AktuálisLátássérülés

Segítőtársunk a vakvezetőkutya

Ahogy a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a holnapján olvasható minden évben április utolsó szerdáján ünnepeljük a vakvezetőkutyák világnapját. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete is fontosnak tartja, hogy egyre többet beszéljünk vakvezetőkutyákról, és ez a jeles nap lehetőséget nyújt erre.

A vakvezetőkutyák sok mindenben segítik gazdáikat: a biztonságos és gyors közlekedésben, a társadalmi beilleszkedésben nyújtanak folyamatos támogatást a látássérült embereknek. Különleges tudásuk a kiképzők kemény munkájának eredménye.

Lukács Ágota születése óta teljesen vak, Tiszajenőn él és Szolnokon dolgozik. 26 éve segíti a hétköznapjait vakvezetőkutya.

– A vakvezetőkutyák nem szomorúak, csak éppen fegyelmezett, komoly kutyák, akiket általában munkájuk végzése közben láthat a gyanútlan járókelő. Akik nem soványak, csak éppen megfelelő testalkatúak ahhoz, hogy évekig bírják a járművekre való ugrást, lépcsőzést, gazdájuk esetleges megtámasztását. Nem éhesek, csak éppen, mint minden rendes kutya, megnézegetik, mit esznek az emberek körülöttük. Nem feltétlenül szomjasak, csak, mint nem vakvezető fajtársaik is, nyelvüket lógatva lihegnek, így hűtik magukat. Barátságos a tekintetük, de nem azért, hogy bárki gügyögjön nekik, vagy éppen a gazdi engedélye nélkül simogassa.

Tulajdonképpen gazdájuk szeretetére, simogatására, dicséretére vágynak legjobban, nem máséra – mondta a rutinos gazda.

A vakvezetőkutyák munkája folyamatos koncentrációt igényel.

– Munkájuk áldozatos, de semmiképpen sem áldozatai munkájuknak vagy gazdájuknak, hiszen amennyire kellemetlen a járműveken nyomorogniuk, mindig fegyelmezetten viselkedniük, szinte folyamatosan koncentrálniuk a közlekedés során, ugyanúgy végtelenül boldogok, amiért a nap szinte minden percében gazdájukkal lehetnek, élményekben, ingerekben gazdag életet élhetnek kedvenc kétlábújukkal közösen. Ezen a napon álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk mindannyian szeretettel és segítő lénynek kijáró tisztelettel a vakvezetőkutyákra – tette hozzá Lukács Ágota.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) a vakvezetőkutyák világnapját megelőző hétvégén, április 20-án, országos találkozót szervezett, melyen képzett és kiképzés alatt álló vakvezetőkutyák, önkéntes kölyöknevelők, kutyakiképzők, vakvezetőkutyával közlekedő látássérült gazdák osztották meg egymással tapasztalataikat. Az április 20-i találkozót az MVGYOSZ vitéz lovag Rithnovszky János emlékének ajánlotta, aki idén márciusban hunyt el.

Az egyesület egyik vak munkatársa, a szintén vakvezetőkutyával közlekedő Pintér Erika is ott volt ezen a rendezvényen. – Idén egy kicsit rendhagyó volt ez a találkozó, mert nem csak az okos négylábú segítőket ünnepeltük a csepeli kutyaiskolában, hanem vitéz lovag Rithnovszky János halála is összehozta a vakvezetőkutyás társadalmat. A magyarországi vakvezetőkutya-kiképzés megteremtőjére is emlékeztünk, aki 1976-ban alapította meg hazánk első vakvezetőkutya-kiképző iskoláját.

Az országos esemény újdonsága volt egy speciális lakatfal felavatása. A falon a látássérült gazdák és vakvezetőkutyáik neveit tartalmazó gravírozott lakatok kapnak helyet.

– Én is elhelyeztem mindhárom lakatomat a volt és jelenlegi kutyáim nevével ellátva. Buksi, Jamaal és jelenlegi kutyám: Odin nevei szerepelnek a lakatokon. Az időjárás ezen a napon nem volt hozzánk túl kegyes, időnként esegetett az eső, amitől olyan érzésünk támadt, mintha János bácsi hullatta volna könnyeit ránk odafentről – mondta Pintér Erika.

Olvasta már?

Exit mobile version
For full functionality of this site it is necessary to enable JavaScript. For full functionality of this site it is necessary to enable JavaScript. For full functionality of this site it is necessary to enable JavaScript.