Beszélgetés az első magyar vakvezetőkutya-iskola megalapítójával

Beszélgetés az első magyar vakvezetőkutya-iskola megalapítójával
Megjelenés: 2016.12.14
Aktuális
Forrás: kutyabarat.hu

Több hónapnyi harc az életért, több évnyi konfrontálódás egy kemény rendszerrel és több évtizednyi fáradhatatlan küzdelem egy olyan kutyaiskoláért, ami nem kevesebbet ad, mint fényt a sötétségben.

„Egyformának születünk, amikor megszületünk: zseninek és hülyének egyaránt.” - mondja Vitéz Lovag Rithnovszky János, az első magyar vakvezetőkutya-iskola megalapítója. Vele beszélgettünk.

Honnan hallott a vakvezető kutyákról?

Egy robbanás következtében sikerült úgy megsérülnöm, hogy elvesztettem a látásom, a bal kezem és a hallásom egy részét. A honvédségnél láttam egy NDK-ból importált bemutatófilmet, ami a második világháborúban megsérült vakok számára készült.

Mi volt az a pillanat, amikor elhatározta, hogy vakvezető kutyája lesz?

A balesetem után kilenc hónapig voltam Honvéd Kórház állandó lakója. Ami biztos volt, hogy én sok mindent tudok fejben csinálni: sakkozni, dámázni vagy akár birkózni. Csak egyet nem tudok: közlekedni. Tudniillik olyan erős volt a robbanás, hogy nem csak a füleimet, hanem az egyensúlyérzékemet és a tájékozódó készségemet is erősen megrongálta.

Mik voltak az első lépések?

Ekkor már volt Magyarországon vakot vezető kutya. Egy kis fekete puli, aki egy nyakszíjjal és egy pórázzal ragyogóan vezetett. Barotányi Ferenc és Molnár Rezső segítségével betanítottam az első kutyámat. Németországból küldtek egy prospektust, amiben leírták, hogy milyen jó dolog, de nem írtak egy szót sem arról, hogy kell kiképezni. Én voltam a kísérleti nyúl.

Az első kísérletet az iskola megalapítására meghiúsították és a megbízó levelet széttépték. Hogyan sikerült végül még is elindítani az első képzést?

Jöttek az ötvenhatos események, megalapítottuk a Táncsics kört és október 25-én megalakult a Forradalmi Bizottság is, aminek véletlenül én lettem az elnöke. Emiatt a Vakok Szövetségéből kitiltottak, így oda nem járhattam be. Viszont azt nem tudták megakadályozni, hogy később Amír kutyámmal – akiből a ráneveléses módszerrel egy év alatt tökéletes vezető lett –, bejárjak a kertbe.

Ott viszont nagyon sokan látták és egyre többen kérték a vakvezetőkutya-iskola létrehozását. A Szövetség megbízásából csináltunk próbaképpen egy tanfolyamot, ahol tizenkét kutya tett sikeres vizsgát.

Hogyan épült fel az iskola?

A csepeliek eladták nekünk a saját területüket, hogy ott épülhessen fel az új iskola. Akkor kaptuk meg a mostani kutyaiskola helyén lévő szemétgödröt. A KISZ Bizottság segítségét kértük 1970-ben az első magyarországi vakvezetőkutya-iskola felépüléséhez. Végül minden anyagit ők fedeztek, kivéve a házat.

Hogyan kell elképzelni az iskolát?

Az iskola egy tündérkert volt. Voltak többek között rézsűk, járdasziget, telefonfülke, híd, kukák, botlasztó kövek, építésimitációk. A legtöbb akadály mozgatható volt. A kirakat előtt volt egy víztároló, amibe nem vihette bele a gazdáját a kutya. Volt két lámpa és egy gátlórács. A kiszolgáló épületben, amit nem akartak visszaadni, volt többek között egy külön speciális telefonnal és jelzőcsengőkkel ellátott kis szoba, amiben a siketeknek jelző kutyát lehetett képezni. Továbbá egy orvosi szoba teljesen beműszerezve, egy előtér és egy konyha.

Tematikus hírek

Hírdetés