A szellemileg és testileg ép emberek általában gond nélkül képesek kapcsolatokat kialakítani. Vannak azonban, akiknek ez nehezebben megy, velük szemben sokan előítéletesek, elutasítók. Ez ijesztő lehet, főleg azoknak, akik sérültek, betegek, vagy valamilyen függőséggel küzdenek. Őket sok bántás, megaláztatás érheti, amitől bizalmatlanabbá, visszahúzódóbbá válhatnak az átlagnál, ez megnehezíti nekik a kapcsolatteremtést. Számukra jelenthet kapaszkodót egy olyan segítő állat, amilyen Mokka. A játékos labrador az esztergomi Szent Rita Fogyatékosok Otthonában csempész örömöt a bentlakók hétköznapjaiba.
Úton Esztergom felé azon merengtem, vajon milyen lehet az élet egy olyan zárt intézményben, amilyen a Szent Rita Fogyatékosok Otthona. Ahogy sétáltam egy csendes utcában az otthon felé, már biztos voltam abban, hogy a kételyeimnél erősebb a kíváncsiságom. Amikor odaértem, és életemben először léptem át egy effajta intézmény küszöbét, Juhászné Imre Andrea fogadott, aki mesélt az otthon struktúrájáról, lakóiról.
Egy zárt intézményben is lehet jó a hangulat
A telephelyvezető beszélt arról, hogy az esztergomi otthon olyan középsúlyosan, súlyosan, illetve halmozottan sérült személyek állandó és folyamatos ellátását, fejlesztését biztosítja, akiknek a gondozására csak intézményi keretek között van lehetőség.
Az ilyen környezetben élőket lelkileg megterheli az, hogy nem tudják a családi kapcsolataikat napi szinten ápolni. Számukra nincs is igazi remény a gyógyulásra, csak arra, hogy különböző eszközökkel – és a környezetükben élők törődésével – javuljon az életminőségük.
(…)
Megérkezik a négy lábon járó csoda
Hétfőnként van egy terápia, amelyet nemcsak a résztvevő lakók, de az alkalmazottak is nagyon várnak. Amikor belépett az ajtón dr. Varga Orsolya Mokkával az oldalán, mindenkinek mosolyt csalt az arcára, az őt fogadók alig várták, hogy megsimogathassák a gyönyörű barna szőrmókot. Mokka kilencéves labrador, hihetetlenül nyugodt terápiás kutya, akinek a gazdája a Canem nevű, kutyás terápiával és tréningekkel foglalkozó cég ügyvezetője, állatorvos, biológus, segítőkutya-kiképző. Orsolya azok közé a fantasztikus emberek közé tartozik, akik a kutyájukkal az ilyen és hasonló intézményekben teszik szebbé mind a lakók, mind az ott dolgozók egy-egy napját.
A fiatalok– köztük Brigitta – egymás mellett fekve várakoztak arra, hogy Mokka hozzájuk érjen, elkezdődhessen a kapcsolatfelvétel. Orsolya a gyerekekhez vezette a kutyust, majd úgy működött közre a különleges foglalkozáson, hogy például a gyerekek lábával simogatta Mokkát, azaz segített annak, aki önállóan nem volt képes a kezével megérinteni az állatot.
„Mokka nagyon érzi, hogy kik a legelesettebbek, külön figyelmet fordít rájuk. Például sokáig fekszik mellettük, nyalogatja őket, és olyan dolgokat tesz, amelyeket még velem sem otthon, pedig a gazdája vagyok” – árulta el Orsolya.
(…)
A cikk teljes terjedelmében a Képmás Magazinban olvasható.
