Pro Caritate Díjat vehetett át a fogyatékossággal élő emberek esélyteremtéséért végzett kimagasló munkájáért Budapesten – a Belügyminisztérium ünnepségén Pesti Zoltánné Pető Mária, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének elnöke tavaly év végén.
Marcsi maga is látássérült, így teljes mértékben átérzi annak fontosságát, hogy a sorstársai életminőségén minél inkább javítson, e feladatot hivatásának érzi. Az általa vezetett egyesületben ma már harminc munkatárs dolgozik három irodában.
– Úgy tudom, hogy igazi meglepetés volt számodra ez a díj.
– Valóban, hiszen kaptam rá meghívót, de nem gondoltam, hogy ki is fognak tüntetni. Már csak akkor fordult meg a fejemben ilyesmi, amikor az önkormányzatból kaptam egy telefont, hogy feltétlenül menjek el az ünnepségre. Majd valamilyen technikai malőr folytán nem kapták meg a visszajelző e-mailem a minisztérium munkatársai, és onnan is kaptam egy telefont az ünnepséget megelőző délután – amikor már a fodrásznál ültem, a búra alatt, hogy baj van, mert nem kaptak tőlem e-mailt, és a minisztérium munkatársa is kérte, hogy feltétlenül menjek el. És meglepetésemre díjjal jöhettem haza.
– Mit gondolsz, minek köszönhető, hogy ebben az elismerésben részesülhettél?
– Úgy érzem, hogy lassan beérik a hosszú évek munkája, amit egy átgondolt stratégia mentén végzünk. Bár ezt a díjat én kaptam, de a mögöttem álló csapat, a munkatársaim nélkül nem sikerült volna. A Pro Caritate Díjat egyértelműen szakmai díjnak érzem.
– Amikor elkezdtél az egyesületnél dolgozni, milyen célokkal álltál neki?
– 19 évesen lettem az egyesület tagja, majd 2005-ben én lettem az egyesület első hivatalos önkéntese. 2007-ben már az egyesület munkatársa lettem. Ekkor a pályázatok írásában és elszámolásában vettem részt. Közben nonprofit menedzseri képesítést is szereztem.
– Hogyan lettél az egyesület elnöke?
– Elődöm, Dr. Baranyi Imréné Marika többször hangsúlyozta, hogy szeretné, hogy vállaljam el az elnöki posztot, majd pedig megkaptam a bizalmat az egyesület tagjaitól 2011-ben, ami azóta is töretlen. Marika jól felkészített erre a feladatra.
– A családanyaság és az elnöki tisztség hogyan fér meg egymás mellett?
– Amikor első alkalommal választottak meg az egyesület elnökévé, a lányom pont akkor kezdte az általános iskolát, aki ráadásul tanulási nehézségekkel is küzd. Így nem volt könnyű helyzetem, de a családom támogatott a kezdetektől. Tudják, hogy nagy felelőséggel jár a munkám. Úgy érzem, hogy mára már sikerült megtalálnom az egyensúlyt a család és a munka között.
– És úgy tudom, hogy sok terved van még minden téren.
– Igen, sok dolgot szeretnék még megvalósítani. Az egyesületben szeretném megtartani a jelenlegi munkavállalói csapatot. Emellett fontos feladatom az utódom „kinevelése”, valamint az irodáink eszközparkját is újítani szeretném. A fiam tavaly nősült, így a magánéletemben lassan a nagymama szerepre készülök.
