A demenciával élő idős emberek gondozásáról és intézményi ellátásáról tartott szakmai napot a Máltai Szeretetszolgálat február 11-én, szerdán délelőtt a Batthyány téri központ előadótermében. A konferencián a Közép-Magyarországi Régió vezető munkatársai gyakorlati példákkal mutatták be a máltai intézményekben bevezetett, a demenciával élők mindennapjait és a gondozásukat végző szakemberek munkáját segítő újításokat, módszereket, eljárásokat.
Morva Emília, a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetője köszöntőjében kiemelte, mennyire fontos együtt gondolkodni a közös munkáról, a régió rövid távú stratégiájának egyik kiemelt témájáról, a demenciával élők ellátásáról. A téma jelentőségét számadatokkal érzékeltette: a világban ma 55 millió ember él diagnosztizált demenciával, ez a szám 2050-re 139 millióra emelkedik. Magyarországon 250 ezerre tehető a demenciával diagnosztizált emberek száma, ugyanakkor szűkösek a lehetőségek a minőségi ellátásra. Sok erőt kívánt a munkatársaknak ehhez a nehéz feladathoz, emlékeztetve a beteg emberek méltóságára: „A kapcsolat sokszor akkor is létezik, amikor a szavak már nem”.
A rendezvényen – amelyet Sztankay Laura moderált – elsőként Balog Józsefné Ilona, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának szakterületi vezetője ismertette a szakmai színvonal megerősítésére létrehozott protokollt, amely a demencia professzionális megközelítésével, irányelvek, ajánlások meghatározásával támogatni kívánja az intézményekben dolgozó szakembereket.
Hangsúlyozta, hogy a demencia társadalmi jelenség – a régió által fenntartott idősotthonokban lakó 55 százalékát érinti –, fontos érzékennyé tenni az embereket a betegség iránt, együttműködve sokakkal. Az első támogató a család, de amikor a demenciával élő személy felügyelet nélkül nem képes önmaga ellátására, intézményi ellátási forma válhat szükségessé. Felsorolta a demencia típusait, ismertette a tüneteket és az ellátási igényt. A protokoll hangsúlyozza a demenciabarát fizikai környezet fontosságát, külön kiemeli, hogy mennyire fontosak az önállóság megtartását segítő eszközök, mint nagy számlapú órák, figyelemfelkelő rajzok… „A legjobb barát modell” az ellátásban azt jelenti, hogy a gondozók, ápolók barátként vannak jelen a mindennapokban a lakók számára, mindig a személyre fókuszálnak. És mindezt csoportokban teszik, az intézmény minden dolgozójával, a takarítóval, portással, konyhai kisegítővel együtt.
A szakterületi vezető hangsúlyozta a továbbképzések, a belső képzések fontosságát, a kiégés kezelését. Beszélt a demenciával élők ápolási feladatairól, a táplálkozás szerepéről, és a mentálhigiéniai foglalkoztatás, az érintés, a színek, a hangok fontosságáról. Fontos elem a protokollban a hozzátartozók segítése, a velük való folyamatos kommunikáció, valamit a demenciával élők jogvédelme is. Nem maradhatott ki a digitális jóléti technológiák témája sem: a telemedicina, a modern gyógyszeradagoló, az idősbarát telefon hasznos eszközök, de nem helyettesítik az emberi gondoskodást. Balog Józsefné felidézett egy konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amely az egyik fő küldetésének azt jelölte meg, hogy a robotikán és a felügyeleti rendszereken keresztül megvalósuljon az idősekről való megfelelő, akár otthoni gondoskodás, illetve, hogy a résztvevő közösen gondolkodjanak egy idősellátási ökoszisztémáról, ahol a legújabb technológiák alkalmazhatók.
A délelőtt második felében a Közép-Magyarországi Régió bentlakásos otthonainak vezetői mutatták be, hogyan, milyen környezetben, milyen foglalkoztatásokkal valósul meg intézményeikben a demenciával élők ellátása.
A kiskovácsi SARA Otthonban a négy részlegük egyikében demenciával élőket is fogadnak, tartós, intenzív ápolásra szoruló betegeket, akik a demencia mellett pszichiátriai kórképpel is rendelkeznek. Bujdosóné Spóner Mónika intézményvezető azt hangsúlyozta, hogyan tudják megteremteni számukra a biztonságot, méltóságot és örömet. Megmutatta a foglalkoztató szobát: harmonikusan berendezett helyiség természetes fénnyel, barátságos dekorációval. Kiemelte a multiszenzoros stimuláció, az érintés, a dallamok, illatok, tánc, torna fontosságát. Az úgynevezett megtartó tréning a beszélgetések, vers, zene, játékok által hanyatlás lassítására szolgál, és egyszerű, nem megterhelő gyakorlatokkal segítik a két agyfélteke összehangolását. Van az intézményben egyensúlytorna és daloskör is, különleges programjuk pedig a póniasszisztált foglalkozás: a barátságos állat nemcsak a kertbe, de a szobákba is bemehet, hogy örömre hangolja a lakókat. A jövőben szeretnének létrehozni egy kertrészt demenciakert néven, az ágyban fekvők szobájába pedig a plafonon szeretnék megjeleníteni a természetet, fák lombkoronái közül látszó égboltot ábrázoló poszterrel.
A családias, 20 férőhelyes pestlőrinci idősek otthonában megvalósuló demensellátást Csumán- Lechner Alexandra intézményvezető mutatta be. A kicsiny intézménynek jelenleg öt demenciával élő lakója van, ők nagyrészt a többiekkel együtt vesznek részt a foglalkozásokon, ehhez fontos a szenzitív odafigyelés, és a közös pontok megtalálása a többi lakóval. Példaként a közös játékot említette, de kiemelte a gyógytorna, a természetben való séta fontosságát is, valamit a művészetterápiás foglalkozásokat. Lakóik különösen szeretik a komolyzenét és a régi filmeket. Kiemelten fontosnak tartja a túlgondozás elkerülését: nem vesznek el kompetenciákat a beteg idősektől, mert bár az adott pillanatban több idő megvárni, amíg egyedül felöltözik, eszik, de hosszú távon kifizetődő.
Bátovszky Gábor idén januártól vette át a Fő utcai idősotthon vezetését, amelyben 76 idős lakó közül 58 él demenciával. Az épületnek számos hátránya van, amit főként szakmai munkával igyekeznek kompenzálni, de a lehetőségek szerint dekorálják is, színesebbé teszik a falakat, kert hiányában pedig a teraszt alakították szabadtéri pihenőhellyé. Bura Gáborné Ildikó terápiás munkatárs mesélt a foglalkozásokról, amelyeket számos önkéntes segítségével tartanak és amelyekre mindenkit meghívnak. A személyes jelenlét, az koncentrált odafigyelés fontosságát hangsúlyozta, hiszen ha az idős beteg megismeri a gondozót, akkor könnyebb bevonni a programokba is. Teljes állású gyógytornász gondoskodik nemcsak a fizikai állapotról, hanem jelenlétével lelket is ápol, minőségi időt ad. A művészetterápia híd lehet, amikor valaki szavakkal már nem tudja kifejezni az érzéseit.
Egy különleges intézmény, a Hajléktalanok Otthona kapcsán osztotta meg tapasztalatait Benedek Henriette intézményvezető. A demens hajléktalanok sokszor nem fogadják el a terápiát, hiányoznak hozzá a szociális készségeik. Speciális ellátást igényelnek, és bár leginkább nem fejlesztésről, hanem a napi jóllétről van szó, ugyanúgy fontos a személyes jelenlét, a beszélgetés, mint minden intézményben. Van demens ellátási egység az intézményben, az ajtajára festett hatalmas gomba segíti a tájékozódást. A bolyongó betegek a folyosókon biztonságosan járhatnak, kapaszkodók vannak felszerelve, és színes ajtók, díszek motiválják őket. Szeretik a színes lámpákat, amelyek az épületet és az udvart is hangulatosabbá teszik. Fontosnak tartják, hogy mozgásban tartsák a lakókat, a gyógytornán kívül bevonják őket a kerti munkába is. Papagáj, akvárium színesíti az életüket, de a kedvencek a macskák, akiket versengve etetnek.
Hajdú Mónika, a pátyi Befogadás Háza vezetője kiemelte, hogy közös utakat keresnek a hozzátartozókkal, olyan utakat, amelyen elsődleges a demenciával élő beteg méltóságának megőrzése és stimulálják a képességeiket. A 2025 óta működő hozzátartozói csoportban közösen gondolkodnak, és közös programokat is szerveznek. Az intézmény adottságai kedvezőek, a kertben lehet cseresznyét szüretelni, vannak mandulafák, magaságyás, a terápiás kollégák fantáziája pedig határtalan. Lovasfarm is van nyolc perc sétára, hetente eljárnak etetni az állatokat. Az épület belül biztonságos, falfestések díszítik a folyosókat, mint a közelmúltban elkészült fa, amely alatt egy padra lehet leülni. A belső udvaron ünnepségeket rendeznek és felolvasnak, ami nem csak a demenciával élők számára kellemes elfoglaltság. Mindennap szerveznek tematikus sétát, végigmennek a folyosón a bolyongás útvonalán, megnézik, mi hol van, ismerős arcokat köszöntenek. A múltidéző sarokban régi fényképek, képek díszítik a falakat, jó köztük lenni, biztonságot ad. Szívesen játszanak a betegek a memóriadobozzal, illetve maga a beteg szobája is memóriadobozzá válik, amikor a terápiás kolléga az ott lévő tárgyak kapcsán beszélget az idős emberrel. A jövőben személyre szabott digitális emlékterápiát terveznek, egy applikáción keresztül feltölthet a család régi és új képeket, videókat. Művészetterápia, zene, fodrász, kozmetikus ad örömet a hétköznapokban, az ünnepeket, köztük az egyházi ünnepeket pedig közösen ülik meg.
Értékesek a szavak, amiket hallottunk és értékes, hogy együtt vagyunk – összegezte a napot Takács Péter, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának szakmai csoportvezetője, hozzátéve, mennyire fontos kapcsolatokat teremteni, és a tudást megosztani.
