Életvidám, pozitív személyiség. Erika édesapjától örökölte rövidlátását, 16 évvel ezelőtt kellett felhagynia a helyi rendelőben végzett asszisztensi munkájával, amikor már nem jól látta az injekciós tűt. Azonban látássérültként is megtalálta a helyét: ma is dolgozik, a látássérültek megyei szervezeténél egy remek közösségre talált, és az éneklés is visszatért az életébe.
Anita: Mostanság hogyan telnek a hétköznapjaid?
Erika: Kunmadaroson élek, Poroszlón, a Főkefe Zrt-nél dolgozom, napi 6 órában, ahol nyomdaipari termékeket állítunk elő. Ma már a munkám során a tapintásomra hagyatkozom a látásom helyett. Szeretek itt dolgozni, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már több mint 10 éve ez a munkahelyem.
Anita: Kis túlzással az éneklés is a munkahelyednek köszönhetően tért vissza az életebe. Hogyan történt mindez?
Erika: Volt egy amolyan „Megasztár” verseny a cégnél, és akkor kezdtem el újra énekelni. Viszont maga az éneklés nagyon régre nyúlik vissza. Már óvásként is felléptem az ottani ünnepségeken, és nagyon sok emlékem van arról, hogy édesanyámmal éneklek. Később magyar nóta éneklést is tanultam, de a vizsga időpontja egybeesett az eljegyzésemmel, és én a családot választottam, amit egyáltalán nem bántam meg. A családi elbeszélésekből azt is tudom, hogy üknagyapám is kántor volt itt, Madarason. Tehát mondhatom, nagy hagyományai vannak az éneklésnek családunkban.
Anita: És ezt az utat a lányod is folytatta.
Erika: Igen, Ági énekesnő lett. Jelenleg több formációinak is tagja. Szegeden él, és nemrég volt az első élő koncertjük a járvány után, amelyen én is ott lehettem a közönség soraiban. Jó volt újra egy ilyen program, nagyon élveztem a társaságot! Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a kezdetekben én készíthettem fel a lányomat a fellépésekre.
Anita: A látássérülésed súlyosbodásával a hasonlósorsúak közösségét is kereseted.
Erika: Ez így volt valóban. Előbb itt, a helyi kunmadarasi csoportot találtam meg. A csoport vezetője, Görömbei Ági segített a már megváltozott helyzetemben munkát találni. Emellett a Vakok és Gyengénlátók Jász -Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének a rendezvényein, összejövetelein is egyre többször felléptem, volt olyan is, hogy a lányommal együtt. Most egy kicsit szüneteltetem az éneklést, de a későbbekben tervezek még színpadra állni majd.
Anita: Miért?
Erika: Most úgy érzem, hogy elfáradtam, nem tudok azon a színvonalon készülni a fellépésekre, ahogy azt elvárom magamtól. A szabadidőmben jelenleg rejtvényt fejtek, tévézek és internetezek. Nagy boldogságomra pedig van három unkám, akikkel szeretem az időmet tölteni.
