Miközben Békés vármegyében minden hatodik általános iskolás sajátos nevelési igényűnek számít, addig Borsod-Abaúj-Zemplénben csak minden tizenhatodik gyerek kap ilyen diagnózist a KSH friss adatai szerint. A különbség első ránézésre azt sugallhatná, hogy egyes térségekben sokkal több az érintett diák, Lannert Judit és Kereki Judit egy régebbi kutatása szerint azonban a számok inkább az ellátórendszer állapotáról, a diagnózishoz való hozzáférésről és a szakemberhiányról is árulkodnak.
Folyamatosan nő a sajátos nevelési igényű gyerekek száma Magyarországon: a 2025/2026-os tanévben már több mint 69 ezer SNI-s diák tanul az általános iskolákban, ami nagyjából négyezerrel több az előző tanévhez képest. A KSH friss adatai szerint így már az általános iskolák nappali oktatásában tanuló gyerekek 9,7 százaléka számít sajátos nevelési igényűnek.
Az adatokból azonban nemcsak az látszik, hogy egyre több a diagnosztizált gyerek, hanem az is, hogy az ország különböző részei között óriási eltérések vannak. Míg Békés vármegyében az általános iskolások 15,6 százaléka sajátos nevelési igényű, addig Borsod-Abaúj-Zemplénben csak 6,2 százalék ez az arány.
A különbség első ránézésre azt sugallhatná, hogy Békésben sokkal több az érintett gyerek. Oktatáskutatók és korábbi kutatások szerint azonban ennél jóval összetettebb a helyzet: az alacsonyabb arány nem feltétlenül jelent kevesebb SNI-s gyereket, hanem azt is mutathatja, hogy mennyire működik jól – vagy rosszul – a diagnosztikai és fejlesztő rendszer.
A KSH adatai szerint az SNI-s tanulók többsége, közel 51 ezer diák integrált nevelésben és oktatásban vesz részt. A leggyakoribb sajátos nevelési igény a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar, amely az integráltan oktatott tanulók 69 százalékát érinti. Az autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek aránya 11 százalék, míg 8,2 százalékuk beszédfogyatékos.
A nemek közötti különbség továbbra is jelentős: a fiúk 12,6 százaléka, a lányoknak viszont csak 6,7 százaléka számít sajátos nevelési igényűnek.
Az SNI-s tanulók aránya ráadásul az évfolyamok előrehaladtával folyamatosan emelkedik. Míg első osztályban az általános iskolások 8,7 százaléka érintett, nyolcadik osztályra ez az arány már meghaladja a 11 százalékot.
Sok gyereknél csak később ismerik fel a problémákat
Lannert Judit (oktatási és gyermekügyi miniszter) és Kereki Judit (kora gyermekkori jóllétért felelős államtitkár) 2009-ben készült korai intervenciós rendszer működését vizsgáló kutatás szerint Magyarországon komoly egyenlőtlenségek vannak abban, hogy a gyerekek milyen gyorsan jutnak el diagnózisig és fejlesztésig. A kutatók szerint különösen az észak-magyarországi térségekben gyengébb az ellátórendszer, és több helyen hosszú várólisták alakultak ki.
A kutatás szerint a fejlesztett gyermekek közel fele Budapesten kapott ellátást, miközben a 0-4 éves népességnek csak 14 százaléka él a fővárosban. A jelentés külön kiemeli, hogy Hajdú-Biharban, Nógrádban, Hevesben, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Borsod-Abaúj-Zemplénben az intézményes fejlesztés szintje elmaradt attól, amire az ott élő gyerekeknek szükségük lenne.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a rendszerben sok gyerek „láthatatlan” maradhat. Becsléseik szerint a korai fejlesztésre szoruló gyerekek mintegy 30 százaléka nem jutott megfelelő intézményes ellátáshoz.
Lehet az is az oka, hogy ezek a szülők és a környezetük kevésbé tudatosak, kevesebb az információjuk, a szőrésre, jelzésre hivatott intézmények egy részébe el se jutnak, így az enyhébb, és nem feltőnı fogyatékosságok felderítetlenek maradnak. Az elsı megmérettetés aztán az óvodánál vagy iskolánál éri ıket, ahol hirtelen felbukkannak a semmibıl az az intézmények részére addig láthatatlan esetek.
– áll a jelentésben.
A rendszer nem tud lépést tartani a növekvő esetszámokkal
A szakemberhiány szintén régóta problémát jelent. A KSH szerint jelenleg 4,9 ezer gyógypedagógus és konduktor, valamint 949 fejlesztőpedagógus dolgozik az általános iskolákban, emellett az utazó gyógypedagógusi hálózatban további 1404 szakember segíti az ellátást. A gyakorlatban azonban ez sokszor nem elegendő ahhoz, hogy minden fejlesztésre szoruló gyerek időben és megfelelő formában kapjon segítséget.
Az Eduline egy korábbi cikkében megszólaló utazó gyógypedagógus arról beszélt, hogy egyetlen szakembernek akár öt különböző iskola között is ingáznia kell hetente, miközben folyamatosan egyeztetnie kell az osztályfőnökökkel, szaktanárokkal, szülőkkel és más fejlesztő szakemberekkel is. A fejlesztések időpontját gyakran csak olyan órák rovására lehet megszervezni, amelyekről a gyerek hiányozhat, például testnevelés vagy rajz helyett. A helyzetet tovább nehezíti, hogy sok diáknak egyszerre többféle fejlesztésre lenne szüksége, miközben az iskolákban gyakran nincs elég fejlesztőszoba vagy megfelelő számú szakember.
A szakemberhiány miatt ráadásul nem minden gyerek kapja meg azt a fejlesztést, amire valóban szüksége lenne. Előfordul, hogy egy autizmus-specifikus fejlesztést igénylő diákkal nem megfelelő végzettségű, csak tapasztalattal rendelkező szakember foglalkozik, mert egyszerűen nincs más elérhető segítség.
Lannerték kutatása már évekkel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy a szakértői bizottságok és fejlesztő intézmények túlterheltek, egyes helyeken hónapokat vagy akár egy évet is várni kellett a vizsgálatokra. A kutatás szerint több vármegyében 1-1,5 éves várólisták is kialakultak a szakértői vizsgálatokra:
A szakember ellátottság a szakértői bizottságoknál is gondot okoz. Az intézményvezetık szinte mindenhol keveslik a szakemberek létszámát. Az esetszámra jutó szakemberlétszám kevés, folyamatos leterheltséget okoz, és ami még komoly probléma, meghosszabbítja a vizsgálatra való várakozás idejét. Vannak helyek, ahol 1-1,5 hónapos a várólista (Szolnok Városi SZB), van, ahol 2-3 hónap (Bács-Kiskun 2. sz) vagy fél év (HajdúBihar), és olyan is akad, ahol 1-1,5 évet kell várni a vizsgálatra (Pest megyei 1.sz, Csongrád, Veszprém).
Az is látszik, hogy a diagnózisok számának emelkedése mögött nemcsak az állhat, hogy több a problémával küzdő gyerek, hanem az is, hogy egyre több esetet ismernek fel. Az autizmus és a figyelemzavarok felismerése az elmúlt években világszerte jelentősen javult, miközben az iskolák is egyre több olyan gyerekkel találkoznak, akiknek speciális fejlesztésre lenne szükségük.
