Igazi kihívás ma lelkes konyhai dolgozót találni Magyarországon, sokan már az állásinterjúra sem mennek el. Egy éttermeket üzemeltető cég azonban rájött a megoldásra: menekülteket, fogyatékosokat, nyugdíjasokat kezdtek alkalmazni.
Ők pedig az átlagnál sokkal lelkesebbnek bizonyultak. Van aspergeres dolgozójuk, aki milliméterre pontosan vágja fel a zöldséget, és súlyos beteg cukrászuk, aki hálás, hogy félállásban is engedik dolgozni. A menekültek munkakezdését először fagyos tekintetek kísérték, de rekordidő alatt megtalálták a helyüket, és már ők segítenek a többieknek.
Csütörtök délelőtt nagy volt a sürgés-forgás a Semmelweis Egyetem Balassa utcai klinikájának menzáján. A konyhán ötezer adag ételt főznek meg naponta, az aznapi menü orjaleves, szárnyas vagdalt és főzelék volt. A konyhai futószalag mellett az ételt Sunny pakolta a tálcákra, a fedőt Erik rakta rá, a terem másik végében pedig Fahim tisztogatott egy nagy lábast. Sunny és Fahim Afganisztánból származnak, és oltalmazottként élnek Magyarországon immár másfél éve, Erik pedig értelmi fogyatékos.
A konyhát és éttermet üzemeltető Eurest Kft. tavaly harmadik alkalommal nyerte el a Fogyatékosság-barát munkahely címet. 1300 alkalmazottjukból több mint száz megváltozott munkaképességű, idén pedig eldöntötték, hogy nagyobb számban alkalmaznak menekült hátterű munkavállalókat is. Magyarokat ugyanis már alig találnak a konyháikba. Hat menekült már munkába is állt, hamarosan pedig még többen jönnek. Gyorsabban megtanulták a szakmát, mint a helyiek, és szinte bármit rájuk lehet bízni. Miért éri meg ma Magyarországon fogyatékosokat és menekülteket foglalkoztatni?
(…)
Rendesen odateszik magukat
Ma a cégnél már a hét százalékot is meghaladja a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya, sőt, van olyan telephelyük, ahol ez több mint harminc százalék. Elsősorban siketekről vagy nagyothalló emberekről van szó, de dolgoznak náluk értelmi fogyatékos emberek és olyan szervi rehabilitáltak is, akik jelentős munkaképességcsökkenést szenvedtek el.
Többségüknek korlátozottabbak a lehetőségei a munkaerőpiacon, és emiatt nagyobb a motivációjuk is. “Mindig bejárnak, az ő munkájuk minőségében nincs hiba, odateszik magukat” – mondta Péter Emese. Jellemző rájuk, hogy egy hosszabb, otthon töltött időszak után térnek vissza a munka világába, és olyan alapítványokkal vannak kapcsolatban, amelyek célja éppen az, hogy segítsen nekik munkahelyet találni.
Siket munkavállalót nem kényszerítenek hosszú utazásra
Kaszás Helga szerint a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazásának a kulcsa, hogy jól be tudják őket illeszteni a munkafolyamatba, azaz olyan feladatot kapjanak, amit képesek megcsinálni. Ezért először mindig felmérik az egészségügyi helyzetüket, megkérdezik őket, mit tudnak bevállalni. Péter Emese szerint még arra is oda kell figyelni, melyik telephelyükön ajánlanak nekik munkát, hiszen például egy siket ember jellemzően nem autóval közlekedik, fontos, hogy ne kelljen túl messzire utaznia.
A munkavállalóik között volt például egy olyan cukrász nő, aki rákbeteg volt, emiatt kemoterápiára járt. A rendszeres kezelés miatt csak négy órában dolgozhatott, és azt is csak tömbösítve tudta teljesíteni, de ezt is megoldották. “Nekünk jó volt, mert volt egy jó cukrászunk, ő pedig örült, mert volt lehetősége dolgozni” – mondta Péter Emese.
De van cukorbeteg munkavállalójuk is, akinél figyelni kell a napi többszöri inzulinadag beadására, illetve aspergeres alkalmazottjuk is. Őt leginkább a monoton feladatokra tudják ráállítani, például takarításra vagy szeletelésre. “Kicsit lassabban ugyan, de az a paradicsom úgy lesz felszeletelve, ahogy lennie kell, még fél milliméterrel sem lesz vastagabb” – mondta Kaszás Helga. Most azt tervezik, hogy a munkába állási instrukciókról jelnyelvi videóanyagot készítenek.
A Balassa utcai konyhán jelenleg egy értelmi fogyatékos és egy siket munkavállaló dolgozik, mindketten a konyhai szalag mellett, van azonban olyan konyhájuk is, ahol hét megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmaznak. A tapasztalataik alapján átlagosan 2-5 évet töltenek a cégnél.
Alig tudnak magyarul, mégis szükség van rájuk
(…)
