Szorongás és depresszió: mit tehetünk a munkaképesség megőrzése érdekében?

A munkaképesség az egyén testi és lelki egészségi állapotának és funkcionális képességeinek azon mértékét írja le, amely lehetővé teszi, hogy az érintett az adott munkahelyi környezetben megfelelő tevékenységet végezzen.

A depressziós és szorongásos zavarok jelentős mértékben és negatívan befolyásolják a mindennapi életet, ezzel együtt csökkentik a munkaképességet és a termelékenységet (8). Klinikai és munkaegészségügyi kutatások szerint ezek a gyakori pszichés betegségek nagyobb mértékben károsítják a munkaképességet és a teljesítményt, mint a súlyos testi betegségek (például arthritis, krónikus tüdőbetegségek). A kutatások azt is megállapították, hogy a munkaképesség-csökkenés különösen jelentős akkor, ha a kezeletlen szorongásos és depressziós zavarok egyszerre, egy időben vannak jelen.

A hangulat- és szorongásos zavarok nagyon gyakoriak. A Mentális Zavarok Epidemiológiájának Európai Tanulmánya (ESEMeD) szerintaz élettartam-prevalenciát tekintve az európai populációban –a magyarországi adatokhoz hasonlóan – az emberek 14%-a valamilyen affektív zavarban, míg 13,6%-aszorongásos zavarban szenved (6,8). A depresszió és a szorongásos zavarok fáradtsághoz és az örömérzés elvesztéséhez vezetnek, így a mindennapi tevékenységek során csökken a teljesítménnyel összefüggő elégedettség megélése(6,7).

Pszichés háttér és társadalmi összefüggések

A munkaképesség-csökkenés a termelékenység károsodását, a betegszabadság ismétlődő igénybevételét, gyakori rokkantosítást és a hatékonyság csökkenését eredményezi. Ezek hátterében gyakran interperszonális problémák, motivációhiány és stresszkezelési nehézségek állnak. A munkaképesség-csökkenés folyamatában jelentős szerepet játszik a végrehajtó funkciók – mint a figyelem, memória, problémamegoldás és döntéshozatal – zavara is (1,4,5).Szintén csökkenti a munkafunkciókat a kognitív vulnerabilitás, a negatív metakognitív hiedelmek (például: „nem tudok koncentrálni”), valamint a saját képességekbe vetett bizalom csökkenése (7). Továbbá a szorongásos és depressziós betegségek megnövelik a munkanélküliség kockázatát, valamint akadályozzák az előrelépést az érintett személy önbizalomhiánya és stigmatizációja következtében.

Mindezek alapján elmondható, hogy mindkét betegségcsoport komoly foglalkozás-egészségügyi, valamint globális közegészségügyi problémát jelent. 2015-ben a depresszív zavarok a harmadik, míg a szorongásos zavarok a kilencedik helyen szerepeltek a világon a rokkantságot okozó leggyakoribb okok között (5,6).

A munkateljesítmény hanyatlását befolyásolja a tünetek időtartama, súlyossága, más pszichés és testi betegségekkel való társulása. Az idősebb életkor, az alacsonyabb iskolai végzettség, az önértékelési zavarok és a reménytelenségérzés olyan tényezők, amelyek lényegesen rontják a funkcionalitást (1,2,5). A környezeti faktorok között a magas munkaterhelés, az alacsony munkahelyi kontroll, illetve a vezetők és a munkatársak részéről tapasztalható támogatáshiány megnöveli a szorongásos és depresszív zavarok kockázatát, és csökkenti az említett betegségek fennállása esetén a felépülés esélyét (10). Ezzel szemben a protektív családi és munkahelyi környezet, a rugalmas munkaidő, illetve a hatékony kezeléshez való hozzáférés csökkentheti a kialakuló károsodást (2,4,5).

A munkaképesség megtartása, helyreállítása

A munkaképesség megőrzése érdekében kiemelten fontos a szorongásos és depressziós zavarok korai felismerése és szűrése. Ehhez különféle mérőeszközök, például a Patient Health Questionnaire-9 vagy a General Anxiety Disorder 7 használhatók, illetve lehetőség van stigmatizációmentes önbevallásra is, például a rövid Beck-depresszió kérdőív segítségével (4–6). Lényeges, hogy mind a munkáltatók, mind a foglalkozás-egészségügyi orvosok megfelelő képzést kapjanak a mentális zavarok korai jeleinek felismerésével kapcsolatban, hogy mielőbb megkezdhessék a hatékony kezelést (4,5). A már diagnosztizált esetekben alapvető a hatékony kezelés, amely magában foglalja a gyógyszeres terápiát (például antidepresszívumok vagy anxiolitikumok alkalmazását) és különböző pszichoterápiás módszerek, mint a kognitív viselkedésterápia vagy az elfogadás és elköteleződés terápia használatát (1,4,5). A gyógyszeres terápia és pszichoterápia kombinációja mindkét betegségcsoportban hatékonyabb, mint a két terápiás modalitás önálló alkalmazása (9). Ugyanakkor tény, hogy a szorongásos és depressziós szimptómák enyhülése nem vonja automatikusan maga után a munkaképesség teljes visszanyerését, mivel a küszöbalatti tünetek fennállása esetén szintén visszaeshet a teljesítmény (1,2).

A medicinális segítségen kívül olyan változtatások is segíthetnek a munkaképesség megtartásában vagy éppen helyreállításában, mint a rugalmas munkaidő vagy a részmunkaidő,illetve az otthoni munkavégzés lehetőségének biztosítása, a feladatok könnyítése vagy éppen másik munkakörbe való átmeneti áthelyezés. Fontos elemnek tekinthető a foglalkozási rehabilitáció, valamint a munkába való visszatérés (Return To Work) program. Ez strukturált, fokozatos visszatérést jelent a korábbi munkakörbe, ami az egészségügyi szolgáltatók, a munkavállaló és a munkáltató együttműködésén alapszik (5,10). A visszatérést mind a munkavállalók, mind a foglalkozás-egészségügyi orvosok szerint a szorongásos és depressziós zavarokhoz kapcsolódó stigmatizáció akadályozza. További gátló tényező lehet a munkatársi támogatás és a pszichoedukáció hiánya is (10). A tartós javulás szempontjából alapvető fontosságú a szorongásos, depressziós zavarok relapszus prevenciója, a krónikussá válás megelőzése, a stresszkezelés és a reziliencia fejlesztése. Tágabb értelemben a munkahelyi kultúra fejlesztése – például vezetőképzés vagy a betegség miatti munkajogi védelem biztosítása – szintén lényeges lehet (5,10).

Összefoglalás

A szorongásos és depressziós zavarok jelentős mértékben rontják a munkaképességet, a termelékenységet és az életminőséget, ráadásul ezek a pszichés betegségek gyakoriságuk miatt világszerte komoly foglalkozás-egészségügyi és közegészségügyi kihívást jelentenek. A munkaképesség csökkenése mögött nemcsak a tünetek súlyossága, hanem a végrehajtó funkciók zavara, az önbizalomhiány, a stigmatizáció és a munkahelyi támogatás hiánya is meghúzódik. A korai felismerés, a hatékony – gyógyszeres és pszichoterápiás – kezelés, valamint a munkahelyi alkalmazkodások, például a rugalmas munkavégzés és a strukturált visszatérési programok, mind hozzájárulnak a munkaképesség megőrzéséhez. A tartós javulás érdekében elengedhetetlen a relapszus prevenció, a stresszkezelés, a reziliencia fejlesztése és a támogató munkahelyi kultúra kialakítása. Végső soron a mentális egészség nem csupán egyéni ügy, hanem mindannyiunk közös felelőssége.

IRODALOM

1. Harvey SB, Modini M, Joyce S, Milligan-Saville JS, et al. Can work make you mentally ill? A systematic meta-review of work-related risk factors for common mental health problems. Occup Environ Med 2017 Mar;74(4):301–310.
2. Hensing G, Van Diepen C, Boström M, Bertilsson M. Validity of the Capacity to Work Index: Development of an Instrument to Measure Work Capacity in Relation to Depression and Anxiety in the General Working Population. J Occup Rehabil 2024 Sep;34(3):618–629.
3. Bertilsson M, Petersson EL, Ostlund G, et al. Capacity to work while depressed and anxious – a phenomenological study. Disabil Rehabil 2013 Sep;35(20):1705–1711.
4. World Health Organization (WHO) (2000). Mental Health and Work: Impact, Issues and Good Practices. https://iris.who.int/handle/10665/42346.
5. OECD (2012). Sick on the Job? Myths and Realities about Mental Health and Work.https://www.oecd.org/en/publications/mental-health-and-work.
6. Rihmer Z, Németh A. A depressziók kezelése és a hazai öngyilkossági halálozáskapcsolata – fókuszban a 2007-es egészségügyi reform hatása. Neuropsychopharm Hung 2014;(16)4:195–204.
7. Plaisier I, Beekman AT, De Graaf R, et al. Work functioning in persons with depressive and anxiety disorders: the role of specific psychopathological characteristics. J Affect Disord 2010 Sep;125(1–3):198–206.
8. Alonso J, Ferrer M, Romera B, et al. The European Study of the Epidemiology of Mental Disorders (ESEMeD/MHEDEA 2000) project: rationale and methods. Int J Methods Psychiatr Res 2002;11(2):55–67.
9. Cuijpers P, Van Straten A, Bohlmeijer E, et al. The effects of psychotherapy for adult depression are overestimated: a meta-analysis of study quality and effect size. Psychol Med 2010 Feb;40(2):211–223.
10. Ersel RP, Pauli R, Gaum PM, Lang J. Sustainable return to work after depression – A comparative study among occupational physicians and affected employees. Front Public Health 2022 Oct 6;10:946396.

Dr. Bélteczki Zsuzsanna, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak Sántha Kálmán Szakkórház I. Sz. Pszichiátriai Osztály, Nagykálló