Z. Kiss Adrienn negyedik mesekönyve egy varázslatos cicaország – Dorombia – különleges kiscicáin keresztül mesél a sokszínűségről, az elfogadásról. A történetet olvasva, elképzelhetjük, hogy milyen lenne a világ, ha egy varázslat után minden gyermek ugyanolyan lenne. Pedagógusként és édesanyaként szenvedélyesen hisz abban, hogy a gyerekek korai szemléletformálása képes jobbá tenni a jövőt. Azt vallja, hogy nekünk, felnőtteknek, csak segítenünk kell őket azzal, hogy ítélkezés nélkül mutatjuk meg nekik a világot. A mesénél pedig erre keresve sem találhatunk jobb eszközt.
A Szeretlek Magyarország munkatársa erről a témáról faggatta részletesebben Adriennt.
– Mikor fogalmazódott meg benned, hogy érzékenyítő meséket írsz, és hogyan fogtál hozzá?
– Középiskolás kamaszként már álmodoztam arról, hogy milyen jó lenne, ha írhatnék. Igazi könyvmoly voltam, imádtam olvasni. Amikor megszületett az első fiam, úgy éreztem, hogy itt az idő az álom megvalósítására, de mégsem jöttek a szavak. Valahogy hiányzott a mondanivaló, és nem akartam olyan mesét írni, amiből 100 + 1 van a boltokban. Amikor már a nagyfiam autizmus diagnózist kapott, és a kisebbik neurotipikus (átlagos fejlődésű) kisfiamnak szerettem volna az életkorának megfelelően mesélni a testvéréről, akkor született meg az első mesém. Lett mondanivalóm… Azt éreztem, hogy a mesék segítségével sokkal könnyebben lehet ilyen dolgokról beszélgetéseket kezdeményezni, ami segíti a megértést, elfogadást.
– Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a szülőktől és a gyerekektől a könyveid kapcsán?
– Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, ami arra enged következtetni, hogy szerencsére egyre több szülő próbál tudatosan ezekre a szemléletformáló mesékre időt fordítani.
Az iskolában, ahol dolgozom, több osztálynak is elolvastam a legújabb könyvemet, nagyon jó volt azonnal látni és hallani, hogy átment a mondanivaló. Hihetetlenül érzékenyen álltak a témához, nagyon okos gondolatokat tudnak a gyerekek már kisiskolás korban megfogalmazni, ha lehetőséget kapnak rá.
– Olvastam, hogy szenvedélyesen hiszel abban, hogy a gyerekek korai szemléletformálása képes jobbá tenni a jövőt. Adnál néhány tanácsot gyakorló szülőknek, hogy hogyan fogjanak ehhez hozzá? Hogy hogyan építsék be, és milyen módon adják át a nekik ezt a szemléletet, amit a könyveidben is sugallasz?
– Nincs az ismeretségi körünkben kerekesszékes, végtaghiányos, vagy látássérült, mégis olvastam ilyen mesét a kisfiamnak ovis korától kezdve. Hiszek ugyanis a mesék erejében, és a saját tapasztalatom is az, hogy hasznosak. Amikor az utcán először látott a fiam egy kerekesszékes férfit, sokkal természetesebb volt neki, pusztán azért, mert volt előzetes „tudása” arról, hogy miért azzal közlekedik a bácsi. Nekem is segítség volt, hiszen amikor kérdezett, egyből a meséhez tudtam visszanyúlni, és abból kiindulva kezdtünk beszélgetni.
– Maga az autizmus egy széles skála, de ha te írnál egy felhasználói kézikönyvet autistákhoz, akkor milyen főbb fejezetei lennének, melyek az autisták legnagyobb nehézségei? És a környezetük mivel segítheti a velük való kommunikációt, azaz mit csináljanak, és mit ne csináljanak, ha autizmussal élővel beszélnek?
– Sohasem mernék ilyenbe belevágni! Na de viccet félretéve: első lépésben az is jó lenne, ha azért, mert valaki látta az Esőembert vagy az Agymenők sorozatot, nem gondolná azt, hogy tudja, milyen egy autista ember. 12 éve élek együtt a nembeszélő autista fiammal, és mégsem vagyok szakértője ennek a diagnózisnak. Ha a nehézségeket kéne összegyűjtenem, akkor is maximum a saját fiam által szerzett tapasztalataimból tudnék kiindulni: a szenzoros érzékenysége kapcsán a tömeges rendezvények, a kiszámíthatatlan programok tudnak például nehézséget okozni a hétköznapokban.
A legfélelmetesebb pedig az orvosi segítséget igénylő betegségek kiszámíthatóvá tétele szülőként. Volt, hogy sztetoszkóppal itthon gyakoroltam vele a vizsgálat folyamatát, hogy amikor a kórházba megyünk, kevésbé legyen félelmetes neki. Kommunikáció terén az egyértelmű kifejezések (lehetőleg nem elvont fogalmak) használata segíti azt, hogy jobban értse a szavainkat. De minden autista más, és bár sok dologban hasonlítanak, nem lehet egy általános szabállyal az összes autistához a kulcsot megtalálni.
Adrienn egyébként az érzékenyítés mellett a jótékonyság miatt is vállalkozott az írásra, hogy a bevételből támogassa az érdi Szikra Tehetséggondozó Egyesület ingyenes nyári táborait, amelyeket olyan autista gyerekeknek szerveztek, akiket máshol nem tudnak fogadni.
Legutóbbi meséjéből, a Varázslatos Dorombiából egyébként hangoskönyv is készült Zsurzs Kati színművésznő közreműködésével, hogy látássérült gyermekekhez ingyenesen eljuthasson a mese és a mondanivalója.
