A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete (JNSZMVAKOK) új rovatot indított a Rehabportálon, amelynek célja a civil szervezetek közötti összefogás hangsúlyozása, valamint a JNSZMVAKOK partnereinek bemutatása, és egy szakmai diskurzus biztosítása a szervezetek között.
A sorozat harmadik részében a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnökével, Nemes-Nagy Tündével beszélgettem.
Tünde aliglátó, vagyis látásmaradványa nem éri el az egy százalékot sem. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy két méteres távolságból a nagyobb tárgyakat meg tudja különböztetni egymástól.
Zana Anita: A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének a kezdetektől te vagy az elnőke. Milyen indíttatásból vállaltad el ezt a tisztséget?
Nemes-Nagy Tünde: Budapestre, a vakok iskolájába jártam, ott végeztem el az általános iskolát. Az osztálytársaimhoz képest én nagyon jól láttam ezzel a látásmaradványommal. Mindig segítettem nekik. Úgy gondolom, hogy itt kezdődött el az az út, amelyen azóta is járok. Segíteni másoknak egy klassz dolog. Ha valami nekem látássérültként hasznos és jó, akkor úgy gondolom, hogy abból a többi sorstársam is profitálhat. Húsz éve vagyok az egyesület elnöke, és mindig vannak új ötleteim.
Hogyan valósítod meg ezeket?
Vannak bizonyos dolgok, mint például a Braille írás -és olvasás terjesztése, amit nagyon fontosnak tartok. Egész egyszerűen, azért, mert nekünk látássérülteknek így a legkönnyebb az információszerzés. Emellett így olvasva a képzeletünk is sokkal szabadabb, mint akkor, ha hangoskönyvet olvasunk. De a hangoskönyvekre mutatkozott igény, illetve Dankó Pál kollégámat érdekelte a stúdiók világa és belevágtunk. Ma már van egy hangstúdiónk és önkéntes felolvasóink segítségével különböző témakörökben, mint érettségi témakörök, települési értéktár, önkéntesek által hozott irodalmi anyagok, idegennyelvi tanananyagok, turisztikai kiadványok idegen nyelveken kerülnek felolvasásra általuk és lesznek belőlük hanganyagok. Braille -nyomtatókat is sikerült beszereznünk. Elkezdtünk Braille-és nagybetűs kiadványokat készíteni, ezeket is kedvelik a látássérültek és az idősek, hasznos nekik. Az okostelefonok és egyéb okoseszközök használatát is egyre több látássérült szeretné elsajátítani, ezért van egy olyan kollégánk, aki ezeknek a sorstársainknak segít. A gyerekek személetformálását Gálné Imre Ibolya kolléganőm végzi, ő nagyon jól bánik a gyerekekkel. Én a felnőttek szemléletformálását szeretem. Látó kollégáink is sokat dolgoznak. Büszke vagyok arra, hogy az összes kollégám igényes munkát ad ki a kezéből. Most a fiatal látássérültek felé szeretnénk nyitni. Februártól lesz egy új kollégánk, akinek az lesz a feladata, hogy a fiatalokat vonja be az egyesületi életbe, nekik szervezzen programokat, őket segítse.
A pontírású étlapok terjesztése is egy fontos feladatotok.
Úgy gondolom, hogy esélyt kell adni arra, hogy egy étteremben vagy kávézóban a látássérült maga tudjon választani a kínáltból. Kellemetlen és időigényes, ha a pincérrel vagy a baráti társaság látó tagjával fel kell olvastatnunk az egész étlapot. Az akadálymentes étlapot el tudjuk készteni Brailleben és nagybetűs változatban.
Hol érhetőek el ezek az étlapok és itallapok?
A Frei Kávézókban országszerte és Nyíregygázán egyéb más vendéglátóhelyeken.
Rátérve a JNSZMVAKOKKAL való együttműködésre. Hogy kezdődött a szakmai kapcsolatotok?
Korábban Pesti Zoltánné Marcsi, a JNSZMVAKOK elnöke és én is tagjai voltunk a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnökségének. Hazafelé a vonatutakon sokat beszélgetünk, elkezdtünk együtt gondolkodni. Bár van köztünk még egy vármegye ennek ellenére úgy mondanám igazi „jó szomszédság” a mienk. Marcsi éppen ekkor egy képzésen vett részt pénzügyi vonalon, és ő inspirált arra, hogy már nem fiatalon-de elkezdjem az egyetemet.
Fogyatékosként a felsőoktatásban (is) nehezített a pálya. Hogyan küzdöttél meg az akadályokkal?
Szakdolgozatom témája is ez volt. Úgy vélem, hogy a hazai felsőoktatás rendszere nem ideális a látássérültek számára, melyet jogszabályi változtatásokkal, hiteles kommunikációval, az oktatók szemléletformálásával javítani kell. A Neptun-rendszer még ma sem akadálymentes, a szakkönyveket is nehéz elérni egy vak hallgató számára akadálymentesen. 2020-ban végeztem a Nyíregyházi Egyetemen, amit mesterdiplomával zártam, ami a közösségszervezés és a humánfejlesztés mellett, andragógiával egészült ki.
Egyesületünk gyűjti és közzéteszi azokat a szakdolgozatokat, amelyeket látássérült hallgatók írtak. Rólunk annyi mindent megírtak már, mutassuk meg diplomamunkáinkkal, hogy milyen gazdag a mi ismeretszerzési és ismeretátadó, másokat gazdagabbá tevő jelenlétünk. A „Jelenlét – Felsőfokon” projektben szeretnénk megmutatni, hogy a hazai és a nemzetközi felsőoktatásban Mi látássérültek is jelen vagyunk, tanulunk felsőfokon, hogy munkánkkal hozzájárulunk egyéni sikereinkhez, példát mutatva másoknak, mert tanulni így vagy úgy, de látássérültként is lehet.
Visszatérve a két egyesületre. Hogyan ölt testet az együttműködés?
Az évek során több szakmai napot tartottunk hol Szolnokon, hol Nyíregyházán. A Braille-versenyünket is megtámogatta a szolnoki egyesület ajándékokkal. Most február 15-én a „Lélekbonbonok” elnevezésű online programunknak a vendége a szolnoki egyesület lesz.
