Víg Zsuzsanna (férjezett nevén Varga Józsefné) a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének jászsági területfelelőse. Családjában többen élnek csökkent látással, az ő életét felnőttként változtatta meg a genetikai öröksége. Célja, hogy a jászfényszarui és a pusztamonostori csoport létszámát bővítse, magánéletében pedig hozzátartozói, és az egészsége megőrzése az első.
A családodban többen is látássérültek.
Igen, esetemben örökletes szembetegségről van szó, édesapám, apukám bátyja, húga, nagybátyáméknál és nagynénikéknél is egy -egy gyermek örökölte a csökkent látást, de nagybátyám, unokanővérem szintén érintett. Unokám is nyolc dioptriás szemüveget hord, Krisztián fiam pedig 13 dioptriásat. Nincs egyforma szembetegség a családban. A bátyám és jó magam lettünk csökkent látásúak.
Okozott-e nektek nehézséget ez az állapot?
A csökkent látással megtanultunk élni. Az ember mindig a saját állapotából indul ki, „bevállaltam” hat gyermeket és egészségben felneveltem őket. Édesapámat korán leszázalékolták, ezután odahaza állattartással, kertészettel foglalkozott.
A megyei egyesülettel már az ő révén is kapcsolatba kerültetek?
Valóban, édesapám az első pillanattól, már a kezdetektől tagja volt a jogelőd szervezetnek. Nyolcvannégy éves lenne, de sajnos 35 éve már nincs köztünk. Az alapító tagok között lehetett. Nekem a bátyám, aki helyi képviselő volt, javasolta többször, hogy csatlakozzak. 2001-ben már a látássérültek közé tartoztam. A végső lökést az adta meg, hogy – elkerülhetetlenül – 2004-ben leszázalékoltak, daganatot találtak, majd ezt követő évben immár két diagnózis (másik a csökkent látás) birtokában csatlakoztam. Igényeltük is az igénybe vehető személyi járadékot. Ezt később a módosítást követően átváltottuk a jogszabályban meghatározott támogatásra.
Közben bátyád után a helyi csoport vezetője lettél.
Nem tőle vettem át közvetlenül, de így is körülbelül 12-15 éve vezetem a csoportot. A változók miatt pontos taglétszámot sem tudok mondani. Jászfényszaru és Pusztamonostor tagságát fogom össze. De karácsonykor például összefogom a jászberényi csoportot is. De azt kell mondjam, megfogyatkoztunk. Két településre mondjunk harminc aktív tagot.
Milyen feladataid vannak helyi vezetőként?
Programokat szervezek, Jászfényszaru településről minden évben tudunk támogatást igényelni, az önkormányzat támogatja a csoportot. A kapott összeget a március 15-iki koszorúzásra fordítjuk, illetve a különböző összejövetelekre, például fürdőzésre, ez az egyik kedvelt csoportos program. Vagy év végére tartalékolunk buszköltségre, hogy a karácsonyi szolnoki ünnepségre ellátogassunk. A megyei egyesület dolgait is hírül viszem nekik vagy besegítek abban, amire szükség van.
Szívesen is fordulnak hozzád.
Igen, megvan már a bizalom. Törekszem arra is, hogy a létszámot növeljem. Okmányirodában esett meg velem, hogy egy hölgy fordult hozzám azzal hogy a párja csökkent látású, és keressem fel. Lennének új tagok, csak nehezen mozdulnak ki. Nem tudják, hogy egyes szolgáltatásokra jogosultak akkor is, ha nem tagok. Persze egyszerűbb, ha csatlakoznak, viszont az adatvédelem igencsak megnehezíti az új tagok felkutatását, hiszen a támogatásra jogosultak, és így a lehetséges tagok nevei, címei nem adhatók ki.
Milyen terveid vannak akár a csoporttal akár más téren a közeljövőben?
Egyelőre a létszámnövelés a célom, közösséget összekovácsolni. Nem félek tőle, de nem egyszerű. Mindig azt szoktam mondani, nem megszerezni nehéz valamit, hanem megtartani. Az augusztus 12-ét be is írom a naptárba, ami az egészségnap a szolnoki Agóra közösségi térben.
Ha a személyedet nézzük és nem mint csoportvezetőt, milyen terveid vannak?
Legfontosabb a családom. A hat gyerekem, kettő kisunokám, a fiam esküvője, lányom pedig már áprilisban férjhez ment. Leginkább ők kötik le minden energiámat. De jut idő szórakozásra is, fordítok időt egészségmegőrzésre is. Bőven akad feladatom. Azt szeretem igazából, amikor mozgásban vagyok, mozoghatok.
