Január 4-én ünnepeltük a Braille-írás világnapját, ami egy remek alkalom arra, hogy a látássérültekért dolgozó szervezetek felhívják a figyelmet ennek a különleges írásmódnak a kulcsfontosságú szerepére, hiszen nagyban megkönnyíti a látássérült emberek mindennapjait.
Az ICEVI (Nemzetközi Tanács a Látássérült Személyek Oktatásáért) nevű nemzetközi szervezet is hangsúlyozta, hogy a Braille-írás a látássérült emberek alapvető joga. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy írni és olvasni tudjanak, önállóan élhessenek, teljes értékűen részt vehessenek az oktatásban és dolgozhassanak, valamint aktívan bekapcsolódhassanak a közösségi életbe.
A Vakok és Gyengénlátók Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Egyesülete számára is kiemelt feladat a Braille-írás népszerűsítése és terjesztése.
– A pontírást használó tagtársainkat születésnapjukon és névnapjukon is személyre szóló, Braille-írással készült üdvözlőlapokkal köszöntjük – mondta Pesti Zoltánné, az egyesület elnöke. Az elnökasszony maga is otthonosan mozog a Braille-írás világában, és aktívan használja azt. Szívügyének tekinti, hogy a vármegyében minél több látássérült embert megismertessenek az olvasás és írás ezen formájával, segítve őket abban, hogy elsajátítsák ezt a fontos tudást.
– Szakértő kollégáink, a gyógypedagógusaink, szívvel-lélekkel azon dolgoznak, hogy egyesületünk rehabilitációs központjában megtanítsák a Braille-írás és olvasás alapjait a hozzánk fordulóknak. Emellett pedig, munkatársaimmal feladatunk a gyógyszeres dobozokon található Braille-feliratok ellenőrzése is. – mesélte Pesti Zoltánné.
– Mivel születésemtől fogva vak vagyok, a Braille-írást már egészen kicsi koromtól kezdve megtanultam, és természetes volt, hogy ezt használjam – kezdte Dr. Simon Gergely, a szolnoki vak jogász. Persze, ma már, a számítógépek és okostelefonok elterjedésével sok esetben kiválthatja a képernyőolvasó vagy a gépelés, de van, ahol még mindig elengedhetetlen, és nem is lenne jó, ha teljesen feladnánk. Én személy szerint főleg az alábbi helyzetekben veszem elő mostanában: gyógyszeres dobozok és fűszerek címkéinek ellenőrzésére, versek memorizálására, olyan speciális szövegek, mint például matematikai képletek vagy nehezen olvasható írások kibetűzésére, valamint a tömegközlekedési eszközökön, liftekben és más hasonló helyeken található feliratok áttekintésére. Újságokat és könyveket már ritkábban olvasok Braille-lel.
– A Braille-írás nem egy lehetőség, hanem ez a vakok írása – ezt már a szintén született vak Lukács Ágota mondta, hangsúlyozva a pontírás jelentőségét. – Már csak azért is érdemes ezt egy látássérültnek ismernie, mert az akadálymentesítés során is leginkább ezzel tudnak kommunikálni velünk, Braille-feliratok formájában – tette hozzá.
Dr. Baranyi Imréné egykori szolnoki népművelő-könyvtáros felnőttként veszítette el látását, erre az időszakra így emlékezik: – A szavak világa, az olvasás öröme és az írás szenvedélye már gyermekkoromtól fogva elkísért, és meghatározta egész diákéletemet. Nem is volt kérdés, hogy a könyvtárosi hivatás lesz az utam. Az élet azonban más fordulatot vett. A főiskolai államvizsgámra készülve vesztettem el a látásomat, s ezzel együtt minden addigi álmomat. Hasonlóan sokakhoz, én is végigküzdöttem magam ezen a mély krízisen, ami számtalan akadállyal és nehézséggel járt. Végül szerencsés családi hátteremnek, támogató emberi kapcsolataimnak és a megpróbáltatások során megerősödött akaraterőmnek köszönhetően tudtam hozzálátni a saját életem újraszervezéséhez.
Az új élethelyzete ismertette meg az egykori népművelő-könyvtárost a Braille-kultúrával. – Ezen időszak egyik fő élménye számomra a Braille-írással való ismerkedésem volt. Egy tapasztalt, látássérült mentor vezetett rá türelmesen, játékos módszerekkel. Kezdetben zavartak az ujjam alatt érzett, rendszertelen pontok, mert elmémben még élénken élt a korábbi vizuális írás. Ezek mellé kellett az új Braille-jeleket beilleszteni. Kíváncsiságom és kitartásom révén értettem meg a rendszert, és újra képessé váltam az írásra és olvasásra. Az írás folyamata könnyebben ment, bár a Braille-írógép használata eleinte nehézkes volt. Sok hibás karakter és javítás után vicces mondókáktól jutottunk el értelmes szövegekig, miközben a tanár-diák kapcsolat barátsággá alakult.
A Braille-kijelző a számítógép segítségével írt szöveget alakítja át pontírássá, amit, Dr. Simon Gergely is előszeretettel használ, a munkája, de a hétköznapok során is.
–Ezzel szoktam átnézni, hogy a saját írásaimban minden betű a helyén van-e. Volt, hogy a bevásárlólistát is Braille-írással jegyeztem fel, de arra is használtam, hogy egy előadás vagy egy bírósági beszéd főbb gondolatait összeállítsam, vagy éppen egy megbeszélésen, tárgyaláson rögzítsem a fontosabb részleteket – magyarázta tovább a városban sokak által ismert jogász.
Fontos, hogy a Braille-írásra és a digitális technológiákra ne egymással versengő, hanem egymást kiegészítő tanulási utakként tekintsünk.
Dr. Simon Gergely kiemelte, hogy még ha valaki elveszíti is a látását, akkor is alapvető igénye marad, hogy megtapasztalhassa az igazi olvasás és írás teljes értékű élményét. Elmondása szerint nem elegendő, és nem is ideális, ha valaki kizárólag hanganyagok alapján próbál tanulni.
Példaként említette, hogy egy felolvasó program ugyanúgy ejti ki a „kertje” és a „kertye” szavakat, pedig a kettő közötti helytelen írásmód csak leírva válik nyilvánvalóvá. Hasonlóképpen, egy összetett matematikai képletet szinte lehetetlen érteni gépi felolvasással. Hozzátette személyes tapasztalatát is: Én például elképzelhetetlennek tartom, hogy egy verset egy képernyőolvasó segítségével sajátítsak el.
