Interjú Schmélné Papp Ágnessel a Never Give Up Gospel kórus vezetőjével.
Június 6-án volt éppen 6 éve, hogy Schmélné Papp Ágnes átvette a Never Give Up Gospel Kórus vezetését. Ági, aki korábban banktisztviselőként dolgozott, nem is hitte volna, hogy egyszer az éneklés és a kórusvezetés lesz a fő munkája.
Hogyan tekintesz vissza a kezdetekre?
2013-ban, amikor Nick Vujicic először jött Magyarországra, akkor alakult meg a Never Give Up Gospel kórus. Nem én alapítottam, hanem még Bolyki Balázs hozta létre, az akkor még csak fogyatékossággal élőkből álló kórust. Engem Mark Zeman a Golgota Gospel vezetője ajánlott, úgy gondolta, én alkalmas vagyok erre a pozícióra, lenne érzékem hozzá. (Az idő őt igazolta – a szerk.) Később Dely Géza és Kiss Barna kért meg, hogy legyek én a gospel vezetője. Azt tudni kell, hogy 2010-ig bankban dolgoztam, jött a gazdasági válság, és a leépítésbe én is sorra kerültem. Váltanom kellett, és akkor kezdtem el éneket tanítani. Végzettségem még nem volt, de képességem az oktatásra igen. Kezdetben magántanítványaim voltak, majd elvégeztem a Baptista Teológiai Akadémia gospel-magánének szakot, és 2015-ben diplomát szereztem. Nyilván nem csak úgy hirtelen felindulásból kezdtem a szakmát, hiszen 6 éves korom óta éneklek. Kezdtem a Magyar Rádió Gyermekkórusban, majd az Operaház Gyermekkórusában, zenei gimnáziumba jártam és énekeltem a Pünkösdi Agapé Gyülekezetben, és tanítottam is. Azóta a NOA Énekstúdió is felkért, hogy dolgozzak náluk, mint énektanár, ma már ennek az igazgató-helyettese vagyok.
Milyen érzés volt belecsöppenni ebbe a teljesen más világba?
Az igazat megvallva: minden évben fel akartam adni… Én valójában egy távolságtartó ember vagyok, próbáltam kívülálló maradni, de „nem sikerült”. Az az igazság, hogy megszerettem a kórus tagjait. Észrevettem idővel, hogy már nem csak nekik fontosak a próbák. Azt láttam, hogy egész héten várják, hogy mikor lesz a próba, és mikor jöhetnek. Az itt dolgozók mesélték, hogy el sem tudom képzelni, mennyire fontos nekik, hogy énekelhessenek. Először zavarba ejtő volt, hogy a saját fogyatékosságukból viccet csinálnak, és ezt nem tudtam hova tenni. Tipikus mondat koncerten egy látássérült kórustagtól: „Nem látom a kezeket a magasban!” Ők így figurázzák ki magukat. A fogyatékosságukat nem negatívumként élik meg, hanem adottságként.
Az elmúlt évek alatt mit kaptál tőlük és te mit tudtál átadni?
Úgy gondolom, a boldogság nem egészségtől, pénztől függ, hanem egy belső döntés. Dönthetünk úgy, hogy kesergünk a nehézségeken, de úgy is, hogy az adott helyzetben megpróbálunk életben maradni. Amit én átadtam, az az anyáskodó természetem. Olyan vagyok, aki védi, segíti őket, ha helyzet van, akkor azt meg kell oldani. Én mit kaptam? Rengeteg tapasztalatot és szeretetet.
Ki állítja össze a dalokat, a tematikát?
Évekig Géza és Barna állították össze a dalok listáját, sokáig Barna kísérte a zenekart, de aztán annyi más dolga akadt, hogy teljességében én vettem át, nemcsak a dalok összeállítását, hanem zongorán is kísérek. Természetesen Gézával is szoktam egyeztetni. Három éve zajlanak a kávézóban a tavaszi klubkoncertek, minden évben, áprilisban, májusban és júniusban tartunk klubkoncertet egy-egy központi témával. Volt sanzonest, hallhattunk népdalokat, népmeséket, most pedig a 20 éves NAF-fal tartunk közös lemezbemutató koncertet. Ha jól tudom, hamar betelt a hely. Nagy öröm, hogy szinte mindig telt házas koncerteket adunk.
Mi ad erőt a továbbiakhoz?
Úgy érzem, hogy ameddig rám van bízva ez a csapat, addig felelősséggel tartozom feléjük. Azt hiszem egyszerűen a „szeretet” a megfelelő szó az erőre. Nekem van egy titkos álmom: hogy ha meghallanának minket a rádióban és nem látnak, csak hallanak, akkor azt mondják: ez egy profi csapat! A siker ne azért legyen, mert sérültekből áll a kórus, hanem őket emelje ki, hogy ők is képesek olyan színvonalat produkálni, mint más híres énekesek. A hangulat és a színvonal mutassa be a kórust, az értékét. Ne sajnálatból tetszenek a közönségnek, hanem saját magukért. Ezt kívánom, ez ad erőt, és remélem, ez így is lesz.
A tavaszi koncertsorozat utolsó állomása június 13-án lesz a Nem Adom Fel Kávézóban, ahol a 20. jubileumát ünneplő Nem Adom Fel Együttes negyedik lemezének dalaiból készül akusztikus hangzású feldolgozás. Az élmény már előre garantált.
Az esemény linkje: https://www.facebook.com/events/344126832954736/
