Adománygyűjtést indított az Autisták Köztünk Boldogan Egyesület egy befogadó közösségi tér létrehozására, amely az autista és nem autista emberek találkozását, valamint a családok támogatását szolgálná.
Túl a jelképeken: közösségi tér az autizmusért
Április 2-án, az Autizmus Világnapján világszerte kék fénybe borulnak ismert épületek, felhívva a figyelmet a neurodiverzitásra. A figyelemfelkeltő gesztusok mellett azonban egyre nagyobb igény mutatkozik a mindennapokban is működő, gyakorlati megoldásokra.
Egy hazai kezdeményezés ezt a célt tűzte ki: az Autisták Köztünk Boldogan Egyesület 60 napos adománygyűjtést indított, hogy létrehozzon egy befogadó közösségi teret. A tervek szerint ez egy biztonságos, irányított környezet lenne, ahol autista és nem autista emberek közös élményeken keresztül ismerhetik meg egymást.
Az elfogadás a megértéssel kezdődik
Lohonyai Dóra autizmus aktivista, író, az Autisták Köztünk Boldogan Egyesület elnöke és alapítója szerint a legnagyobb akadály sokszor nem maga az állapot, hanem a környezet reakciója:
„A legnagyobb nehézséget sokszor nem is maga az állapot, hanem a külvilág azonnali, kíméletlen ítélkezése jelenti a mindennapokban. Amikor valaki kerüli a szemkontaktust vagy a megszokottól eltérően reagál egy hétköznapi szituációban, a többség hajlamos azonnal neveletlenségre gyanakodni, pedig egy egyszerű megállás és belegondolás életeket könnyíthetne meg. Pontosan ezért hangsúlyozom minden platformon, hogy az elfogadás elméleti szinten nem létezik, annak mindig a valós, mély megértésből kell fakadnia.”
A tervezett tér nemcsak a találkozásokról szólna, hanem a családok támogatásáról is: egy felkészült vigyázóhálózat segítségével a szülők, akiknek erre bármiért szükségük van, időszakosan tehermentesülhetnének.
Gyakori érintettség, kevés felismerés
A statisztikák szerint ma minden századik ember autizmussal él, így a jelenség jóval közelebb áll a mindennapokhoz, mint azt sokan gondolják. Mivel az autizmus gyakran nem jár látható jelekkel, a hétköznapi helyzetekben könnyen félreértésekhez vezethet.
Lohonyai Dóra szerint a valódi segítség sokszor apró, tudatos döntésekkel kezdődik.
„Sokan érzik úgy, hogy anyagilag nem tudnak hozzájárulni egy ilyen nagyszabású tervhez, de a segítségnek számtalan formája létezik, amely egyáltalán nem pénzfüggő. Egy adóegyszázalékos felajánlás például a támogatónak semmibe nem kerül, számunkra viszont a túlélést és a jövőbeli programok biztos alapját jelentheti.
Emellett a legértékesebb erőforrás maga az emberi nyitottság: ha valaki időt szán az önkéntes munkára és nyitott szívvel csatlakozik a csoportjainkhoz, azzal épp azt a láthatatlan hidat építi fel a társadalomban, amelyre az érintett családoknak a leginkább szükségük van.”
Fél év Indiában, új irányokkal
Lohonyai Dóra története évekkel ezelőtt kezdődött, amikor három gyermekével fél évre Dél-Indiába költözött. Két gyermeke autizmussal él, a kinti tapasztalatok pedig meghatározó hatással voltak a család életére és az édesanya szemléletére.
Hazatérésük után könyvek születtek az élményekből, majd online felületeken – köztük YouTube-on – kezdte el megszólítani a közönséget. A személyes történetből idővel egy szervezett kezdeményezés nőtt ki, amely már konkrét megoldásokat is kínál.
„Az érintett fiatalok számára a kapcsolatteremtés egy rendkívül nehezített pálya, hiszen a legtöbben a többségi társadalom kommunikációs szokásaihoz képest kommunikációs akadályokkal küzdenek. Ha nem lépünk közbe, ezek az emberek könnyen teljesen
elmagányosodnak, ami nemcsak nekik tragédia, hanem a társadalom számára is komoly következményekkel járhat. Ezért van szükség olyan
helyekre, ahol a biztonságos találkozásokon keresztül valódi kapcsolatok alakulhatnak ki” – mondta Lohonyai Dóra.
