Örökre vesszőfutás marad a mozgássérültek közlekedése

Örökre vesszőfutás marad a mozgássérültek közlekedése
Megjelenés: 2016.08.10
Aktuális
Forrás: abcúg
Albert Ákos

Hiába a sok akadálymentesített megálló és alacsonypadlós jármű, még mindig rémálom a mozgássérülteknek eljutnia A-ból B-be tömegközlekedéssel. A sofőrök legszívesebben a megállóban hagynák őket, a számukra fenntartott járatok túlzsúfoltak, és még ha normálisan is bánnak velük, simán benne van a pakliban, hogy egyszerűen a peronon felejtik őket. Az egyre népszerűbb mopedről pedig már a bíróság is kimondta, hogy nem a buszra valók.

“Kedvesen  kértem  a  sofőrt,  hogy  hajtsa  ki  a  rámpát,  mert  szeretnék  felszállni”  –  mesélte a mozgássérült Ungvári Györgyi. Erre a sofőr közölte, hogy tilos mopeddel autóbuszon utazni, pedig Ungvári mopede mégcsak nem is a nagyobb, hanem a kisebb típusú. “Úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam” – mondta Ungvári. Megfogta az első ajtónál lévő kapaszkodót és nem engedte továbbmenni a buszt. “Rendőrt hívok és feljelentést teszek” – mondta a vezetőnek, mire az inkább elvitte.

Máskor azonban nem volt ilyen szerencséje, mert amikor megfogta a kapaszkodót, a busz egyszerűen hátratolatott, majd kifordult a megállóból. “A szerencsén múlt, hogy nem rántott le a mopedemről” – mondta.

Ungvári Györgyi esete nem egyedülálló, sőt, az utóbbi időben rendszeresen megesik mozgássérült emberekkel, hogy hiába alacsonypadlós a busz vagy akadálymentes a peron, mégsem tudnak feljutni a járművekre, vagy egyszerűen otthagyják őket. Pár hete a 196-os busz vonalán volt képtelen feljutni egy mozgássérült nő az elektromos kerekesszékével a buszra, mert két egymást követő sofőr sem vitte el. Végül saját magának kellett autót hívnia és fizetnie érte. Ugyan egyre több az akadálymentesített járat, a mozgássérült emberek mégis szenvednek a közlekedéssel. Utánajártunk miért.

Saját maguk viszik a rámpát

Napjainkban a fővárosi autóbuszok több mint fele korszerű alacsonypadlós. Ennek köszönhetően a vonalak 97 százaléka részlegesen vagy teljesen akadálymentes – áll a BKK honlapján. Az egyre több alacsonypadlós járat, a megújult peronok és a teljesen akadálymentes 4-es metró megkönnyítik a mozgássérült emberek dolgát. “Szuper dolog, hogy itt már gondoltak ránk” – mondta Ungvári Györgyi az új metróvonalról, majd hozzátette azt is, hogy a 4-es, 6-os villamos is remekül használható kerekesszékkel.

Itt azonban ki is fogyott a dicséretből. A budai fonódó villamosvonalon ugyan közlekednek alacsonypadlós járművek, éppcsak nem mindegyik megállóból lehet felszállni rájuk. “A Margit kórházi például hasznavehetetlen” – mondta Ungvári Györgyi. Egyszerűen nem elég magas a villamoshoz, így nem tud átgördülni a peronról a járműre.

Lászlónak ugyanez problémája, éppcsak a vonattal. Ő a piliscsabai mozgássérültek számára fenntartott lakóotthonban él, és heti egyszer utazik Budapestre. A vonat lenne számára a legegyszerűbb, ráadásul éppen az elmúlt években újították fel a vonalat úgy, hogy az állomások alkalmasak alacsonypadlós villanyvasutak fogadására is. Éppcsak a villanyvasutak hiányoznak, egyelőre még motorvonatok járnak.

Azoknak azonban 30 centiméterre van a széle a perontól, az pedig túl nagy egy tolószéknek, csak segítséggel lehet feltolni rá. Így László elektromos kerekesszékkel jár, és egy saját rámpát visz magával, ami elég kényelmetlen, de legalább fel tud jutni a vonatra. “Azt ígérik, hogy 1-2 éven belül új vonatok lesznek, de hát közben az embernek meg múlik az élete, a felújítás is három éven keresztül tartott” – mondta László.

Azt mondják, nem biztonságos

Az alkalmatlan peronok és vonatok még az egyszerűbb probléma, sok kerekesszékest ugyanis egyszerűen nem engednek fel a sofőrök a járművekre. A mopedeseket pedig idén év elején véglegesen ki is tiltották a buszokról: ők egészen egyszerűen fel sem szállhatnak, még az alacsonypadlós járatokra sem.

Bár minden esetben mozgássérült emberekről van szó, nem mindegy, hogy ki milyen kerekesszéket használ. Mechanikus székkel, azaz a tolókocsival közlekedők számára elvileg minden akadálymentesített busznak nyitva kellene állnia, a jóval nagyobb és bonyolultabb szerkezetű mopedekkel viszont más a helyzet. Pár éve két mopeddel közlekedő mozgássérült feljelentette a Debreceni Közlekedési Vállalatot (DKV) az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH), amiért a debreceni buszok nem voltak hajlandóak elvinni őket.

Az EBH a mopedeseknek adott igazat, mire a DKV fellebbezett, az ügy pedig egészen a Kúriáig ment, ahol kimondták, hogy a tömegközlekedés használata megtagadható az elektromos mopedet használók számára. Azért, mert

  • a moped nem rögzíthető biztonságosan.
  • ezért balesetveszélyes,
  • és egyébként sem fér el más utasok mellett.

A gond csak az, hogy rengetegen használnak mopedet, ugyanis gyógyászati segédeszköznek számít, az OEP sok esetben térítésmentesen utalja ki a rászorulóknak. Az az előnye, hogy elektromos, ezért nem kell hajtani, bizonyos terepviszonyokon, például dombos vagy földúton pedig egyszerűbb a használata, mint a tolókocsinak vagy az elektromos tolószéknek.

Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke szerint az állam évente közel 1,6 milliárd forintot költ mopedek támogatására. Azt viszont nem nézik, hogy a mozgássérült emberek az utóbbi időben már lényegében “nem tudnak a mopedjükkel szabadon utazni”.

“A biztonsági előírás nem azt jelenti, hogy letiltják a mopeddel közlekedőket, hanem, hogy megteremtik a biztonságos utazás műszaki feltételeit” – mondta Kovács. Azaz például azt, hogy a moped is elférjen a buszokon, és rögzíthető legyen. Az Abcúgnak nyilatkozó mozgássérültek szerint ráadásul nonszensz, hogy a mopeddel nem lehet biztonságosan utazni, ugyanis üzembiztosak, motorfékkel rendelkeznek, és amúgy is háttal szoktak beállni velük, így nem is mozdulhatnak el, még fékezéskor sem.

Még mindig a hozzáállással van a baj

Kovács Ágnes elmondta, hogy nagyon sok mozgássérült ember keresi fel a MEOSZ-t azzal, hogy nem engedték felszállni őket a gépjárművezetők a buszra vagy a villamosra, és nem csak mopedesek, hanem már az elektromos és a mechanikus kerekesszékkel közlekedők is az egész országból.

Az Abcúg beszélt olyan mozgássérülttel, aki azt mondta, hogy még sima tolószékkel is furcsán néznek rá a buszsofőrök a volánbuszon, de olyannal is, aki azt mondta, hogy mára már sokat a javult a helyzet a korábbihoz képest, régen még azt is hazudták a sofőrök, hogy nincs kampójuk a rámpa lenyitásához, csak hogy ne kelljen elvinniük őket, de most már sokkal előzékenyebbek.

Ungvári Györgyivel többször is megesett a közelmúltban, hogy erősködnie kellett, hogy felszállhasson a buszra. “Ezek elszomorító dolgok, hiszen az alacsonypadlós buszok mégiscsak miattunk lennének” – mondta.

“Van aki papírt lobogtat, van, aki közli, hogy csak, van, aki uniós jogszabályra hivatkozik, van, aki az üzletszabályzatra” – sorolta az elutasítások okait Kovács Ágnes. Hozzátette, a MEOSZ álláspontja szerint jogszabályban kell rögzíteni a közlekedési vállalatok kötelezettségeit, annak érdekében, hogy mindenki szabadon közlekedhessen. Azt pedig, ha megsértik ezeket a jogokat, szankcionálni kell. A MEOSZ erről egyeztetést kezdeményezett a szaktárca, és a hatóságok bevonásával, a napokban pedig a fejlesztési miniszternek is elküldték javaslataikat.

A BKK pér héttel ezelőtt közölte – éppen azután, hogy bejárta a sajtót a két busz által is a megállóban hagyott mozgássérült története -, hogy ki fogják dolgozni az elektromos mozgássegítő eszközökkel való közlekedés szabályait.

Budapestet külön buszjárat is van

A BKK üzemeltet egy midibusz-szolgáltatást is, kifejezetten mozgássérülteknek. Három, emelővel ellátott kisbusz járja az utcákat, és egy jegy áráért háztól házig viszi az utasokat. Ungvári is gyakran használja, akkor is éppen a kisbusszal utazott, amikor telefonon utolértük. Éppen mozgássérültek számára szervezett táncórára tartott. “Pillanatot várjon, amíg leszállok. Hátul van egy lift, azzal emelnek le” – mondta. Szerinte ez azért jó, mert a kerekesszékes embereknek még a megállóig sem kell elmenni, csak kihívják a buszt.

A bökkenője is itt van a dolognak: rengetegen használják és véges a kapacitása. Ungvári szerint gyakran visznek vele mozgássérült gyerekeket iskolába, felnőtteket pedig munkába, így ha valaki el akar jutni vele A-ból B-be, három nappal az utazás előtt kell lefoglalni, és még úgy sem biztos, hogy lesz rajta hely. Ungvári például sokszor csak úgy tudja megoldani vele az utazását, hogy több órával azelőtt érkezik a kisbusszal az úticéljához, mielőtt a programja elkezdődne. Addig pedig vár.

“A kerekesszsékes emberek közlekedése a logisztikáról szól, mindig előre kell tervezni és gondolkodni” – mondta. És akkor még arról nincs is szó, hogy ha elutazik valahová nyaralni, akkor elég akadálymentes-e a szállás, vagy egyáltalán befér-e a fürdőszobába a mopeddel.

Csak a fűtetlen előtérben volt hely, fel is fázott

Az összes általunk megkérdezett kerekesszékes ember azt mondta, hogy a MÁV nagyságrendekkel jobb szolgáltatást nyújt a helyi közlekedési társaságoknál, vagy legalábbis, a vonatnál olyan problémát még nem tapasztaltak, hogy nem akarták volna elvinni őket. A társaságnak vannak speciális vagonjai, az egyes állomásokon pedig mobil emelőkkel segítik a kerekesszékeseket. Viszont itt is legalább egy nappal előre be kell jelenteni az utazást.

Az előre egyeztetés pedig nem mindig jelent garanciát. Imre idén februrárban utazott volna a Keleti pályaudvarról Békéscsabára. Három nappal előtte megrendelte az emelőt, amit vissza is igazoltak, a vonatnál azonban az indulás napján hűlt helyét találta. Kiderült, hogy elfelejtették továbbítani az igényét, így le is késte a vonatot, a következőre rakták fel, addig a peronon várt a csomagjaival együtt. Így viszont normál vagonba került, az ajtó mellé, ahol mindenkinek rajta kellett keresztümásznia.

Imrének a hazafelé út sem jött össze, akkor a speciális vagon nem volt felkapcsolva. Megint egy IC normál vagonjába rakták fel, ami ráadásul tömve volt, így  a külső térben utazott végig, ami azonban nem volt fűtve. “Hideg volt, alaposan megfáztam” – mondta.

Györgyi szerint az is gond, hogy hiába a mobilemelő, az csak a főbb állomásokon elérhető. Ha pedig olyan helyen van programja, ahol nincsen, akkor oda egyszerűen nem megy el. “Azt nem vállalom, hogy ölben levegyenek, mert ha megcsúsznak és leejtenek, abból baj lehet”- mondta.

Kovács Ágnes a vasúti közlekedésről azt mondta, a peron, a vasúti kocsik, a vasútállomás és környezete akadálymentesítése során különös figyelmet kell fordítani, hogy az valóban alkalmas legyen a mozgássérült emberek számára. Gyakran előfordul például, hogy a lépcsőjáróra, liftre hónapokon keresztül ki van a téve a “javítás miatt átmenetileg ne működik” tábla. Ráadásul Kovács szerint a kerekesszékes emberek gyakran jelzik, hogy sokszor a postakocsiban vagy egy teljesen külön vagonban helyezik el őket, mert ott van számukra hely, és az egész utat magányosan, elkülönítve kell végigutazniuk.

Miért nem járnak autóval?

Mozgássérültek számára kialakított autót venni, vagy egy meglévőt átalakítani egyáltalán nem olcsó. “A beszállást segítő kifordítható üléstől kiindulva, az elektronikus vezérlésű adaptációs rendszeren át, az elektromos kerekesszék beemelő szerkezetig széles skálán mozoghatnak az igények” – mondta Kovács Ágnes. Ráadásul ma Magyarországon mindezeknek a feltételei és a műszaki háttere egyáltalán nem áll rendelkezésre. Így az autót valaószínűleg külföldről kell megrendelni.

A másik lehetőség, ha egy meglévő kocsit alakítanak át a mozgássérült fogyatékosságának megfelelően. “Én ezt hitelből csináltam, pedig egy 16 éves Suzukim van” – mondta László. Az ő autójában kézi vezérlés van, ami egyszerűbb átalakításnak számít, és 150 ezer forintjába került. Szerinte lehetett volna olcsóbb is, Magyarországon ugyanakkor csak pár műhely rendelkezik hivatalos átalakítási engedéllyel, ezek pedig épp emiatt drágák, és hónapokra előre le vannak kötve.

Mindez azonban csak akkor jelent problémát, ha egyáltalán eljut a mozgássérült az autóvásárlásig. Kovács Ágnes szerint ma a jogosítványszerzés is problémás, és ennek nem a mozgássérült emberek képességeinek a hiánya az oka, hanem a megfelelő orvosi háttér, a műszaki megoldások és az oktatói hálózat hiánya. A MEOSZ honlapja például mindössze két olyan autósiskolát ajánl, amely speciális autóval rendelkezik, az egyik Budapesten, a másik Nyíregyházán működik. László 25 éve csinálta a jogsit, akkor egy orvosi bizottságnak kellett megfelelni, és még azt is kikötötték, hogy nem mehet 70-nél gyorsabban.

Hírdetés