David Aguliar (művésznevén: Hand Solo) fiatal mérnök, aki annak ellenére vitte sokra szakmájában, hogy fogyatékossággal született. Már csecsemőkorában Poland-szindrómát – egy általában féloldalasan jelentkező mellkasfejlődési rendellenességet – diagnosztizáltak nála, ami miatt jobb karja is csak csökevényesen fejlődött ki – írja cikkében a Guardian.
„Bántottak az iskolában. Azt mondták, anyám hibája, hogy ilyen lettem. De előfordult az is, hogy felém dobtak egy labdát azzal, hogy kapjam el a jobb kezemmel”
– meséli betegségéből adódó gyerekkori traumáit az andorrai születésű David. Testi hátránya ellenére a gyerekek átlagos életét igyekezte élni, és csökevényes karja ellenére egyik kedvenc tevékenysége a legózás volt.
„Ötéves koromban kaptam az első készletemet. A szüleim rájöttek, hogy ez nagyszerű módja a kézügyességem fejlesztésének. Én pedig csak játszottam, repülőket és autókat építettem. Még egy gitárt is összeraktam”
Az önfeledt legózás aztán komolyabb irányt vett: Aguliar már 9 éves korában kezdetleges karprotézist épített. Első ilyen jellegű szerkezete egy egyszerű doboz volt, amibe bele tudta tenni csonka karját. Néhány évre úgy tűnt, “kinőtt” a legózásból, de hamarosan újra a régi szenvedély felé fordult, 17 évesen pedig elkészített egy olyan protézist, amiben már ujjak, motor és nyomásérzékelő volt, és aminek könyökcsuklója segítségével már kisebb tárgyakat is fel tudott venni.
David egyébként azt mondja, mielőtt megépítette első kezdetleges műkarját, családjával már eldöntötték, hogy nem fog protézist használni. Elmondása szerint túl drága lett volna, és a társadalombiztosítás sem fedezte. Végsősoron pedig úgy gondolta, anélkül is jól elboldogul.
„Azóta több új verziót készítettem. A legújabb modellem, az MK-V az eddigi legfejlettebb és legkényelmesebb. Vezérlőegységgel rendelkezik, amely képes parancsokat küldeni és fogadni a karon lévő érzékelőktől a motorokhoz, izomszerűen összehúzódó kábelekkel” – írja a fiatal mérnök, aki azóta közösségi oldalain is előszeretettel mutatja be tanulmányát. Mint mondja, sokan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a karok bírják-e a terhelést, de kiderült, jobban, mint gondolta volna.
„Kíváncsi voltam, mennyire strapabíróak a karok, ezért az egyikkel elkezdtem ütni a falat. Végül sikerült szétvernem – a falat”
Mint kiderült, David odavan a tudományos-fantasztikus és a szuperhős mozikért is, ezért is lett a közösségi médiában használt neve a Han Solóhoz hasonló Hand Solo. Találmányait pedig MK-nak, Vasember híres ruházata után nevezte el. Róla és édesapjáról dokumentumfilm is készült, nemrég pedig befejezte az önéletrajzát is.
Fő célja azonban, hogy a drága és nem mindig támogatott protézisok helyett az embereknek megfizethető, mégis minőségi és tartós műkarokat gyárthasson.
