Nem a szemükre, hanem az érzékeikre hagyatkozva fedezték fel a világot a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének tagjai március 24-én. A budapesti kirándulás során a jelenlévők nemcsak látogatói, hanem aktív megélői voltak az élményeknek – tapintással, illatokkal és közös felfedezéssel.
Nem mindennapi élményekkel gazdagodtak a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesületének tagjai március 24-én: egy olyan kiránduláson vehettek részt, ahol a világ nem látványként, hanem tapintásban, illatokban és közös élményekben tárult fel.
A budapesti program első állomása a Természettudományi Múzeum volt, ahol a csoport tagjai nem csupán „nézői”, hanem aktív felfedezői lehettek a kiállításnak. Nem tárlatvezetés volt, hanem a Természetbúvár teremben egy interaktív foglalkozás, kimondottan látássérültekre szabva. A foglalkozás során számos tárgyat kézbe vehettek: állatok preparált példányait, különféle tollakat, szőrméket, sőt még tojásokat is megérinthettek, összehasonlíthattak.
„Nem az volt, hogy csak végigmegyünk egy kiállításon. Itt mindent meg lehetett tapogatni, kérdezni lehetett, és valóban átélhetővé vált az egész” – fogalmazott Kissné Kérdő Gabriella, az egyesület munkatársa, akit a közösségben egyszerűen csak Gabiként szólítanak.
A tizenhárom fős társaságban nyolc látássérült volt, közülük négyen teljesen vakok. A szervezők külön figyelmet fordítottak arra, hogy a program mindenki számára élvezhető legyen: a kötetlen, interaktív foglalkozás lehetőséget adott arra, hogy mindenki a saját tempójában fedezze fel a kiállított anyagot.
A nap második felében a Füvészkertbe látogattak, ahol a tavasz már életre keltette a természetet. A részt vevők számára itt elsősorban az illatok és a tapintás vált meghatározóvá: virágzó növények, különleges levelek és formák tették teljessé az élményt.
„Az orchideák, a bambuszerdő, a virágzó fák – mindenhez próbáltunk közel kerülni. Sok növényt meg is lehetett érinteni, és az illatok is rengeteget adtak hozzá az élményhez” – mesélte Gabi.
A séta során egy sziklakertben tett „mini túra” is színesítette a programot, ahol különböző tájegységek növényvilágát ismerhették meg. A társaság tagjai játékosan úgy érezhették, mintha egy kisebb hegyi kiránduláson lennének.
Az egész napos program fárasztó volt, de minden pillanata megérte. Az ilyen alkalmak nem csupán kikapcsolódást jelentenek, hanem lehetőséget adnak arra, hogy a látássérült emberek is teljes értékűen kapcsolódjanak a világhoz – és egymáshoz.
Az egyesület munkája éppen ebben rejlik: nem pusztán programokat szerveznek, hanem élményeket teremtenek. Olyan alkalmakat, ahol nem a hiány, hanem a megtapasztalás kerül a középpontba.
A márciusi kirándulás sikere után a szervezők már a következő közösségi programokon dolgoznak – hiszen az igény és a lelkesedés egyaránt adott.
