Az elmúlt hetekben megdöbbentően nagy port kavart az Év Sportolója díjátadó kapcsán az az általam immáron lassan két évtizede (egyebekben sokkal régebben) figyelemmel kíséret, rendre elő-előbukkanó vita, ami a fogyatékossággal élő emberek esetében használt kifejezések körül zajlik.
A vitának van egy etimológiai és egy társadalmi oldala, de egyértelmű iránymutatás csak részben született, egyetértés pedig szintén bizonyos esetekben van. Mi több, gyakran maguk az érintettek és szervezeteik sem a megfelelő – vagy nevezzük irányadónak – kifejezéseket alkalmazzák. Azt, hogy egy-egy ilyen eset egyszerű hiba, vagy sértő-e meglátásom szerint az adott helyzet és szövegkörnyezet határozza meg.
A magam – és a Rehabportál – részéről azt az elvet követem, hogy minden olyan esetben, ahol lehetőség van korrektúrára, ott pl. a „fogyatékos” és „fogyatékkal élő” kifejezéseket rendre cserélem „fogyatékossággal élő”-re.
Azonban, mivel a tényeket minden esetben pontosan kell átadnom, ha egy rendezvény, díj, stb… nevében nem ez a kifejezés szerepel, akkor nem módosítottam és a későbbiekben sem áll szándékomban, mivel ezzel a tényeken is csavarnék egyet, amit nem tehetek meg.
Az alábbiakban összegyűjtöttem kommentár nélkül a kérdéssel kapcsolatosan néhány írást kronológiai sorrendben, amelyekkel igyekszem rávilágítani a kifejezések sodrására. Idézetek következnek alább forrásukkal együtt.
Gyógypedagógiai szemle, 2009
„Az utóbbi évtizedek gyógypedagógiai terminológiájában számos újítással, nyelvhasználati sokféleséggel találkozott a téma iránt érdeklődő. A testi-lelki fogyatékossággal foglalkozó pedagógiai, szociológiai, szociálpszichológiai szaksajtóban, az államigazgatás területén már-már bábeli zűrzavar fenyegeti a hatékony és megértő eszmecserét.
Az innen-onnan átplántált idegen kifejezések mellett feltűnő anyanyelvi származékok (gátolt, akadályozott stb.) közül a fogyatékkal élő kifejezést sérelmezik sokan; úgy vélik, használata elhomályosítja a fogyatékosok iránti emberbaráti érzelmeket; valamiféle nyelvi „lelenc”, posztmodern különcködés, amely háttérbe szorítja a gyógyító nevelés valódi tartalmát.
Akik a fogyatékkal élő kifejezés mellett kardoskodnak, nyelvtörténeti adatokra hivatkozhatnak. A fogy ige származékai az etimológiai szótárak szerint (zárójelben az első megjelenés évszáma): fogy (1372 u.), fogyaték (1527). Az Érdy Kódexben olvasható:
„…mégis minden bőség avagy semmi fogyaték nem lehetett volna.” Jelentése: hiány, hiányosság. Fogyatékos (1765): ’hiányos, csekély, elmaradás’. A fogyatékosság a 19. sz. közepén jelenhetett meg a sajtó nyelvében. Jelentése még kizárólag érzékelhető, mérhető mennyiségekre vonatkozhatott. Emberre, lelki jelenségekre utalva későbbi fejlemény.1 A jelzős szerkezet jelentéstapadása által a jelző átvette a jelzett szó jelentését: fogyatékos ember > fogyatékos.
A mai szóhasználatunkban a fogyatékos szó szinte csak emberre vonatkoztatható. Ami a szókapcsolat második tagját (élõ) illeti, az értelmező szótárak megemlítik főnévi használatát is: olyan valaki, aki valamivel él, akinek létezése mások lelkiismeretére hat stb.
A nyelvtörténeti adatok birtokában a fogyatékkal élő kifejezést tehát nem szabad a magyar nyelv szellemétől idegen, gyökértelen kifejezésnek tekintenünk. Hogy mi az árnyalatnyi különbség a kettő között, próbáljuk megfogalmazni a használati kör, továbbá az arisztotelészi jelentés kategorizáció alapján.
A fogyatékos kifejezés a szubsztanciával, a személyiséggel (ontológiai egységgel), az egyén mivoltával, az Én-nel hozható összefüggésbe. A fogyatékkal élő (élés) megjelölés viszont a hogyanra, a módra, az élet minőségére vonatkoztatható, tehát elfogadható a használata, ha a kérdések létminőségre irányulnak, pl. életmódot, életvitelt feltáró kutatások stb. Természetesen a vagy-vagy közt még sok ösvény van. A két kifejezés nincs kizáró ellentétben egymással. Úgy kell tekintenünk őket, mint egy szinonimasor két tagját. Szakmai nyelvhasználatunkban mindkettőnek megvan a maga helye.
(…)
1 L. Szondi Lipót (1925): A fogyatékos értelem.
Forrás: Gyógypedagógiai szemle37. évf. 5. sz. (2009. október-december)
Subosits István : Fogyatékkal élő? Fogyatékos? Subosits István lapunk számára eljuttatott utolsó publikációja 396
index.hu, 2023
„Időről időre felparázslik a vita a közbeszédben és különböző internetes fórumokon arról, hogy vajon a „fogyatékos”, a „fogyatékkal élő” vagy netán a „para” (sportoló) a helyes(ebb), korrekt(ebb) kifejezés – írja az Index.hu-n megjelent cikkben Szabó László, kommunikációs szakember, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke.
A fogyatékosok (vagy fogyatékkal élők) hazai sportja egyre eredményesebb és „láthatóbb”, egyre többen állnak mellé-mögé, így az is érthető, ha azt szeretnék, hogy a kifejezések, amelyeket használnak, semmiképpen ne legyenek bántóak – leginkább maguk az érintettek számára. Néhány szempontot és információt szeretnék nyújtani ehhez a disputához.
Először is: valójában egyik megfogalmazással sincs baj, egyik sem sértő, bántó. Mégis helyes, ha pontosan „válogatjuk meg a szavainkat”.
(…)
Nézzük akkor a „para” előtagot. A görög eredetű szó párhuzamost jelent (lásd még paralelogramma, paralelepipedon – talán rémlik a geometriaórákról), és arra utal, hogy az épek sportjával párhuzamos, együtt haladó sportterületről van szó.
Ha már itt tartunk. Soha ne fogyatékos versus egészséges emberekről (sportolókról) beszéljünk! A fogyi ember (sportoló) egészséges, hacsak nem náthás, középfül-gyulladásos vagy porckorongsérves. A helyes szóhasználat: ép (sportoló), illetve fogyatékos (sportoló).
És ez mennyivel szebb, mint az angol able versus disable vagy az olasz abile-disabile. Azaz: képességes – ellentétben vele pedig képesség nélküli vagy képességvesztett.
A para előtaggal viszont az a „baj”, hogy nem fedi le a fogyatékossport minden területét.
A paralimpiákon – amelyeket 1948 (Stoke Mandeville) óta rendeznek meg, 1960-ban (Róma) hívtak így először, 1976-ban (Örnsköldsvik) téli is lett belőle, és 1988-ban (Szöul) kötötték össze az olimpiákkal a helyszín és az időpont tekintetében – a mozgásukban korlátozott, a látásukban korlátozott (azaz nem csak vak), az enyhén értelmi fogyatékos és a központi idegrendszeri sérült sportolók versenyeznek. A siketek nem, nekik a siketlimpiai (deaflympics) sportrendszer ad lehetőséget. A szervátületett sportolók (vese-, tüdő-, szív-, máj- és csontvelő-transzplantáció lehetséges ma) a nemzetközi szervátültetett játékokon (Transplant Games) indulnak.
Az enyhénél nagyobb értelmi fogyatékossággal rendelkezők pedig a speciális olimpiákon (Special Olympics). És, ugye, sosem használjuk a „szellemi fogyatékos” kifejezést?! A szelleme mindenkinek rendben van, ilyen vagy olyan, de semmiképpen nem fogyatékos. Az értelmi képességek lehetnek korlátosak.
Vagyis a parasport/parasportoló nem fedi le a fogyatékossport/fogyatékos sportolók minden ágát, ezért például Az Év sportolója választás során a kategóriák neve nem „Az Év férfi/női/csapat parasportolója” – hanem „fogyatékos sportolója/csapata”. Így van ez rendben.
(…)
A háromszoros paralimpiai (és nem paraolimpiai) bajnok Szekeres Pál – aki egyike a két sportolónak a világon, akinek olimpiai és paralimpiai érme is van, a másik egy ír bringás – azt mondja, hogy ő nem „fogyatékkal él” – hanem a családjával.
A fogyatékkal élő kifejezés azt sugallja, hogy a fogyatékos ember egész életében arra szorul, az tölti ki az életét, hogy a fogyatékosságával törődjön, azt élje meg. Ez azonban nem így van. A fogyatékosság élethelyzet, nem életprobléma.
(…)”
Forrás: index.hu, 2023.01.22
Hogy a fent idézett gondolat ne maradjon bővebb kifejtés nélkül, álljon itt a nyelvmuveles.hu írása.
Mit, mikor, hogyan?
A fentieken túl összegyűjtöttem néhány olyan útmutatót, melyek igyekeznek helyre tenni a megfelelő és nem megfelelő kifejezéseket:
Te vagy a fogyatékos!
Van az ügyben még egy érdekes csavar. ugyanis az például a fentiekből is kiderül, hogy habár a „fogyatékos” kifejezés önmagában kerülendő, a „fogyatékos sportoló” szóösszetétel mégis alkalmazható. Az más kérdés, hogy ha már létezik a „parasportoló” kifejezés, akkor miért nem ezt alkalmazzuk – ennek elvi magyarázata fentebb olvasható -, de technikailag az előbbi szóösszetételt sem tekintjük sértőnek.
Ellenben az, ha erre az a válasz, hogy például „az a fogyatékos, aki ezt kitalálta” kifejezetten sértő, ezzel kapcsolatban is álljon itt egy idézett gondolat:
„A fogyatékosság kifejezés negatív jelzőként való használata sértő, megalázó és súlyosan kirekesztő a fogyatékossággal élő emberek, családtagjaik és segítőik számára.”
Forrás: ÉFOÉSZ Facebook, 2022.01.24
Vita van, megoldás nincs
Bárhogy tekerjük, csavarjuk valahogyan neveznünk kell a dolgokat, helyzeteket, embereket magunk körül, ha nem szeretnénk csak mutogatással és fejbiccentésekkel kommunikálni róluk. Azonban álljon itt egy számomra a fentieknél lényegesebb kérdés is lábjegyzetként.
Vajon az a Sportoló, Ember, aki élete munkásságával és kiemelkedő teljesítményével érdemessé válik arra, hogy egy nemzet legjobbja legyen és éppen megkapja az őt megillető szeretet, elismerést ezzel kapcsolatosan az előbbiek felemelő kinyilvánítását szeretné megélni, vagy egy kifejezés körüli vita forgatagában feszengve élné meg az öröm napjait?
