Így él egy kerekesszékes pár két kicsi gyerekkel

Így él egy kerekesszékes pár két kicsi gyerekkel
Megjelenés: 2016.11.21
Aktuális
Forrás: Nők Lapja Café
Szalma Erika
Fotó: Hernád Géza

Bő egy évvel ezelőtt mutattuk be az Oláh-Koppány családot, Emma Flórát és kerekesszékes szüleit. Azóta még egy taggal bővült a család, Andrea és Sándor ma már kétgyermekes büszke szülők.

A példamutatóan aktív, családcentrikus házaspár komolyan küzd a családbarát szemlélet terjedéséért és az esélyegyenlőségért. Ezúttal szimbolikus találkahelyen, az Esélyek utcája rendezvényén beszélgettünk velük.

Utoljára akkor beszélgettem Andival - írja a Nők Lapja Café szerzője -, amikor a második babáját várta. Már tapasztaltan, magabiztosan készült a szülésre, és abszolút optimistán állt a dolgok elébe, hiszen Emma Flóra kislánya teljesen ép és egészséges. De nem csak emiatt nem volt Andi lelkében a félelemnek semmi nyoma. Egyáltalán nem aggódott ugyanis amiatt, hogy születendő gyermeke ép testben érkezik-e vagy sem. Soha nem felejtem a szavait, amikor azt mondta:

„mi őt akartuk, őt várjuk, akkor is szeretni fogjuk, ha bagoly lesz.”

Hát nem az lett. Leonárd Bercel, az Oláh-Koppány házaspár másodszülöttje júliusban gyönyörű, ép kisbabaként jött világra.

Az új családtag, a kis Bercók teljes ünnepi díszbe öltöztetve, fehér ingben, fekete nyakkendőben, mellényben egy kis öltözőhelyiségben várja, hogy anyukája teljesítse aznapi társadalmi szerepvállalását. Most, ebben a komoly szettben sokkal inkább Leonárd Bercel, mint Bercók. „Andinak a Bercel tetszett, nekem a Leonárd, így lett két neve. Én otthon Leónak is szólítom, de mások többnyire Bercóknak, úgyhogy valószínű, hogy Bercók marad majd – avat be Oláh Sándor, az édesapa. Irigylésre méltó türelemmel ringatja a vállán a székkel előre-hátra gurulva a sírdogáló babát. – Nyűgös már, aludnia kellene. Az előbb szoptatta meg az anyja, talán még nem is böfizett. Meg hát ez az első, hogy kimozdulnak, eddig legfeljebb csak orvoshoz mentünk. Most hirtelen sok az ember, idegen a környezet.”

Emma Flóra, a mesemondó nagytesó

Sanyi egyébként egyáltalán nem ideges, látszik, hogy van rutinja, nem esik kétségbe attól, hogy Bercók hangoskodik, dudorászik neki, s közben Emma Flórára, a négyéves nagylányra is figyel. Aki ügyesen elfoglalja magát: rajzolgat vagy a tabletjén játszik. „A fiam kicsit sírósabb, talán hasfájósabb is, mint Emma, neki sokkal könnyebb volt elterelni a figyelmét.

Bercókot a víz nyugtatja meg, akkor azonnal elhallgat. Hárman szoktuk fürdetni a kis kádban, körbevesszük, úgy pancsolgatunk. De Emma is szívesen nyugtatgatja a kisöccsét, énekelget, mesél neki. Ő választotta a kiságyban lévő rácsvédő huzatát, mindenféle állat van rajta, azokról szövi a kis történeteit.”

„Igaziból csak elaltatom – magyarázza Emma, amikor hozzá fordulok. – És legtöbbet az őzikéről szoktam mesélni.” Emmával kisétálunk a folyosón, át a galérián, le a büfébe egy kis innivalóért. Ő szalad, de azért szót fogad, amikor megfogom a kezét. Leselkedik anyukája után a színpad melletti kis ajtón keresztül. „Csak köszönök anyának. Szia, anya!” – szól oda, mielőtt odaérnék, hogy visszatereljem a kis szobába, ahol várja apukája és az egyre türelmetlenebb kis Bercók. Sanyi egy kis teával próbálja csitítgatni a babát. „Amikor otthon vagyok, én pelenkázom, játszom vele kicsit, amíg Andi elmosogat vagy Emmával foglalkozik. Így ő sem érzi úgy, hogy háttérbe szorult a kisöccse miatt.

Az apuka a Budapesti Művelődési Központban dolgozik, és egy ideje a péntek délutáni Életrevalók akadálymentes filmklubot is ő szervezi. „Otthon is sokat ülök a gép előtt, tegnap is éjfélig fent voltam. De azért első a család, megvárom, amíg elalszanak, utána állok neki. A munkamegosztás viszonylag egyszerű: reggel én viszem Emmát oviba, onnan kerekezek a munkahelyemre, délután pedig a munkából megyek érte.”

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.

Tematikus hírek