Janzsó Cecília egy percig sem unatkozik: szeret főzni, zongorázni, utazni, verseket írni, és Down-szindrómás társainak zumbaórákat is tart.
Szól a zene, elöl áll Cili, és a többiek minden mozdulatát megpróbálják utánozni, ha nem sikerül, akkor nevetnek. Ilyen egy zumbaóra, amit Janzsó Cecília tart a Down-szindrómás társainak. Cilinek remek ritmusérzéke van, nagyon szereti a zenét, és érett személyiség. Ezt már az anyukája, Gruiz Katalin meséli, aki, ha Cili nem lett volna, nem hozta volna létre a Down Alapítványt, elsőként Magyarországon. Katalin „civilben” egyetemi tanár, biomérnök, de az alapítványi munkája még véletlenül sem másodállás, sokkal inkább hivatás.
„36 évvel ezelőtt, amikor Cili megszületett, nem nagyon beszéltek a Down-szindrómáról, ezek az emberek intézetekben éltek, eldugva a külvilág elől. Én sem tudtam semmit sem, így az első sokk után lázas nyomozásba kezdtem.”
„Cili olyan volt, mint a nővére: evett, ivott, nagyokat mosolygott, és szépen fejlődött, aztán a Németországban élő nagybátyám azt mondta, hogy ne aggódj, mert láttam egy játékfilmet a minap a tévében, ami egy downos fiúról szólt, és annak volt munkája meg lakása, és egyedül is képes volt élni.
Ez kézzel fogható információ volt, sokkal több, mint amit akkoriban hallani vagy a tankönyvekben olvasni lehetett. A kórházakban az orvosok azt mondták az anyáknak, akik Down-szindrómás babát szültek, hogy hagyják ott, és szüljenek egy egészséges gyereket helyette. Sem ma, sem akkor nem tartottam ezt jó hozzáállásnak, és a fellelhető összes idegen nyelvű szakirodalmat kiolvastam, majd elvittem Cilit Németországba, hogy egy erre szakosodott helyen kivizsgálják.”
Cili képes önállóan élni, és döntéseket hozni. Tizenöt éven át volt a Baltazár Színház tagja, és a férjével együtt önállóan, saját lakásukban éltek. Cili dolgozott, és mellette háztartást is vezetett, így ment ez 10-12 évig. Aztán amikor elmúlt a nagy szerelem, akkor Cili hazaköltözött, és elváltak. Szinte ugyanakkor hagyta ott a színházat is, és más munkát keresett, de ez is a saját döntése volt. Megszenvedett ezekkel a döntésekkel, mint akárki más, aki ilyen változásokra szánja el magát, de végigcsinálta. A zumbával való találkozása puszta véletlen, de annyira megtetszett neki, hogy elkezdett órákra járni, és megtanulta az oktatását is.
„Nemcsak a zumbát szeretem, de úgy általában sportolni és mozogni is szeretek. Imádok úszni, és gyakran szoktam az ergométeren is edzeni. Ezenkívül szinte mindennap zongorázom, és járok zongoraórákra is. Verseket, útibeszámolókat írok.”
„Szívesen megyünk Marcival, a vőlegényemmel moziba, színházba. Szilveszterkor a cirkuszban voltunk, én hívtam meg őt, és nagyon jó volt az előadás utáni buli is. Marci a Baltazár Színház színésze, és nagyon jó vele lakni, mert mindenben segít, és lesi a kívánságaimat. Tervezzük az esküvőt is, nemsokára szeretnénk megtartani.”
„Még utazni is szeretek, anyuval és a nővéremmel jártunk Balin, oda régóta szerettem volna elmenni. Otthon szinte mindennap főzök, bevásárolok, azt is élvezem. Nem szoktam unatkozni, mindig kitalálok valamit, és odatalálok bárhova. Rendszeresen tartok zumbaórákat, tehát mindennap dolgozom is” – meséli Cili.
(…)
