Az egri Hegedűs családban olyan az élet, mint máshol: a szülők eljárnak dolgozni, a gyerekek óvodások és iskolások, sportolnak és zenélnek, emellett keresztény közösségek aktív tagjai. Pörögnek, jókedvűek, szeretnek együtt táncolni. Talán csak a logisztika nehezebb, hiszen a hatéves Kingát számos fejlesztésre, mozgásterápiára viszik.
Az ötgyermekes családba a Down-szindrómás Kinga negyedik gyermekként érkezett, kicsit felforgatva a család életét, ugyanis szívproblémája miatt élet-halál között lebegett heteken át. Egy megmagyarázhatatlan csoda tartotta meg ajándékként, mindenki örömére. Kinga igazi gyerek: örül, csacsog, játszik, hisztizik, kifejezi a saját akaratát.
Szüleivel, dr. Kenézi Diánával és dr. Hegedűs Ákossal, a jogász házaspárral beszélgetett a Képmás Magazin munkatársa Kinga érkezéséről, a nyitott szívműtétről és mindennapjaikról.
(…)
Dia: Lehet, hogy struccpolitika részemről, de nem fogadtam el a sztereotípiákat. Úgy voltam vele, hogy lássuk, mit tud a család mellétenni, és mit változtatnak a fejlesztések. Kinga most hatéves. El tud számolni tízig, képes összeadni, kivonni, ragozni, mondatokban beszélni, de beszédhibás. Nem egyszerű, viszont most már látom, hová tud ez kifutni.
Ákos: Amikor elvittem Kingát egy általános iskolába, a gyerekek ajándékokat adtak neki. Utána megállított egy apuka az utcán, és elmesélte, milyen nagy élmény volt a fia számára a találkozás. Tényleg van bennük valami csoda.
Azt hallani, hogy nagyon barátságosak, és tele vannak szeretettel.
Ákos: Vannak bevett szlogenek, amiket szeretek, többek között ezt: „Isten hat nap alatt teremtette a világot. A hetediken megpihent, körülnézett, majd a nyolcadikon megteremtette a downosokat, hogy több szeretet jusson a földre”. A másik szlogen, amit gyakran hallunk: „Úgy tűnik, mintha Down-szindrómás lenne, de ha jobban megnézed, kiderül, hogy gyerek.”
Ugyanazt tudja, mint a testvérei; akaratos, elszökik, hisztizik, megsértődik, képes turpisságokra, bármire.
Dia: Otthon felveszi az iskolatáskát, és mindenáron iskolába akar menni. Érzi, hogy hatéves, ráadásul egyedül akar menni.
Mire tanított titeket Kinga jelenléte a családban?
Ákos: Az elfogadásra mindenképp. Azt a fajta gondolatot, hogy csak a tökéleteset lehet elfogadni, teljesen más nézőpontba helyezte. Sokkal több szépséget lehet meglátni Kingán keresztül, sokkal jobban kinyílik a világ. Mondhatnám azt is, hogy egyfajta vakságból szabadított ki.
Dia:
Az elfogadáson kívül azt tanultam, hogy mennyi minden nem rajtunk múlik.
Szeretem megcsinálni azt, amit a fejembe veszek, de az idő előrehaladtával kiderül, hogy ez nem sikerül mindig, ráadásul nem is igazán fontos.
Ákos: Nagy tévedés azt hinni, hogy amit a saját erőnkből el tudunk érni, az hozza a boldogságot.
Dia: Igen, az elfogadás mellé az alázatot tenném oda. Sokszor nehezen megy le a torkomon, hogy hiába teszem és akarom, azaz viszem el, fizetem ki, hozom le a csillagot, akkor is van egy határ, amit elérhet. De egy idő után az ember belátja, hogy attól ő még boldog, Kinga egész. Sőt, én is lehetek boldog. Azt is beszélik, hogy a downosok képtelenek az önállóságra. De ha látom a mai elkényeztetett gyerekeket, elgondolkodom azon, hogy ők képesek lesznek-e önálló életvitelre. Kinga dolgozni akar, és párt találni magának. És ha így akarja, Isten segítségével miért ne lehetne?
(…)
Az eredeti cikk teljes terjedelmében a Képmás Magazinban olvasható.
