Tartottak a vakoktól, ma náluk táboroztatják a gyereküket

Tartottak a vakoktól, ma náluk táboroztatják a gyereküket
Megjelenés: 2016.11.25
Munka
Forrás: abcúg
Prókai Eszter
Fotó: Hajdú D. András

Németh Márta közel húsz éve Budapestről a Bodrogközbe költözött, hogy falusi, családias környezetben segítsen önálló élethez vak embereket. Ma már ott tartanak, hogy a környékbeli leszázalékoltaknak és az értelmi sérülteknek is ők biztosítják a megélhetést. Kosarakat fonnak a helyi Coop-nak, bögréket égetnek a nagyvárosi multinak, a munkaidő végén pedig összeállnak, és a csörgőlabdát kergetik.

És mi lesz? Majd itt fogjuk kerülgetni a vakokat”?

– ezt beszélték a vámosújfaluiak, amikor Németh Márta, a vakszakon végzett gyógypedagógus 1998-ban úgy döntött, ezen a bodrogközi településen hozza létre a látássérülteket segítő alapítványát. A település lakói azóta megbarátkoztak az ötlettel, és az itt dolgozó és élő látás- és értelmi sérült emberekkel. Igaz, nem is nagyon tehetnének mást, hiszen a mára már három épületből álló, és ötven embernek munkát adó Búzavirág Alapítvány megkerülhetetlen Vámosújfalu életében.

(...)

A látás- és értelmi sérülteken kívül az alapítvány munkát ad a környéken élő megváltozott munkaképességűeknek is, így például az ötvenes éveiben járó Ilonának, akit leszázalékolása után nem halmoztak el állásajánlattal. Az alapítvány azonban felvette, ráadásul azt csinálhatja, ami az eredeti szakmája: a híres sárospataki motívumokat festi az itt készített fazekas termékekre.  “Ennek az a lényege, hogy egy levelet egyetlen ecsetvonással festünk meg” – magyarázza, miután beállok mögé. Két másik társával csendben dolgoznak, kérdésemre, hogy cserélik-e egymás között a munkát, nagyot nevetnek: “mi cseréljük egymás között, de Ilona mindig ezt csinálja, mert ezt rajta kívül más itt nem tudja”.

A fazekasság az alapítvány foglalkoztatási programjának egyik fő iránya: vakok, enyhén és középsúlyosan értelmi sérültek, leszázalékoltak dolgoznak együtt, mindenki azt a munkát csinálja, ami jól megy neki.

(...)

A munkaidő délig tart, aki menzás, még megebedél, de akik nem, azok sem rohannak haza. Ott maradnak délutánra is, és készülnek a hétvégi csörgőlabda-bajnokságra. A játék lényege, hogy egy széles kapuban áll három játékos, a pálya túloldalán levő kapuban szintén, és a kosárlabda méretű labdát a saját térfelükről megpróbálják az ellenfél kapujába gurítani. Aki valamennyire lát, annak is be van kötve a szeme, a közönségnek pedig szinte végig csendben kell maradnia, különben nem lehet hallani a labda csörgését, ami az egyetlen eligazodási pontjuk a játékban résztvevőknek. A búzavirágosok annyira jók, hogy az országos bajnokságban is játszanak.

Az alapítvány kézműves táborokat is szervez gyerekeknek. A lakóotthon feletti tetőteret építették be, az itt nyaraló gyerekekkel pedig akadályozottsággal élők is foglalkoznak. A táborok első napja mindig az érzékenyítésről szól: különböző feladatok vannak, amiket bekötött szemmel és vakvezető kutya segítségével kell megoldaniuk. Egyre több vámosújfaluit íratnak be szüleik a táborba, de a környékrő is jönnek gyerekek.

A Búzavirág az egyetlen hasonló alapítvány a környéken, éppen ezért nagy a túljelentkezés is, főleg a megváltozott munkaképességűek szeretnének itt állást kapni, de a mostani ötven fővel már bőven teltház van.

Tematikus hírek

Hírdetés