Munka

A depresszió a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb oka

A WHO Global Burden of Disease tanulmánya szerint a depresszió gyakorisága 1993 és 2013 között 53,4%-kal emelkedett, amit a Covid-járvány kitörése után egy újabb 27,6%-os emelkedés követett. Már a Covid-járvány előtt is a depresszió volt világszerte a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb oka, csak a szív- és érrendszeri betegségek előzték meg.

A WHO Global Burden of Disease tanulmánya szerint a depresszió gyakorisága 1993 és 2013 között 53,4%-kal emelkedett (1), amit a Covid-járvány kitörése után egy újabb 27,6%-os emelkedés követett (2). Hasonló eredményt mutat a Hungarostudy magyar országos reprezentatív vizsgálat újabb, 2021-es panelje is, amelyben a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatával mért depressziós tünetek gyakorisága a népesség egyes csoportjaiban csaknem megduplázódott a 2015-ös, korábbi felméréshez képest (3). Természetesen lehetséges, hogy ez az újabb nagymértékű emelkedés csak átmeneti, a járvány okozta, és annak lecsengésével a depresszió incidenciája is csökken majd. Fontos azonban, hogy már a Covid-járvány előtt is a depresszió volt világszerte a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb oka, csak a szív- és érrendszeri betegségek előzték meg (1). Ez pedig azt jelenti, hogy a depresszió nemcsak gyakori betegség, hanem terhei a mindennapi életre is nagyon jelentősek.

Direkt hatások

A depresszió mindennapi életre gyakorolt súlyos hatását természetesen nem kell magyarázni azoknak, akik maguk is depresszióban szenvednek vagy szenvedtek, vagy azoknak, aki tanúi voltak hozzátartozójuk depressziójának. A tünetek (örömtelenség, motivációhiány, az érdeklődés elvesztése, nyomott, rossz hangulat, hogy csak a legfontosabbakat említsük) közvetlen módon súlyos szenvedést okoznak, és gátolják a hétköznapi életvitelt, beleértve az emberi kapcsolatok működtetését és a munkát. A depressziós betegek hétszer több munkanapot töltenek táppénzen, mint a mentális zavarban nem szenvedők, a táppénzen töltött munkanapok 25%-áért felel a depresszió, ez a szív- és érrendszeri betegségek esetén csak 18%, a diabétesz esetén pedig 12% (4). A táppénzen töltött napokon kívül jelentős probléma a prezentizmus is, amikor a munkavállaló ugyan nincs táppénzen, de munkahelyi hatékonysága és produktivitása töredéke a megszokottnak. Mindez persze rengeteg pénzbe kerül, a depresszió költségei már a Covid előtt is az Európai Unió GDP-jének 1%-ába kerültek, ennek 88%-a pedig indirekt költség volt, vagyis nem a depresszióban szenvedők egészségügyi ellátása kerül ennyibe, hanem ez az összeg nem termelődött meg a depresszió miatti társadalmi produktivitáscsökkenés miatt (5).

Indirekt hatások

Mindez önmagában elég nagy népegészségügyi jelentőségű volna, a depresszió azonban az egészségügy egyéb színterein is jelentős indirekt hatást gyakorol: számos betegséggel együtt jár, rontja azok lefolyását és növeli azok kezelési költségeit (5). A vezető halálokot jelentő szív- és érrendszeri betegségek esetében a depresszió 20%-kal növeli az (akár halálos) adverz események kockázatát (6). Szívelégtelenség esetén a halálozás egyik legfontosabb kockázati tényezője a depresszió, ezért kezelésének jelentőségét már a terápiás irányelvek is kiemelik (7).

Hogyan ismerhetjük fel a depressziós beteget?

Ezek szerint a depressziós betegekkel az egészségügy (és az élet) szinte minden színterén találkozhatunk. A felismerés azonban nem olyan könnyű, mert a betegek ritkán osztják meg az orvossal pszichológiai tüneteiket, és nem kérnek ezekben segítséget, mert félnek a stigmától és/vagy azt gondolják, hogy úgysem lehet rajtuk segíteni (a reménytelenség a depresszió fontos tünete). Nagy részük tehát csendben szenved, és mindössze 16,5%-uk kap megfelelő terápiát (8).

Mindenképpen gyanakodni kell rá, ha a beteg adherenciája nem megfelelő, vagy hirtelen romlik. Mindennek természetesen számos oka lehet, de az egyik fontos ok a depresszió. Jellemző a motiválatlanság és reménytelenség kifejeződése („nekem úgysem fog sikerülni…”, „minek, úgysincs semmi értelme…”) a kezelésekkel, vagy akár az élet bármely területével kapcsolatban. Fontos figyelemfelhívó tünet lehet az inszomnia, illetve a testsúly változása (fogyás és hízás egyaránt). Nagyon fontos, hogy depresszió esetén nyíltan kérdezzünk rá a tünetekre és az öngyilkossági gondolatokra is. Ettől a beszélgetéstől nagyok sok szakember fél, pedig valójában felszabadítjuk a beteget, kifejezzük, hogy az érzelmi tünetekről és a rossz gondolatokról nyíltan, elfogulatlanul lehet beszélni, tehát egyben destigmatizáljuk a helyzetet (és legfőképpen a beteget). Ha pedig nyíltan lehet a tünetekről beszélni, akkor nyíltan beszélhetünk a kezelési lehetőségekről is, amelyek számosak depresszióban.

Kezelés

A depresszió sikeresen kezelhető betegség, azonban időigényes, és eleinte sajnos külön időt igényel a beteg számára hatásos kezelés megtalálása is. Ez nehéz helyzet, mert valahogy fenn kell tartani a reményt egy amúgy is reménytelenséggel küzdő betegnél. Az antidepresszívumok hatásosságát vizsgálatok tömkelege bizonyítja, ugyanakkor nagyon egyedi, hogy kinél melyik szer hatásos. Az első választott szerre adott gyenge terápiás válasz 50% körüli, ha a szert vakon választjuk, márpedig egyelőre csak arra tudunk támaszkodni, hogy az esetleg depresszió miatt kezelt közeli vérrokonoknak melyik szer vált be. Reményeink szerint hamarosan a beteg genomja alapján már nem vakon fogunk választani. Antidepresszívum ugyanakkor rengetegféle van, tehát előbb-utóbb sikerül megtalálni mindenkinél a hatásos molekulát. Ugyanilyen fontos a pszichoterápia is. Számos pszichoterápiás forma bizonyítottan hatásos, ezek azonban nagyon nehezen érhetők el az Európai Uniós államok többségében – így Magyarországon is. A pszichoterápiával kapcsolatos igények meredeken emelkednek, a kapacitás ezzel nem tud lépést tartani, és már a magánpraxisban is várólisták alakultak ki.

Prevenció

Egyelőre nem tudjuk, hogy mi áll a depresszió gyakorisága drámai növekedésének a hátterében. Bizonyára fontos szerepe van a kulturális faktoroknak is, amilyen a szélsőségesen ingergazdag, nagy kihívásokat támasztó és szélsőségesen sikerorientált társadalom. Fontos azonban, hogy az életmód szerepe a depresszióban éppen olyan fontos, mint a többi, nagy népegészségügyi jelentőségű krónikus betegségben. A rendszeres testmozgás biztosan az egyik leghatékonyabb prevenciós eszköz, az egészséges táplálkozás pedig antidepresszív hatású, és megfordítva: az egészségtelen (szénhidrátokban és zsírokban gazdag) pedig közvetlen módon depresszogén. Lényeges szerepet játszik a felborult bioritmus és a megzavart alvás is, hiszen a hangulat egyik legfontosabb szabályzója a cirkadián ritmus. Egészséges életmóddal tehát éppúgy megelőzhető a depresszió, mint a szív- és érrendszeri betegségek. Ha pedig a kultúránknak a siker- és növekedésorientációról sikerülne a hangsúlyt a fenntarthatóságra helyeznie, feltehetően tovább csökkenne a depressziósok száma.

  1. Global Burden of Disease Study 2013 Collaborators*(2015). Global, regional, and national incidence, prevalence, and years lived with disability for 301 acute and chronic diseases and injuries in 188 countries, 1990–2013: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2013. The Lancet. Available online: June 7th, 2015 doi:10.1016/S0140-6736(15)60692-4
  2. Santomauro DF, Herrera AMM, Shadid J et al. Global prevalence and burden of depressive and anxiety disorders in 204 countries and territories in 2020 due to the COVID-19 pandemic. The Lancet. 2021;398(10312):1700−1712.
  3. Purebl G, Petrea I and the JA WP4 collaborative workgroup. Joint Action on Mental Health and Well-being.: Depression, Suicide Prevention and E-health. Situation analysis and recommendation for action.2016. http://www.mentalhealthandwellbeing.eu/assets/docs/publications/WP4%20Final.pdf
  4. Rajan S, McKee M, Rangarajan S. et al. Association of symptoms of depression with cardiovascular disease and mortality in low-, middle-, and high-income countries. JAMA psychiatry,2020;77(10):1052−1063.
  5. Tóth MD, Székely A, Purebl Gy. A depresszió és az öngyilkossági gondolatok alakulása a magyar fiatalok körében. KAPOCS 2022;1:112-118.
  6. Wahlbeck K. Background document for the Thematic Conference on Prevention of Depression and Suicide. Luxembourg. 2009. Forrás: http://ec.europa.eu/health/ph_determinants/life_style/
    mental/docs/depression_background_en.pdf
  7. Jaarsma T, Hill L, Bayes‐Genis A et al. Self‐care of heart failure patients: practical management recommendations from the Heart Failure Association of the European Society of Cardiology. European journal of heart failure, 2021;23(1):157−174.
  8. Thornicroft G, Chatterji S, Evans-Lacko S et al. Undertreatment of people with major depressive disorder in 21 countries. The British Journal of Psychiatry. 2017;210(2):119−124.

Olvasta már?

Exit mobile version
For full functionality of this site it is necessary to enable JavaScript. For full functionality of this site it is necessary to enable JavaScript. For full functionality of this site it is necessary to enable JavaScript.