Február 22-én az esélyegyenlőség kerül középpontba. 2017 óta ünnepeljük ezen a napon a Magyar Parasport Napját. Az évfordulóhoz kapcsolódóan országszerte szerveznek érzékenyítő foglalkozásokat és előadásokat.
Idén február utolsó vasárnapjára esik a Magyar Parasport Napja. A Magyar Országgyűlés 2017-ben nyilvánította hivatalos emléknappá február 22-ét, az első hazai mozgáskorlátozott sportegyesület 1970-es megalakulására emlékezve. Azóta minden évben nagyszabású programsorozatot hirdetnek az esélyegyenlőség jegyében. Előadásokat és ügyességi játékokat szerveznek, ahol a résztvevők is kipróbálhatják a fogyatékkal élők sportolási lehetőségeit.
Veszteségek helyett a sikereken a fókusz
A parasport ma már jól szervezett keretrendszerben működik hazai és nemzetközi szinten egyaránt. A Paralimpiai Játékok, világ-és Európa-bajnokságok, valamint az egyéb testi vagy szellemi fogyatékossággal élők számára meghirdetett versenyek egyaránt azt bizonyítják, hogy a sport mindenki számára elérhető közeg. A középpontban ugyanaz áll, mint bármely sportág esetében: felkészültség, munka és eredményesség. A bajai térség több sikeres parasportolóval büszkélkedhet, akik a Magyar Parasport Napjához kapcsolódva egy kerekasztal-beszélgetés keretében meséltek a mindennapjaikról.
Duna-partról a Paralimpiára
Vereczkei Zsolt felső végtaghiánnyal született, ez mégsem gátolta meg abban, hogy remekeljen a medencében. Már gyermekkorában szeretett úszni, elszántsága és a belefektetett munka meghozta gyümölcsét: pályafutása során hét paralimpián szerepelt, ahonnan minden alkalommal éremmel tért haza. Időközben visszavonult a versenyzéstől, a sport iránti szenvedélye azonban megmaradt. Rendszeres résztvevője érzékenyítő foglalkozásoknak, ahol korosztálytól függetlenül mesél a közönségnek a parasportról. Legutóbb egy bajai iskolában tartottak előadást mintegy 500 fő előtt. A háromszoros paralimpiai bajnok szerint, jó látni, hogy ma már kevésbé lepődnek meg a gyerekek, ha fogyatékkal élő emberrel találkoznak.
A Sugovica Sportiskolai Általános Iskolában jártunk Bognár Krisztián paratriatlonistával. A gyerekek érdeklődőek voltak és ami még fontosabb, hogy bátran kérdeztek. Azt látjuk, hogy ma már sokkal nyitottabbak a gyerekek, mint mondjuk a 90-es években, amikor én kezdtem a pályafutásomat. Ebben persze nagy szerepe van a médiának és a közösségi oldalaknak, ahol ma már mindenről tájékozódhatnak, de a Magyar Parasport Nap is sokat tesz azért, hogy az embereke még jobban megismerjenek bennünket és a parasportot.
2019-ben alapította meg barátaival az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítványt, amely keretében mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő társainak nyújt segítséget. Vereczeki Zsolt elmondta, egyre több sportolót tudnak támogatni anyagi hozzájárulással és eszközbeszerzéssel. Büszkén idézte fel a Mocsári Bencével való közös munkát. A paratriatlonista 5. helyezést ért el a párizsi paralampián, a felkészülés idején a bajai szervezet is biztosított számára sporteszközöket.
„Lehet, hogy nekünk is van egy egész pici munkánk abban, hogy ilyen remekül szerepelt Bence a paralimpián.” – tette hozzá Vereczeki Zsolt.
Focistából paratriatlonista
Bognár Krisztián története nem ismeretlen olvasóink számára. A korábbi mélykúti focista egy autóbaleset következtében lebénult és kerekesszékbe kényszerült. A sportoló a traumából felocsúdva új célt tűzött ki maga elé és az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítvány és a Mogyi Sport Egyesület segítségével egy addig ismeretlen területen, a triatlon világában próbálta ki magát. Az eredmények szerint jól választott sportágat, 2025-ben több országos versenyen is elindult ahonnan bajnoki címmel tért haza, a Tatán rendezett nemzetközi paratriatlon világkupán pedig az 5. helyen végzett. Tavaly decemberben az Év sportolója díjat is átvehette a Mogyi Sport Egyesülettől. Elmondta, családja és az egyesületi tagok a nehéz napokon is motiválják.
Nagyon jólesik, hogy ennyit foglalkoznak velem. Vereczkei Zsolti is gyakran meglátogat, beszélgetünk arról, hogy hogy haladok, a Mogyinál meg második családra találtam. Ott mindenki motivál mindenkit. Engem az visz előre, hogy példát mutassak másoknak és a csapatnak, aki befogadott. A versenyeken nagyon sok erőt ad, hogy tudom a családom támogat. A világkupán például a verseny utolsó szakaszában, amikor már nagyon fáradt voltam a speaker bemondta a mikrofonba, hogy itt jön a büszke apuka, ez megható volt és nagyon sok energiát adott, így végig tudtam csinálni.
A paratriatlonista elmondta, egyre intenzívebb és összetettebb edzésekkel készülnek az újabb országos és nemzetközi megmérettetésekre. Minden verseny fontos számára, hiszen így megmutathatja a világnak, hogy nincs lehetetlen. Hozzátette, egyre többször gondol a paralimpiára, egy álma válna valóra azzal, ha egyszer ott képviselhetné Magyarországot.
Célkeresztben a paraíjász
A már említett parasportolók mellett Kollár Andor is képviselte saját sportágát a bajai rendezvényen. A paraíjász pályafutásáról többször is beszámoltunk oldalunkon. Az alsónyéki származású fiatal több mint 10 évvel ezelőtt kezdett íjászkodni, a sport iránti szeretete pedig megingathatatlannak bizonyult. Egy 2018-ban bekövetkezett autóbaleset miatt amputálni kellett bal lábát, a sportoló azonban néhány héttel a műtét után már újra szembenézett a céltáblával egy Szekszárdon megrendezett bajnokságon. Lelkesedése azóta is töretlen, néhány éve már profi körülmények között készülhet a megmérettetésekre a Bajai Honvédelmi Sportközpontban. Andor is számíthatott az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítványra, néhány éve egy csúcstechnológiás íjjal gazdagodott a szervezet közreműködésével.
Az elmúlt években több hazai és nemzetközi sporteseményen remekelt, 2023-ban a Csehországban rendezett 14. Paraíjász Világbajnokságon képviselte Magyarországot, tavaly pedig Törökországban indult az Európai Para Ifjúsági Játékokon. Júniusban az Íjász Diákolimpia országos döntőjén szerzett bajnoki címet, év végén pedig megszerezte az Év Utánpótlás Paraíjásza kitüntetést. A kerekasztal-beszélgetés kapcsán úgy fogalmazott: szívesen népszerűsíti az íjászatot és örömmel tölti el, hogy példaként szolgálhat a leendő sportolók számára.
Az élménybeszámolók és az életutak bemutatásával a közönség soraiban ülők ismét közelebb kerülhettek a sportolókhoz. Az elhangzottak ismét rámutattak: a „nincs lehetetlen” nem üres frázis, hanem mindennapi tapasztalat a parasport világában.
