Előző írásunkban arról beszélgettünk, hogy a teljes rehabilitáció nemcsak a test, hanem a lélek gyógyulását is jelenti. De vajon hogyan néz ki mindez a valóságban? Egy fiatal nő története talán többet elmond minden elméletnél.
Evelin egy autóbaleset következtében gerincvelő-sérülést szenvedett. Egyetlen pillanat alatt megváltozott az élete, és családjával együtt olyan mélységeket kellett megélnie, amelyeket kívülállóként szinte lehetetlen elképzelni.
A rehabilitáció során napról napra kitartóan dolgozott. Elszántan végezte a terápiákat, küzdött minden apró eredményért, mégis éreztük, hogy a testi felépülés mellett a lelkének is szüksége van valamire. Egy olyan élményre, amely új reményt, hitet és erőt adhat számára.
Egy álom, amelyet a baleset sem vett el
Evelin nagy álma, hogy autószerelő legyen. A járművek világa és a vezetés gyermekkorától közel áll a szívéhez, és a baleset sem tudta elvenni tőle ezt a szenvedélyt.
Ezért jelentett különösen sokat számára az a lehetőség, amelyet a Radó Rally Suli biztosított.
A kezdeményezés nemcsak a ralisport népszerűsítésével foglalkozik, hanem arra is törekszik, hogy a vezetés élményét olyan emberek számára is elérhetővé tegye, akiknek erre egyébként kevés lehetőségük lenne. Speciálisan átalakított járműveikkel gyermekek, mozgáskorlátozott emberek és sajátos nevelési igényű fiatalok is biztonságos körülmények között élhetik át az autóvezetés örömét.
Megkérdeztem Radó Istvánt, a kezdeményezés megálmodóját, mi motiválta ebben a munkában.
Az ötlet onnan indult, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban nyitottak a tanulásra és az új élményekre. Mi abban hiszünk, hogy a valódi tapasztalatok többet adnak, mint a virtuális világ. Sokszor már egyetlen alkalom is változást indít el bennük: magabiztosabbá válnak, könnyebben veszik az akadályokat, és új célokat találnak. Ezért dolgozunk nap mint nap. Ma már nagyobb öröm számunkra egy gyermek vagy egy nehéz helyzetben lévő ember sikerét látni, mint egy verseny megnyerését.
Egy pillanat, amely mindannyiunknak sokat jelentett
Evelin a baleset óta nem ült volán mögött, talán ezért is volt olyan különleges ez a nap.
Miközben mögötte ültünk az autóban, nemcsak ő élte át az élményt, hanem mi is. Olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Mintha csak egy rövid időre letette volna a slusszkulcsot.
Magabiztosan, félelem nélkül vezette végig az autót a pályán. Nem a bizonytalanságot láttuk benne, hanem azt a fiatal nőt, aki mindig is volt: céltudatosat, elszántat és bátort.
A visszapillantó tükörben olyan fényt és csillogást láttam a szemében, amely minden kétséget kizáróan megerősített abban, hogy az elcsendesült lélek gyógyul.
Abban a pillanatban újra ott ragyogott benne az az erő, amelyet a baleset nem tudott elvenni tőle, de amelynek újra felszínre kerüléséhez szüksége volt egy ilyen élményre.
Több volt, mint egy élményvezetés
Akkor értettem meg igazán, hogy ez a nap nem csupán az autózásról szólt, hanem arról, hogy Evelin ismét közelebb került önmagához. Ahhoz a fiatal nőhöz, aki hisz az álmaiban, céljai vannak, és képes újra tervezni a jövőjét.
Számára ez nem egyszerű program volt, hanem egy megerősítés: a sérülés megváltoztathatja az életet, de nem veheti el mindazt, ami az embert önmagává teszi.
Mert vannak pillanatok, amelyek nemcsak mosolyt csalnak az ember arcára, hanem a lelket is gyógyítják.
Néha egyetlen ilyen élmény is elegendő ahhoz, hogy valaki újra meglássa önmagában azt az embert, aki a sérülés előtt volt – és azt is, akivé a jövőben válhat.
Ezért hiszem ma még inkább, hogy
a rehabilitáció nem ér véget a kezelőben vagy a tornateremben. A teljes felépüléshez sokszor egy emberi gesztus, egy közösség támogatása vagy egy megvalósult álom is hozzátartozik.
Mert a test mellett a léleknek is szüksége van arra, hogy újra reményt találjon.
