózni” tanul
Kiss Barnabás gyakorlott vakvezető kutyás, Gyömbérrel az oldalán mindent akadályt leküzdött, ám hű társa már túl van a tizedik életévén, közeledik a nyugdíj, ezért úgy döntött, hogy a fiatal Tangóval folytatja útját. A következő hetekben még Gyömbér fogja vezetni – aki a nyugdíjas éveit a gazdája mellett tölti majd –, azonban Barna közben már elkezdett „tangózni”, hogy zökkenőmentes legyen a váltás.
„Az átadón három napot töltöttünk együtt Miskolcon. Tangó motivált, bizonyítani akar, jól dolgozik, szépen megmutatja a járdaszegélyeket, buszmegállót és az ülőhelyet. Még mielőtt szólnék neki, bent is van a szék alatt, ahogy azt tanulta. Előre gondolkodik, úgy érzem, ismeri a gondolatimat. Még az összecsiszolódás elején tartunk, a sebességén igyekezni fogunk csökkenten egy kicsit, mert ebben túlmotivált. Mondtam is, hogy ha marad ez a húzásintenzitás, a vizsgáig olyan vállam lesz, mint a csuda.”
A páros jól teljesítette a visszatalálós feladatot a Bükkben, Barnabást ügyesen vezette el a pocsolyák mellett, egy alkalommal viszont átgázoltak a közepén, és a gazdi elismerte, hogy akkor ő volt a bizonytalan, nem a kutya hibázott – de nem baj, lesz idejük még együtt dolgozni a közlekedési vizsgáig. Tangó még nem tartott leendő gazdájával, ám erre hamarosan sor kerül, és együtt fognak hazavonatozni a határmenti Tornyosnémetibe.
Új fejezet kezdődött
Dollár, Dióda és Tangó nemcsak a közlekedést teszik biztonságosabbá, hanem erőt, magabiztosságot és új reményt is adnak gazdáiknak. A történetük most kezdődik majd csak igazán.
