A stroke-on átesett emberek autóvezetési alkalmasságát pontosabban és kevesebb hibával megítélő értékelési modellt dolgoztak ki a Semmelweis Egyetem kutatói.
A Journal of Stroke and Cerebrovascular Diseases lapban megjelent tanulmány több, egymást kiegészítő teszt eredményeit kombinálja, így részletesebb képet ad az érintett kognitív állapotáról és csökkenti a téves, a jogosítvány elvételéhez vezető döntések számát.
A teszt szempontrendszere több kompetenciát egyszerre vizsgál
A Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikáján végzett kutatásban 115 stroke-on átesett embert vizsgáltak. Első lépésként a résztvevők figyelmét, reakcióidejét, szabályismeretét és térbeli tájékozódását mérő teszteket végeztek el. Egy későbbi kutatási napon mindannyian 40 percet vezettek forgalomban, majd az út végén a vizsgabiztos-oktató közölte velük, hogy sikeres volt-e a vezetési vizsgájuk. A kutatók összegyűjtötték a kognitív tesztek eredményeit, számítógépes modelleket készítettek belőlük, és elemezték, melyik modell tudta a legpontosabban előre jelezni a gyakorlati vezetési vizsga kimenetelét.
A legpontosabb előrejelzést a figyelmi és gátlási képességet mérő, a közlekedési szabályismeretet vizsgáló, a döntéshozatalt modellező, valamint a reakcióidőt és a két látótér közötti különbségeket is elemző tesztek kombinációja adta.
Akiket a modell alkalmatlannak ítélt, azok 88 százaléka megbukott a tesztvezetésen, míg az előzetesen alkalmasnak minősítettek 98 százaléka sikerrel teljesítette azt. A vizsgabiztos előzetesen nem ismerte a kognitív tesztek eredményeit.
A bizonytalan eredmény nem egyenlő az alkalmatlansággal
A modell a kutatásra vállalkozó páciensek 85 százalékánál pontosan meg tudta határozni azt, hogy ki alkalmas a vezetésre. Ez jelentős javaulás a korábbi nemzetközi módszerekhez képest. „A célunk egy olyan statisztikai modell létrehozása volt, amely három kategóriába sorolja a betegeket – alkalmas, nem alkalmas vagy bizonytalan –, ezzel segítve a pontosabb orvosi döntéshozatalt, csökkentve a téves besorolások esélyét” – mondta Szabó Gábor neuropszichológus, a tanulmány első szerzője.
Az új, „óvatos” (alkalmas-nem alkalmas-bizonytalan), trichotomikus eljárás ezeknek a bizonytalan eseteknek (15%) a további, részletes elemzésével csökkenti a téves minősítések számát, azaz kevesebb ember veszíti el indokolatlanul a jogosítványát.
A rehabilitáció hatékonysága is vizsgálható a módszerrel
A kutatás másik újdonsága, hogy a 115 páciens közé 26 neglekt szindrómával élő embert is beválasztottak. A korlátozott térbeli tájékozódási képességű emberek közül 12-en átmentek a tesztvezetésen. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy hosszabb vagy bonyolultabb helyzetekben is biztonságosan tudnának vezetni. Kiderült tehát, hogy aki átmegy a tesztvezetésen, az nem feltétlenül alkalmas a vezetésre. Ez nemzetközi szinten is újdonság volt, mert neglektes pácienseket nem szoktak beválogatni ilyen jellegű kutatásokba” – tette hozzá Szabó Gábor.
A Semmelweis-megközelítés nemzetközi összevetésben más szempontból is előremutató. „A rehabilitációs program keretében érdemes lehet az új adatelemzési módszerrel felmérni a páciens kognitív állapotát. Ebből ugyanis látszik, hogy mit kell fejleszteni, majd a rehabilitációs folyamat monitorozásának céljával egy újabb felméréssel feltérképezni az előrehaladást” – mondta dr. Fazekas Gábor, a Rehabilitációs Klinika egyetemi tanára, a kutatás témavezetője.
