„Hat pontról hat pontban” címmel a Braille-írás 200. évfordulója alkalmából a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) egy konferenciát szervezett. Többek között Királyhidi Dorottya, a Siketvakok Országos Egyesületének (SVOE) főtitkára „A Braille-írás jelentősége a siketvak személyek életében” címmel adott elő.
Taskovics Adél, a SVOE kollégája is ott járt, az alábbiakban olvasható részletes beszámolója a teljes programról.
Különleges konferenciának adott otthont a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének felújított székháza. A Braille-írás történetével egybekötött tanácskozás egy egész évet felölelő programsorozat első eleme volt, melyet a pontírás megalkotásának 200. évfordulója előtt tisztelegve szervez a Szövetség.
Elsőként dr. Nagyné Berke Mónika, a rendezvény háziasszonya köszöntötte a résztvevőket. Elmondta: a konferencián a MVGYOSZ 11 tagegyesülete és a partner szervezetek képviseltetik magukat.
Egy vak ember életében, így az övében is a Brailleírás és olvasás többet jelent, mint azt néhány szóval el lehetne mondani. Jelenti a tudást, az információszerzést, olvasás örömét, tanulás lehetőségét és azt, hogy mi is elmondhatjuk magunkról: írunk, olvasunk. A nap előadói azon területekre világítanak rá, ahol a Braille-írás segít, ahol nélkülözhetetlen. A 200 éves Braille-írás tiszteletére a MVGYOSZ és tagegyesületei egész éves programsorozattal, eseményekkel készülnek.
A pontírás a partner szervezetek életében is nélkülözhetetlen: a Vakok Iskolája, Siketvakok Országos Egyesülete, de az informatika is kiemelt figyelmet fordít annak használatára, megőrzésére, népszerűsítésére.
Dr. Kósa Ádám, a Belügyminisztérium Fogyatékosságügyi Államtitkára is megnyitotta a konferenciát.
1809 január 4-én született Louis Braille. Látóként jött világra, de 3 évesen, egy sajnálatos balesetben elveszítette a szeme világát.
Alig 16 éves korában, 1825-ben fejlesztette ki a róla elnevezett tapintható írást. Ennek segítségével a vakok mind a mai napig írnak és olvasnak.
1878-ban, egy párizsi kongresszuson a Braille-írást hivatalosan is a vakok iskoláiban használatos, nemzetközi módszerré nyilvánították.
A Braille-írás hozzáférhetővé teszi a vak emberek számára a szöveges tartalmak, irodalmi művek, tananyagok, újságok, kották, matematikai és kémiai képletek rögzítését és értelmezését.
A 2025-ös év több szempontból is kiemelt jelentőségű a magyar látássérült emberek számára. Mind a Braille-írás, mind a vak gyermekek oktatásának 200 éves évfordulója ez. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a Braille-írás bicentenáriumához kapcsolódva egész éves programsorozatot tervez. Ennek első programeleme a mai konferencia.
A Belügyminisztérium Fogyatékosságügyi Államtitkárságának létrehozá-sával elérkezett az első alkalom a magyar államigazgatás történetében, hogy közvetlenül érvényesíthessük a „Semmit rólunk nélkülünk” elvet. Biztatta a fogyatékossággal élőket, valamint a sorsukkal foglalkozó állami és civil szervezeteket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a közös munkában. Ehhez kívánt sok sikert a Szövetségnek és valamennyi résztvevőnek.
Nagy Sándor, a MVGYOSZ elnöke is megtartotta megnyitó beszédét.
Január 4. a Braille-írás világnapja, amely forradalmasította a vak emberek kommunikációját. Addig nem tudtak írásban kommunikálni, könyvet vagy újságot olvasni, de még tankönyvből tanulni sem. A levelezés azokban az időkben még divatos volt, a Braille-íráson keresztül ez a vak emberek számára is lehetségessé vált.
A Braille-írás is viaskodik a digitális társadalom fejlődésével. Ahogy a látó emberek áttértek a digitális információszerzésre, úgy a látássérültek is. Ez nagymértékben megkönnyítette az ő életüket is. Ennek ellenére a Vakok Szövetsége és sok vak ember is azon az állásponton van, hogy a Braille-írást nem szabad elhagyni, mert ez nagy segítségre van most is az életünkben. Ezt támasztják alá a nemzetközi egyezmények is.
Éppen így fontos lesz az akadálymentesítési törvény, amely most, 2025-ben lép hatályba. Ennek alapján a termékek csomagolását úgy kell majd elkészíteni, hogy a vak emberek tapintás alapján információhoz juthassanak a termékekről. A gyógyszeres dobozokon már láthatjuk a feliratokat. Ez egy korábbi jogszabály értelmében évek óta így van.
Közleményében, sajtótájékoztatójában a Vakok Világszövetsége is hang-súlyozta, hogy a Braille-írás önállóságunkat, függetlenségünket segíti elő. Segítségével tudunk kommunikálni. Erre jó példa, hogy a felvonókat tudjuk használni, mert pontírással vannak felszerelve a hívó-és nyomógombok. Ha egy irodaépületben közlekedünk, akkor vagy az ajtóra, vagy a kilincsre elhelyezett Braille-írásnak köszönhetően megtaláljuk a szobát, ahová be szeretnénk menni. Röviden: a mindennapi életben is jelen van a Braille-írás. Hangsúlyozta: a Vakok Szövetsége mindent megtesz azért, hogy a Braille-kultúra fennmaradjon.
A Szövetségben tankönyveket készítenek a középiskolában tanulóknak, újságot, pl.: a Vakok Világát, könyveket nyomtatnak. Emellett a digitális fejlődést is elősegítik, Braille-kijelzőket vásárolnak és adnak kölcsön. Okos eszközökre is fejlesztenek szoftvereket, amelyek a pontíráson alapulnak és így lehet írni rajtuk.
Az előadások előtt meghallgathattuk Ézsiás László Aranyharang-díjas költő saját versét, amelyben a pontírás megalkotójához szólt. (A vers címe: „Köszönöm az írást – Louis Braille emlékére, 2009”.)
Az első előadást dr. Gombás Judit egyetemi docens, az ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézetének oktatója, az MVGYOSZ munkatársa tartotta „A Braille-írás története” címmel. Őszintén vallotta: ma egy nagyon érdekes korban élünk. A 12 éves kisfiától ő is megkapta már nem egyszer a kérdést, hogy ugyan miért kell megtanulnia kézzel írni, hiszen az fárasztó, kényelmetlen és még lassú is. Sokkal gyorsabban lehet egy számítógépen pötyögni. Minek papírra nyomtatott könyveket venni, hiszen az e-könyveket bárki letöltheti. Az egész társadalmat átszövik ezek a dilemmák.
Szükség van-e a kézírásra? A telefonálásra alkalmas applikációkon hangüzeneteket lehet küldeni. Annyiból jó, hogy nagyon személyes, mivel hallhatjuk a hangját annak, akivel beszélni szeretnénk. Ez azonban megint egy módja az írás hanyagolásának.
Világszerte, globálisan kitűzött cél, hogy az emberek minél nagyobb százaléka legyen írástudó. A Statiszta (adatbázis) 2022-es adatai szerint a világ népességének csupán 87,1%-a írástudó.
Érdekes kérdés, hogy a látássérült emberek milyen százalékban használják a Braille-írást. Többen felnőttként, különösen idős korban veszítik el a látásukat. Ennek a rétegnek csak egy töredéke tanulja meg a Braille-írást.
Louis Braille zsenialitása egyértelmű. Munkásságának hála, nekünk, vakoknak egy olyan írásrendszerrel van esélyünk jól boldogulni, ami a mi igényeinkhez van faragva. Egy számítógép, egy képernyőolvasó ma már bárkinek rendelkezésére áll. Könnyű abba a csapdába esni, hogy azt mondjuk: a többségi iskolában tanuló látássérült gyerek a lehető legkönnyebb módon akkor kommunikálhat a tanáraival, ha a képernyőn látható módon ír. Akár a tanár is hallhatja a felolvasó szoftvert. Teljesen felesleges a Braille-írással fárasztani, hiszen ez macera mindenkinek.
Ezt az állítást igyekszik a tudomány megcáfolni.
Az írás és olvasás a finommotorikát is fejleszti, de a mozgást, érzékelést és tapintást is. Az egészséges fejlődés szempontjából elengedhetetlen, hogy egy látássérült gyerek, fiatal olvasson Braille-t, és ne csak hallgatás útján, passzívan kerüljön fejébe a tudás. Az életünk folyamán később is adódhatnak helyzetek, amikor egyszerűbb, ha Braille-írást használunk. Ha felnőttként valaki megtanul annyira Braille-ben, hogy a gyógyszerek dobozain el tudja olvasni a feliratokat, máris könnyebb az élete, nem kell a dobozokat lefényképezgetni.
„A Braille-írás jelentősége az oktatásban” címmel Somorjai Ágnes, a Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona főigazgatója adott elő.
Előadásának szubjektív címet is adott: „Pont erre van szükségünk”. A PPT-n is megjelentek a pontok, pöttyök, még a fotókat, szövegeket is körökben helyezte el.
1825 és 2025 is nagy jelentőséggel bír az iskola életében, hiszen nemcsak a Braille-írás, de a vakok oktatása is 200 éves. Ezt az évet az iskola is egy ünnepség sorozattal fogja tölteni, konferenciákkal, koncertekkel készülnek. Októberre a Nemzeti Bank jóvoltából megszületik egy emlékérme, amin Braille-írás lesz, az 1825-ös év is megjelenik rajta pontírásban.
A vak gyerekek számára akkora jelentősége van a Braille-írás tanulásának, mint az ép gyerekek esetén az írás és olvasás tanításának.
Vannak tanulmányok, melyek kifejtik, hogy működnek olyan iskolák, ahol egyáltalán nem tanítanak kézírást, csak számítógépes, digitális oktatás zajlik. Ilyen esetekben gondolkodhatunk el azon: veszélyben van-e a Braille. A Braille olvasás is annyira van veszélyben, mint amennyire a látókra jellemző, hogy nem olvasnak papír alapon, inkább digitálisan.
A vakok óvodájában a gyerekek 90 százaléka ma már súlyos fokban halmozottan sérült. Ők nem feltétlenül lesznek alkalmasak a Braille-írás és olvasás elsajátítására. Akik viszont képesek erre, mindenképpen megtanítják a pontírást.
A Braille tanítását óvodás korban megkezdik a szakemberek a gyerekekkel. Ez évek alatt lezajlik. Nagycsoportban kezdik el a hatrekeszes módszert bevezetni. Ez A4-es papír méretű.
A nagy hatrekeszes dobozról aztán áttérnek a kis hatrekeszes dobozra. Van még gombás és szöges tábla is az írás és olvasás tanításához.
A nagycsoport az olvasás előkészítéséről szól. Az első osztályban, ami 2 évig tart, jutnak el odáig, hogy tökéletesen megtanulnak olvasni. Ekkor jutnak el a nagy hatrekeszes doboz méretéből a szöges tábla méretéig.
Tehát az A4-es méretből az egy ujjbegynyi méretig.
Ahogy a látó gyerekeknél is törekedni kell a diszlexia megelőzésére, az egymáshoz nagyon hasonló betűk egymás mellett tanításának elkerülésére, ez a vak gyerekeknél is megvalósul. Braille diszlexiáról is beszélhetünk. Egy látó gyerek keverheti a „B”, „D” és „P” betűket, mert nagyon hasonlóak külalakra. A vak gyerekek ezzel szemben az „F”, „H”, „J” és „D” betűket, mert ezek is nagyon hasonlóak egymáshoz.
A tavalyi tanévtől kezdve egy nemzetközi projekt keretében, a gyerekek számára a LEGO Braille is elérhető.
A Nemzeti Alaptanterv szerint tanítanak. Ez azt jelenti, hogy a második osztálytól kezdve nincs különbség a tananyagban a látó gyerekekhez képest. Felsőben már a digitális olvasásra is fokozatosan áttérnek a diákok. Vannak digitális tankönyvek, munkafüzetek, az olvasás pedig speciális felolvasó szoftverek, a JAWS vagy NVDA segítségével történik.
Vannak olyan tantárgyak és területek, ahol elengedhetetlen a Braille. Azon tantárgyak sorolhatók ide, amelyek matematikával kapcsolatosak, vagy matematikai feladatokat tartalmaznak, mint a fizika és kémia. Szükségessé teszi a Braille-t minden tantárgy, ahol képleteket és számításokat kell lejegyezni. A nyelvtan tanulása, vagy a helyesírás elsajátítása, a szóösszetételek megértése is csak így lesz lehetséges. A magyar irodalomban, a verstanulásban, memoriterek rögzítése kapcsán szintén elengedhetetlen a Braille.
Hol találkozunk mindennapjainkban a Braille-írással?
Akadnak jó példák, de az is előfordul, hogy csak a szándék volt jó, a megoldás már nem. Vannak múzeumok, ahol nagyszerűen megvalósultak a kitapintható térképek, a feliratok, képleírások is jól olvashatók. Vannak vasútállomások, ahol nemcsak a tapintható térkép készült el. Van bőven példa a helytelen megvalósításra is. A Braille feliratokat nagyon gyakran fejjel lefelé helyezik el. Ágnes találkozott már fénymásolt Braille felirattal, de múzeumban is látott olyan Braille feliratot, amelyet vitrinbe helyeztek, üveglap alá.
Elmondta: a Vakok Iskolájában rendhagyó idegenvezetéseket is tartanak. Ő minden alkalommal (havi rendszerességgel) az összes látogatónak kiosztja a Braille ABC-t és megtanítja nekik annak alapjait.
Hálás, hogy a tavalyi évben elindulhatott az iskolában a Braille Maraton, amikor Braille-írással készült szövegekből olvasnak fel megállás nélkül, egy teljes napon keresztül. Ennek a rendezvénynek a Nádor-terem ad otthont, remélhetőleg idén is, a nyár elején.
A következő előadó Berta Edina, a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete alelnöke, az MVGYOSZ Braille-kotta átíró és szerkesztő munkatársa volt.
Előadásának a címe: „ A Braille-írás jelentősége a zenetanulásban”.
A „kotta” szó a latinból ered, jelentése: jegy, jegyzet. A kotta zenei hangok, ritmusok és kiegészítő információik lejegyzésére szolgál. Célja: a zenei kifejezésmódok rögzítése, átadása a felhasználó zenészek számára.
A mai zenetudomány a neuma szóval jelöli a legkorábbi hangjegyírás alapformáit. Ez volt az általunk ismert, ötvonalas rendszer elődje. Jelentése: intés. Az énekhangok lejtését, illetve egy-egy dallam frázist leíró grafikus jel. Egy neuma egy-négy hangos dallamformulát jelöl. Németül és angolul is így hívják a kottát, a mai napig.
Louis Braille maga is zenélt, a kottát is megalkotta a pontrendszerével.
Kell a Braille a zeneoktatásban vagy nem?
Láng Róbert azt mondja: „Kotta nélkül nem lenne opera, operett, musical, újévi koncert Bécsből, szimfónia, vonósnégyesek, kamarazenekarok, filharmonikusok, örökzöld slágerek, Beatles. Milyen lenne az életünk nélkülük”?
Ma, amikor rendelkezésünkre állnak hanghordozók, videómegosztó portá-lok, hangrögzítési lehetőségek vannak kéznél, tért hódít a hallás utáni tanulás. Áll ez a nyelvek és egyéb tárgyak tanulására is. Ott még a beszélő rendszerek, képernyőolvasó szoftverek is a hangzó alapú tanulást támo-gatják. Régen kizárólag a pontírás állt a látássérültek rendelkezésére.
Betűk vesznek körül minket mindenütt és egyre több kotta kerül fel az online térbe. Ez azt bizonyítja, hogy nem kizárólag a hangzó anyagokra van igény, ez pedig a látássérültek esetében sincs másként.
Hogyan tanuljunk, hogyan tanítsunk tehát? Hallás után?
Előnye: gyors eredmény, erős zenei memória.
Hátránya: önállótlanság, függőség. Mindig kell látó zenész segítsége, aki feljátssza hangrögzítőre. Ennek hiányában esetleges pontatlanságok merülnek fel, mert nem sikerül „lekagylózni” a videómegosztóról.
Kottából tanítsunk?
A látó zenészek is kottából tanulnak és játszanak. Önállóságra tanít, függetlenséget biztosít, mert bármikor újra elővehető, fellapozható bármely ütemnél. Precíz információt ad a zeneműről, fejleszti a belső hallást, a memóriát, a koncentrációt, és semmilyen műszaki, technikai hátteret nem igényel.
Összefoglalásként azt javasolta Edina: aknázzuk ki mindkét módszert, egyiket se hanyagoljuk a másik rovására.
Hol tanulható meg a Braille-kotta és hol juthatunk hozzá?
A Braille oktatás jelene, jövője a gyógypedagógusok, utazótanárok és az őket képző intézmények kezében van. Sík-és Braille-írást, valamint sík-és Braille-kottát egyaránt olvasó emberként elmondhatja: a pontírású kotta, sajátosságai ellenére, nem tekinthető bonyolultabbnak sík írású változatánál egy zeneértő ember számára. A Braille-kotta tanulásában szívesen nyújt segítséget. Felmerülő igény esetén a MVGYOSZ Ügyfél-szolgálatán keresztül lehet őt elérni.
Királyhidi Dorottya, a SVOE főtitkára „A Braille-írás jelentősége a siketvak személyek életében” címmel adott elő.
A siketvakok esetében talán még nagyobb jelentősége van a Braille-írásnak és olvasásnak, mint az egyszeres látássérültek esetében.
A siketvakok számára sok esetben az egyetlen lehetőség a kommunikációra, az információszerzésre, az írásra és olvasásra, valamint a tanulás alapvető eszköze. Hangsúlyozta: „sok esetben”, mert a siketvak emberek egy heterogén csoport. Nem mindenki használja a Braille-írást, nem mindenki számára az egyetlen lehetőség a kommunikációra. Általában, akik a legsúlyosabban látás-és hallássérültek a siketvak emberek között, akiknek a kommunikációja a legnagyobb mértékben akadályozott, számukra az egyetlen lehetőség ez a kommunikációra.
A siketvakság definíciójából kiderül: látás-és hallássérülés egyidejűleg áll fenn esetükben. A két sérülés együttes jelenléte mindenképpen valamilyen speciális megközelítést igényel.
Hány emberről beszélünk?
A 2011-es népszámlálási adatok alapján kb. 15000 ember van Magyarországon, aki látás-és hallássérült is egyszerre. Az erre vonatkozó kérdés megválaszolása azonban önbevalláson alapul, tehát ez csak egy megközelítő adat.
Ha az akadályozottság szempontjából vizsgáljuk ezeket az adatokat, akkor láthatjuk, hogy jeleztek akadályozottságot a tanulásban, a munkaválla-lásban, az önellátásban, a kommunikációban és információszerzésben. Ezen emberek egy része számára a Braille-írás és olvasás valóban megoldást jelenthet.
A Braille-írás és olvasás tanulása különbözik az egyszeresen sérült látássérültek oktatásától. Esetükben ugyanis ötvözni kell a látássérültek Braille-írás és olvasás tanításának módszereit a hallássérültek írás-olvasás tanításának módszereit, és még speciális, siketvak módszereket is hozzá kell venni.
A Braille-írás-olvasás tanításból a Braille mindenképpen az alap. A hallássérültek oktatásának alapvető módszere, hogy a betűket daktil, vagy fonomimikai ABC-vel jellemzik. A betűket ugyanis meg kell nevezni, ami nehézséget jelent egy hallássérült számára. Ha nem hallja a különbséget pl. az „F”, a „H” és „SZ” betűk között, különbséget kell tenni közöttük. Ezt pedig csak kézjelekkel lehet megtenni.
Veleszületett, és súlyos fokban látás-és hallássérült siketvak gyerekek esetében a Braille-írás és olvasás tanításának módszerei speciálisak. Először tárgyas kommunikáció történik. Braille-írás és olvasás ugyanis fogalmak nélkül elképzelhetetlen. Akinek nincsenek fogalmai, aki nem tudja ezeket rendszerezni, nem tud írni és olvasni sem.
A tapintható szimbólumokat egyre kisebb méretben adják a gyerekek kezébe, ezzel a tapintást is fejlesztik. Ezekkel jelzik számukra a napirendet, a napi tevékenységeket. Fogalmakat találnak ki, sőt, tapintható képtörténeteket is lehet készíteni a gyerekek számára.
Ezután tanulnak fogalmakat, amihez sokszor jelnyelvi jeleket használnak.
Nagyon fontos elem még itt a sorozatok alkotása. A Braille-írás és olvasás is egy sorozat olvasása: meghatározott sorrendben rakjuk a hat ponton alapuló egységeket egymás után. Azok a gyerekek, akik sorozatok alkotására nem képesek, a Braille-írásra és olvasásra sem lesznek képesek, mert nem tudnak egy ritmust értelmezni, leutánozni.
Siketvak gyerekek esetén épp ezért célravezetőbb az ún. szóképes Braille tanulásától kezdeni. Két-három szót vesznek alapul, pl.: bab, baba, labda. Mindenképpen kézzel fogható fogalmakkal kezdjünk, amihez konkrét tárgyat, jelet is lehet társítani. Épp ezért nem célravezető olyan fogalmakkal indítani, mint a felhő, vagy az erő.
Az első időszakban mintának fogják fel a gyerekek ezeket a szavakat. A mintákat a formájuk, hosszúságuk, mintázatuk alapján azonosítják. Később analizálják a szavakat és felfedezik, hogy ezek meghatározható egységekből állnak. Ezeket az egységeket aztán megnevezik a daktil, a Lorm vagy a fonomimika segítségével. Ekkor kezdik el betűzni a szavakat, és a meglevő készlethez már könnyebb újabb és újabb betűket hozzátenni. Ezekből a betűkből aztán újabb és újabb szavakat tudnak kialakítani. Ezzel indul meg a Braille-írás és olvasás.
A memóriát, a gondolkodást, a tapintást mindenképpen fejleszti a Braille.
Mindenkinél az a fontos, hogy a saját szükségleteinek szintjére eljusson és tudja használni a megszerzett tudást.
Fontos lenne a megváltozott összetételű látássérült populációhoz igazítottan átgondolni az oktatást. Egyre nagyobb arányban jelennek meg a halmozottan sérült gyerekek. Érdemes lehet új utakat, lehetőségeket feltárni a Braille-írás és olvasás tanításában.
Azon veleszületetten hallássérültek számára, akik később vesztik el a látásukat, a fehér bot és a Braille-írás-olvasás egyfajta stigmának minősül. Azt érzik, hogy ha ők elfogadják a Braille-írást és olvasást, valamint a botot, elfogadják a tényt is, hogy megváltozott az alapállapotuk, ők siketvak emberré váltak. Éppen ezért nem egyszerű elfogadtatni velük a Braille-írást.
Az egyetlen érv az szokott lenni mellette, hogy visszakaphatják a kommunikációt. Újra tudnak e-mailt írni a Braille-kijelző segítségével, chatelni tudnak. Minden olyan lehetőséget visszakapnak az élettől, ami ennek hiányában egyszerűen nem lehetséges.
A veleszületetten hallássérültek kb. 10 százaléka érintett
Usher-szindrómában. Ez egy olyan genetikai szindróma, ami retinitis pigmentosával jár. Ez olyan szembetegség, amit a tudomány mai állása szerint nem lehet gyógyítani. Kb. 40-50 éves korra kialakul a súlyos fokú látásromlás.
A veleszületetten látássérültek számára, akik hallássérültek is, a Braille az egyetlen megoldás az írásra és olvasásra, vagy segítség arra, hogy a nem hallható hangok hallhatóbbá váljanak.
Az informatika egyre inkább tért hódít az életünkben. A Braille-írás és olvasás tanulásánál a Braille-kijelző, ha nem ismeri fel akadálymentesen a magyar karaktereket, nem tud segíteni. Viszont mindenképpen nagy segítség tud lenni és komoly meggyőző erő arra, hogy lehetővé válik újra a számítógép használata, a segítség kérése, a barátokkal való chatelés.
A Braille kézbe írása kommunikációs rendszer, ami a személyközi kommunikációt teszi lehetővé, szintén a Braille segítségével.
A nagyothallók esetében a Braille-kijelző szintén tud segíteni a nem hallható hangok tudatosításában.
Az okostelefon esetén, ha érintőképernyővel használjuk, sokszor a Braille bevitel vagy a speciális Braille-kijelzők, amik a telefonhoz kapcsolódnak, segítenek az akadálymentes használatban. Sokfajta eszköz érhető ma már el. Ezen eszközök használatának tanítását ugyanúgy a Braille-írás és olvasás részévé kell tenni.
A SVOE hangsúlyozza: a Braille eszközök támogatása jelenleg nulla százalékos. Egyedi támogatással, az Egészségbiztosítási Pénztár támo-gatásával esetlegesen meg lehet kapni. Azt szeretnék elérni, hogy azok az emberek, akiknek szükségük van rá, kaphassanak
Braille-kijelzőt. Az viszont fontos, hogy ne mindenki kapjon, aki kér.
Nagyon sok pénz megy el ma Magyarországon a hallókészülékek támogatására. Dorka nagyon sok olyan hallókészüléket látott már, ami a fiókban landolt, pedig volt rajta támogatás. Nagyon sok olyan elektronikus nagyítóval és egyéb eszközzel találkozott, amit nem igazán tudott használni a felhasználó.
A Braille-kijelző viszont a siketvakok esetén sokszor az egyetlen lehetőség arra, hogy kommunikálni tudjanak, hogy számítógépet tudjanak használni ők is, hogy szükség esetén segítséget tudjanak kérni, hogy gyors üzeneteket tudjanak küldeni. Épp ezért is lenne jó elérni, hogy a támogatási rendszerben változás történjen. Épp ezért ezt az üzenetet minden lehetséges fórumon elmondják.
Dorka előadása után Berta Edina szavalatával folytatódott a program. Saját versével lepte meg a jelenlevőket, melynek címe: „Pontokból olvasva”. A költemény üzenete pozitív: fejlődik a technika, sok mindenben segítségünkre van a számítógép… Ennek ellenére a
Braille-írás és olvasás, míg ember él, fennmarad.
Zárásként dr. Nagyné Berke Mónika beszélt a MVGYOSZ Braille-hez kapcsolódó szolgáltatásairól, a 2025. évi programokról és a kiállításról.
Sok olyan szolgáltatást indított a Szövetség, ami a pontírás népszerűsítését és megőrzését szolgálja. A legrégebbi szolgáltatás: a Braille-könyvtár. Itt jelen pillanatban 1103 mű érhető el, 10.603 kötetben. Vannak olyan olvasóik, akik Braille-kijelzővel kölcsönzik az olvasmányokat. A digitalizáció ellenére a legtöbben még mindig a kézbe fogható, megszagolható, papír alapú könyveket részesítik előnyben.
A Braille könyvek nagyon nagy helyet igényelnek. A könyvtár által birtokolt valamennyi Braille kötet 450 méter polcrendszeren fér el. Készítenek új könyveket is, de a helyigény miatt csak kérésre nyomtatják ki azokat.
A Braille-nyomda a másik legrégebbi, pontíráshoz kapcsolódó szolgáltatás. Ez biztosítja az összes többi, pontírás alapú szolgáltatást.
Braille újságokat is járatnak: az RTV-t, melyre 40 fő fizetett elő, illetve a Vakok Világát, melyet 56-an olvasnak jelenleg. A Braille-kotta készítése is fontos szolgáltatás, ezt az országban egyedül a MVGYOSZ vállalja.
Néhány éve az általános iskoláknak is ők adaptálják Braille-írásra a tankönyveket.
Van a Szövetségnek egy Braille-bizottsága is. Az ő feladatuk óvni, megőrizni, átgondolni, átdolgozni, rendszeresíteni a pontírás szabályait.
A Segédeszközboltban sok olyan eszköz, játék és könyv kapható, a mi a pontírás tanulását segíti.
A kiállításnak, melyet az előadások után megnézhettünk, lehetne a címe: „A Braille táblától a 3D nyomtatásig”. A Szövetség a centenáriumi évben kezdett el intenzíven foglalkozni a múzeumi tárgyak gyűjtésével.
A tárlat egész ében látogatható lesz, amely olyan könyveket is tartalmaz, melyeket az 1800-as években nyomtattak Braille-ben.
E jeles évfordulóra a MVGYOSZ és a tagegyesületei is színes programokkal készülnek. Lesz Egerben Braille Kalandtúra. A 20. Országos Braille Ünnep Nyíregyházán. Irodalmi pályázatot hirdetnek Kecskeméten. Az országban több helyen is tartanak vetélkedőket, szemléletformáló eseményeket, városi sétákat, tájékoztató-és informális előadásokat, Facebook-ra kikerülő kisfilmek készülnek, ezek mind-mind a Braille-írás népszerűsítésére.
A Szövetségnél visszatér a „Brejtvény”, a néhány éve már nagy sikert aratott Braille-kvíz. A hírlevélben közlik a feladatokat és értékes nyereményeket lehet rajta nyerni.
A Vakok Világában a 200 éves Braille kapcsán új rovat indul, mind a négy lapszámban megemlékeznek erről, foglalkoznak a pontírással.
A Facebook-on tavasz környékén debütál a „Keresd a Braille-t” játék.
A Braille-íráshoz kapcsolódó kiállítást én is megnéztem. A régi Braille könyveket különösen érdekesnek találtam. A „Vakok Lapja” c. kiadványnak köszönhetően 1904-be utazhattunk vissza.
Braille táblákat is rejt magában a tárlat, a legkülönbözőbb méretben. Az A4-es méretűt ismertem, de elámultam, amikor kézbe vehettem egy egészen kicsi változatot is, olyat, ami méretében akkorka csupán, mint egyetlen egy Braille karakterekből álló sor.
Bieber Mária „Bevezetés a Braille-írás-olvasás rejtelmeibe” című könyvébe is belelapozhattunk, igaz, síkban nyomtatva. Ujjaimmal elidőzhettem a Louis Braille arcképével ellátott érmen, vagy a Braille-maszkkal ellátott, érintőképernyős telefonon is.
Braille-írógépek széles választékát vonultatja fel a tárlat, a monumentális Perkins géptől a kisebb, „elegánsabb” Tatrapoint-ig.
