A hivatalos ügyekben még látva sem egyszerű eligazodni, látássérültként pedig végképp átláthatatlan tud lenni egy-egy probléma, egy kapott papír tele érthetetlen számokkal és megnevezésekkel. Ilyenkor biztonságot nyújt, ha a látássérültek számíthatnak egy hozzáértő szakemberre, mint amilyen Businé Dobos Márta.
A Vakok és Gyengénlátók Egyesülete számára hihetetlenül fontos, hogy Mártit bármikor elérhetik, ha kérdésük adódik. Hálásak vagyunk közérthető magyarázataiért, tagjaink, rendezvényeink látogatói számára tartott előadásaiért, tájékoztatóiért, kapcsolatteremtő munkájáért, emberséges hozzáállásáért – hangzott el az egyesület díjátadó ünnepségén a méltatása során szeptemberben.
Interjú Businé Dobos Mártával, aki a magánszemély kategóriában érdemelte ki az egyesület Hála-díját.
Zana Anita: Személyes dologgal kezdeném. A munkádon kívül találkoztál-e már korábban látássérült személlyel?
Businé Dobos Márta: – Én eleve is egy hívő, katolikus családból származom, még a szocializmus időszakában kaptam meg az egyházi lelki, hívői gondolkodásmódot és lelkületet. Gyerekként ebben a lelki közegben nőttem fel. Amikor úttörők voltunk, emlékszem egy vak nénire, akihez rendszeresen jártunk. És akkor talán ezt még nem is éreztük, vagy nem is láttuk, hogy ennek mi a jelentősége. Csak az, hogy elmentünk, együtt voltunk, hogy ez a néni nagyon örült. De annak, hogy igazán mi a jelentősége nem tudtuk. Annak, hogy behordtuk a fát, hogy a rengeteg falevelet összegyűjtöttük, bezsákoltuk, hogy segítettünk neki kitakarítani. Persze utána az örsi naplóban volt egy bejegyzés, hogy ezt elvégeztük, megcsináltuk, de igazából az volt a jó, hogy amikor utána elmentünk a néni háza előtt láttuk, hogy rend van, hogy tettünk valamit, és ez nem pénzkérdés. Én mindig azt mondom, hogy jók az adományok is, de az, hogy valakiben jó érzést keltsünk, hogy lássa, ez tartalmat ad az életének, az valójában a segítség, a tettek.
Ez nálad belülről jön…
Igen, mert úgy gondolom, az a lényeg, hogy az ember meglássa, hogy segíteni kell, hogy a másiknak mire van szüksége. Meg kell látni és meg is kell vele beszélni, hogy hogyan tud rajta segíteni úgy, hogy az ne legyen bántó. Fontos, hogy mindkét félnek jó érzést okozzon. Sokan megrettennek, ha találkoznak egy vak emberrel, nem tudják, hogyan közelítsenek hozzá.
Mert amit nem ismerünk, attól félünk?
Azt kell megtanítanunk, hogy természetes dolog segíteni a másikon. Kérdezzük meg, hogy miben tudunk segíteni. Ez ilyen egyszerű. Ehhez nem kell sem hívőnek, sem gazdagnak lenni.
Emlékszel arra, amikor az egyesület ügyével kapcsolatban először fordultak hozzád?
2008 óta vagyok az egyesülettel hivatalosan kapcsolatban, de az egyesület elnökével, Pesti Zoltánné Marcsival egy jó emberi kapcsolat alakult ki köztünk. Kiderült néhány dolog, hogy milyen nehézségekbe ütköznek a látássérült ügyfeleink az ügyintézés során, ezeket továbbítottam a feletteseim felé, és igyekszünk mindig segíteni. Ebben a hivatal és az én hozzáállásom sem változott az évek során. Ez már egy lassan húsz éve tartó munkakapcsolat. Telefonon is elérhető vagyok a látássérült ügyfelek számára hivatali időben, úgy gondolom, ez a mai világban már így természetes.
A konkrét ügyek intézésén túl minden évben szoktál egy előadást is tartani az egyesület tagjainak. Ezt miért tartod fontosnak?
Ezek a tájékoztató előadások az aktuális tudnivalókról szólnak, mert az a terület, ahol én dolgozom, évről évre sok változáson megy keresztül, és ezekkel tisztában kell lennie az ügyfeleinknek. Ma már sokkal tudatosabbak az állampolgárok, mint tíz vagy húsz esztendővel ezelőtt. Az elsődleges végzettségem pedagógus, abból az időszakból nagyon sokat hasznosítok a jelenlegi munkám során. A szóbeli kifejezőkészségem, a szuggesztivitásom biztosan ehhez az időszakhoz kapcsolódik, és ebből nagyon sokat profitálok. Szeretem, ha úgy állnak föl az emberek egy-egy tájékoztató után, hogy érdemes volt eljönni.
Segítőkészséged, emberséged, szakmai tudásod és tapasztalatod vitathatatlan, amit el is ismert az egyesület. De mit jelent számodra a Hála-díj?
Rendkívüli eredményeket mutathat fel az egyesület és nagyon örülök, hogy ehhez én is hozzájárulhattam, amit díjjal jutalmaztak.
