A Reménykör egy olyan összefogás, melynek keretében maguk az érintettek és az őket támogató emberek együtt munkálkodnak a speciális szükségletű emberek teljes befogadásáért az Egyházban. Neruda Károly káplán, az értelmileg akadályozottak referense és a kör tagjai foglalták össze meglátásaikat az új típusú koronavírus elleni védekezés Magyarországra vonatkozó előírásai kapcsán.
A helyzet a hétköznapi embert is megpróbálja, de azokat még inkább, akik a mindennapokban amúgy is az átlagostól eltérő akadályokkal küzdenek. A kör összetételét tükrözve ez a tapasztalat- és javaslatgyűjtemény is több típusú akadályozottsággal élők személyes meglátásait foglalja össze, mint például látássérült, hallássérült, értelmi fogyatékossággal élő vagy mozgásában korlátozott személyekét. Nemcsak lelkipásztori, hanem a mindennapokat is érintő tapasztalatok ezek, mivel fontosnak tartjuk, hogy az egyházi körökben egyre többször megjelenjen és mind magától értetődőbb legyen az odafigyelés azokra, akik nehéz helyzetben vannak, és nemcsak ilyen szélsőséges esetben, hanem a mindennapokban, így a lelki életükben is. Bár számtalan nagyon értékes szakterület foglalkozik a speciális támogatást igénylő személyekkel, hátrányos helyzetben lévőkkel, de hiányzik még az egész egyházi közösségünket átfogó együttgondolkodás, mind teológiai, mind lelkipásztori szinten. Ezzel a gyűjteménnyel is szeretnénk előmozdítani ennek a hiánynak a pótlását. Célunk nem a panaszkodás, a nehézségek bemutatása, hanem a konkrétumokon belül tényleges javaslatok megfogalmazása, amelyek több esetben egyszerűen odafigyelést jelentenek, máskor viszont intézményi szintű átalakítást.
A személyesség deficitje
A családban az értelmi akadályozottsággal született gyermek például sokkal kevésbé képes a kapcsolattartásra a számítógép képernyőjén megjelenő személyekkel, mint az átlagos fejlődési struktúrájú, korban hozzá közel álló testvérei. Amíg ez utóbbiak nagyon élvezik, hogy használhatják a „kütyüket”, az értelmi akadályozottsággal született számára nagyon sok esetben teljesen idegen ez a világ. Az is tapasztalható, hogy a szülők sem hozzák – közel sem olyan mértékben – a képernyő elé a fogyatékos gyermeket, mint a többi testvért, mintegy szégyellve az ő fizikailag is látható másságát. A virtuális világ működésének alapelemei között meghatározó: bemutatni, megmutatni, látványosnak lenni… Ezek a szempontok sokkal inkább kidomborodnak, mint a valódi kapcsolat fontossága egy másik emberrel. Ez pedig eltereli a figyelmet a személyes értékekről, amelyek viszont előjönnek egy olyan helyzetben, amikor személyesen van jelen a fogyatékos gyermek a maga, más területen tapasztalható kedvességével, értékeivel. Ezek a gép közvetítette világban kiszűrődnek.
Hátránycsökkentési javaslat:
Tudatos meghívás, megszólítás, rákérdezés a képernyőn nem megjelenő személyre. Ha az értelmileg akadályozott testvérünk vagy más speciális támogatást igénylő személy jelen van, akkor dicsérő szóval lehet bátorítani önmaga felvállalására a virtuális térben is. Ezekben a jó szavakban a feltámadt Jézus bátorító szavai csengenek vissza: „Ne féljetek!”
A kommunikációs csatorna torzításai
A digitális eszközök technikai kép- és hangminősége eltér a személyes kommunikáció minőségétől. Amíg az emberi fül kiszűri a mellékes zajokat, addig a digitális eszközök a hangok közvetítése során legtöbbször nem képesek erre. A fogyatékossággal élő emberek közül többen az átlagosnál sokkal nagyobb zajt csapnak kommunikáció közben (siketek, értelmileg akadályozottak, autisták). Ilyenkor erősebben torzul a kapcsolat, sokkal élesebbek a zajok és ezáltal zavartabbá válik a kommunikáció. Ez megjelenik a párhuzamos beszélgetés zavaró mivoltában is. Több eszköz, program egyszerűen nem tudja egyszerre közvetíteni többek beszélgetését, csak lineáris kommunikációt enged meg, párhuzamosat nem.
Hátránycsökkentési javaslat:
Amíg a technológia nem fejlődik olyan szintre, hogy egy házi mikrofon is jobban ki tudja szűrni a zajokat, addig kiemelten fontos a tudatos odafigyelés a lassabb, csendesebb beszédre és az azt támogató más kommunikációs módozatokra. Bizonyos esetben tudatosan kapcsoljuk ki a mikrofont, hogy ne zavarjuk a másik (a többiek) beszédét.
Az eszközhasználat nehezítettsége
Az akadályozottság egy új fajtája jelenik meg, mégpedig a digitális eszközök használatával kapcsolatban: van, aki nehezebben látja át, igazodik ki ebben az elvonatkoztatás más formáját igénylő világban.
Hátránycsökkentési javaslat:
Segítség, személyes kísérésben lassan megmutatni az eszközhasználatot. Támogatást adni az új technológia megtanulásához.
A rugalmasság kérdése
Biztos tapasztaltuk, hogy bizonyos értelemben stresszt jelent akár egy új mobiltelefon használata, egy új program telepítése, egy program új változatának megjelenése a gépünkön. Egy látássérült esetében a már bejáratott akadálymentes programhasználat nehézkessé válhat, ha az új változatban máshová kerülnek bizonyos funkciók. Minél újabb egy program, annál inkább építenek a fejlesztők a vizuálisan elérhető tartalmakra, ami pedig hátrány egy látássérültnek, mert nehezebben vagy egyáltalán nem elérhető az új verzióban a régebbin megtalálható funkció. Ez is a karantén nehezítésének egy formája.
Hátránycsökkentési javaslat:
Személyes segítségadás, közös tanulás, ismerkedés, kezelési útmutató közös olvasása, értelmezése, közös gyakorlás.
Beszűkült élettér
Az is tapasztalható, hogy akiknek nagyobb mozgásigényű gyermeke van, például hiperaktivitás miatt, annak egy kijárási korlátozás tragédiát jelent a beszűkült mozgási lehetőség miatt.
Hátránycsökkentési javaslat:
Ahogyan van lehetőség arra, hogy korosztályok szerint idősávokat határozzanak meg a vásárlás kapcsán, illetve kivételeket fogalmazzanak meg, úgy az ebben a helyzetben lévők is kaphatnának kedvezményt a korlátozások betartásában, természetesen a kockázati tényezők szem előtt tartásával, azok elkerülésével. Legyen kimondva egy ilyen szempont a szabályozásban. Ne csak a kutyák sétáltatása legyen kivétel, ami persze szintén fontos.
Információk megszerzésének nehezítettsége
A személyes érintkezés rendkívül fontos egy vak vagy látássérült ember életében. Ez a vírus pedig „karanténba zárta a kezem” – vallja egyik Reménykörös testvérünk. Akadályozottsággal élőként (látássérült), kilépve az utcára elővigyázatosságból kesztyűt húz, ennek viselete pedig nehezebbé teszi a tapintás útján történő elsődleges információszerzést.
Hátránycsökkentési javaslat:
Olyan lelkiség kialakítása, ami képes letenni a karantén okozta belső feszültségeket Isten elé. Az Egyház közössége fokozottan figyeljen mindazokra – akár a megalakult segítői akciócsoportokon keresztül –, akiknek az életminőségét még inkább csökkentik a vészhelyzeti intézkedések. A bevásárláson túl jusson figyelem az erősítő szavak ajándékozására is a sérülékeny emberek felé.
Folyamatos szakértői támogatás hiánya
Ugyancsak nehézséget jelent az intézmények bezárása. Például a sajátos nevelési igényű gyermek iskolai feladatainak elvégeztetésében a szakmailag felkészült szakember helyett a szülőnek kell segítenie, aki viszont ilyen pedagógiai szakvizsgával nem rendelkezik.
Hátránycsökkentési javaslat:
A szülőket módszertani anyaggal támogató tananyagok kiadása. A tananyag és az elvégzendő feladatok arányos csökkentése.
Fokozódó belső feszültségek, jó gyakorlatok hiánya
A sérült emberek és családjaik most még inkább szembesülnek személyes és társadalmi kiszolgáltatottságukkal. Ez embert próbáló belső feszültségeket hoz létre. Ami a hétköznapokban nehéz, az karantén idején még nehezebbé válik. Az élet hosszú távú kérdései ilyenkor még inkább felszínre kerülnek.
Hátránycsökkentési javaslat:
Lelkisegítő csapat létrehozása, akik az egyházi közösségekhez tartozó családokkal rendszeresen tartják a kapcsolatot, beszélgetnek velük. A családoknak érezniük kell, hogy a keresztény közösség nem hagyta magukra őket. Egy autizmus spektrum zavarral élő fiatal testvérünk édesanyja megvallja, hogy ő nem csodát kér, hanem emberi jelenlétet. Jó élmény számunkra, hogy fontos előrelépések történtek a szentmise-közvetítések akadálymentesítésében.
Akadálymentesítés a szívekben
Vészhelyzeti időkben hamar kiszorulnak azok szempontok, amik már lassan megjelentek a média világában az akadályozott emberek kommunikációjának támogatására. Egy mindennapi példa: egy idős hallássérült, akinek nincs internetelérhetősége, nagyon nehéz helyzetbe kerül karantén idején. A kapcsolattartás vele ilyenkor csak rövid üzenetváltásokra, sms-ekre korlátozódik. A médiából érkező impulzusok ilyen időkben lélekmentők lehetnek.
Hátránycsökkentési javaslat:
Az egyházi média következetesen foglaljon állást az akadályozott emberek számára is elérhető tartalmak bevezetésére és fenntartására. A jelnyelven is közvetített szentmise, a feliratozás és más eszközök használat sok testvérünk számára az egyetlen kapocs az evangéliumi forrásokhoz. Jó tapasztalat, hogy ezzel kapcsolatban nagy a segítőkészség és nyitottság a papok és a kántorok körében.
