Nagy álma vált valóra a tassi Kis Gábornak. A tassi mozgássérült sportoló a Suhanj! Alapítvány jóvoltából egy professzionális versenysportra tervezett, szuperkönnyű carbonbike-hoz jutott.
– Az épségben élők sokszor nem tudják, hogy mit kezdjenek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel. Engem megtanított a sors arra, hogy mekkora érték az élet. Igyekszem hát kihasználni, ahogyan csak lehet – vallja Gábor, aki tizenöt évesen, egy közúti baleset folytán került kerekesszékbe. Azóta több sportot kipróbált, még a siklóernyőzést is, míg végül szerelembe esett a handbike-kal.
– Kölyökkoromban szerettem futni, szinte mindig loholtam valahova. Aztán jött a biciklizés, ami az életem elválaszthatatlan részévé vált. A balesetben mindörökre elvesztettem ezeket az örömöket. Sok-sok év múlva próbáltam ki a handbike-ot, ami visszaadta nekem a futás és a kerékpározást élményét.
Innen már nem sok kellett ahhoz, hogy futóversenyeken is elinduljon a szerkezettel. Később egyre komolyabb távokat teljesített, mígnem lefutotta a Maratont is.
– Ahogy bekerültem ebbe a világba, megértettem, hogy ez is, mint a kerékpározás vagy az autóverseny, tulajdonképpen egy technikai sport. A hivatásos parasportolók eszközei nagyon könnyűek, nagyon profik, és bizony milliókba kerülnek, amit egy kerekesszékben élő ember nem valószínű, hogy megengedhet magának – sorolta a sportember.
Gábor évekkel ezelőtt, adománygyűjtő futóként csatlakozott a fogyatékkal élő és ép embereket egyaránt sportra ösztönző Suhanj! Alapítványhoz.
– Amikor 2019-ben az első kilométereket tettem meg az Alapítvány céljaiért, álmomban sem gondoltam volna, hogy nem sokkal később engem is támogatni fognak. Méghozzá ilyen, számomra felbecsülhetetlen értékű felajánlással. Büszkén viselem a suhanjos kéket ezentúl is minden versenyemen.
A tavalyi Berlin Marathonon, egyetlen magyar handbike-osként képviseltem hazánkat. A 42 km 195 méteres ikonikus távot akkor 2 óra 26 perc alatt teljesítettem. Idén, azonban már a profi eszközzel rendelkezem. Addig vár rám még egy műtét, de szeptember végére már formában kell lennem. A feleségem rábeszélt, hogy elégedjek meg azzal, hogy teljesítem a távot. Okos férfi vagyok, tudom, hogy neki mindig igaza van, de titkon mégis szeretném közel egy órával levinni a szintidőmet – tette hozzá Kis Gábor.
