Mindenki gyengébb valamiben, csak nincs róla papírja

Mindenki gyengébb valamiben, csak nincs róla papírja
Megjelenés: 2016.11.19
Munka
Forrás: HR Portál
Filius Ágnes

Már túllépett a magyar munkáltatói kör azon, hogy a megváltozott munkaképességű embereknek is helyük van a munkaerőpiacon. Ismerik a buktatókat, és jelentős jó tapasztalatokat is szereztek ezen a területen. Most már csak az hiányzik, hogyan lehet a vállalati, és a foglalkoztatási célokat jobban megvalósítani. Törvényhozók, szakértők, és a megvalósítók, azaz a munkáltatók találkoztak a Munkáltatók Esélyegyenlőségi Fórumának konferenciáján.

Az esélyegyenlőség a rehabilitációs hozzájárulás összegének növelése óta jóval több, mint pusztán CSR tevékenység. A kötelező foglalkoztatási szint, ez a foglalkoztatás elősegítését kemény eszközzel meghatározó intézkedés mára túllépett az eredeti szándékán. Sok sikertörténet is kapcsolható ehhez a történethez. A tapasztalat az, hogy aki eldöntötte, hogy foglalkoztat megváltozott munkaképességűeket (mmk), az nemcsak 5 százalékban limitálja a jelenlétet.

Ami most már sokkal meghatározóbb kérdés, az az mmk-sok megtalálása, és beillesztése. Ez ugyanis a hagyományos, piaci eszközökkel nem mindig sikerül. A speciális tudást birtokló, úgynevezett alternatív munkaerő-piaci szolgáltatók működése azonban mostanra gyakorlatilag ellehetetlenült.

Forráshiányos a legfőbb munkáltatói segítség

A Munkáltatók Esélyegyenlőségi Fóruma (MEF) 20, többnyire többszáz munkavállalót foglalkoztató munkáltatói taggal rendelkező cégek ernyőszervezete. Minden hátrányos megkülönböztetéssel sújtott munkavállalói csoport foglalkoztatási kérdését tematizálják. A sok elesett embercsoport közül a leginkább szem előtt lévő helyzet a megváltozott munkaképességű emberek munkába állítása. Ezért döntöttek úgy, hogy a téma minden szereplőjét leültetik egy asztal köré, és igényeket- lehetőségeket ütköztetnek.

A Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT), akiket Ormódi Róbert érintettként képvisel, és a MEF képviseletében Kemény Péter, aki a foglalkozási rehabilitációs munkacsoport vezetője, gyakorlatilag egy platformra került. Mindketten azt mondták, hogy ugyan még nem túl sok cég vágott bele az mmk-sok foglalkoztatásába, de aki megtette, az sikertörténetről számolt be. Ormódi szerint, mivel a törvény ebbe az irányba „nyomja” a foglalkoztatókat, ezért inkább az úgynevezett minősítéssel rendelkező mmk-sokat keresik, pedig sokan e nélkül is szívesen dolgoznának. „Jobb lenne, ha meglévő pozíciókra keresnének embereket a cégek, és nem hoznának létre könnyített pozíciókat, egy átszervezés esetén ugyanis elsősorban ezeket a munkahelyeket szokták megszüntetni” - mondta.

Kemény Péter azt emelte ki, hogy bár sok mmk-snak nincs munkája, mégsincs elég jelölt egy-egy toborzáskor, mert sem motiváció, sem szaktudás tekintetében nem áll fényesen ez a csoport. Ráadásul, az ő munkába helyezésük alapos előkészítést igényel, amihez extra szolgáltatások, pszichológiai támogatás, szociális munka kell. Ezt a jelenlegi, állami ellátásban nem lehet megtalálni. Ezért a szakember szerint, a mai rehabilitációs ellátás gyakorlatilag nem működik.
Ezeket a szolgáltatásokat az előző EU-s pályázati ciklus idején az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatók nyújtották, azonban most forráshiányos időszakuk van, és egyelőre a munkáltatók nem látják kivel lehetne ezt a munkát elvégeztetni.

A szolgáltatók képviseletében Kóródi Edit, a Munkaesély Szövetség elnökségi tagja beszélt a helyzetükről. A civil munkaerő-piaci szolgáltatók több mint 20 éve dolgoznak sikeresen ezen a területen. Az mmk munkavállalók integrációját már a rehabilitációs hozzájárulás megemelkedése előtt támogatták, a jelenlegi foglalkoztatási szint eléréséhez kiemelten hozzájárultak. Tudják, hogy most már új típusú motiválási módszerekre, eszközökre van szükség, hogy azt a közel 76 százaléknyi, inaktív mmk-st, akik még nincsenek jelen a munkaerőpiacon érdekeltté tegyék a megjelenésben.

Jelenleg, a régi EU-s pályázati ciklus kifutásával, a korábbi hazai források „átterelésével”, és a beszedett rehabilitációs hozzájárulásnak a költségvetésben való „eltűnésével” gyakorlatilag forrás nélkül maradtak. „A munkáltatóknak jól definiált igényeik vannak: emberre, eszközre, tudásra van szükségük. Nekünk ez megvan, és rengeteg munkánk lenne a terepen, ha lenne miből finanszírozni a tevékenységünket” - mondta a szakember.

Az mmk-s közmunkaprogram országos méretű lesz, mivel van forrás és modell

A rendezvényre meghívták a Nemzetgazdasági Minisztérium: (NGM) munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkárát, Simon Attila Istvánt is. Szerinte ahhoz, hogy a foglalkoztatáspolitikai irányszámuk teljesüljön, mindenképpen szükség van az mmk-s munkavállalók nagyobb körének a bevonására is. A helyettes államtitkár szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy csak a kormányzati eszközök, önmagukban nem képesek ezt a feladatot ellátni, éppen ezért javaslatokat vár mindenkitől, aki ebben a témában érdekelt. Mivel az mmk-s foglalkoztatás tekintetében az elsődleges munkaerő-piaci integráció a cél, ezért a foglalkoztatók javaslataival külön-külön is nagyon alaposan foglalkoznak.

Simon Attila István beszélt még az mmk-s közfoglalkoztatási mintaprogramról is. Szerinte van egy réteg, melynek a tagjai nem képesek másfajta munkavégzésre ezen kívül. Négy megyében közel 300 főt vontak be ebbe a programba, amely nyáron ért véget. „Még korai értékelni, de valószínűleg lesz országos kiterjesztése a közmunkaprogramjuknak, mivel ehhez forrással és megvalósítási modellel már rendelkezünk” - tette hozzá.
„A közigazgatás egyébként az a terület, ahol nem jellemző a fogyatékkal élők foglalkoztatása, ezért még sok a tennivaló ezen a területen” - fogalmazott a helyettes államtitkár.

A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet képviseletében Váradi Balázs arról beszélt, hogy ezt a kérdéskört rossz szemüvegen keresztül nézzük. Nem egy minoritásról van szó, amely a társadalom többségétől elzárva él, hanem egyrészt a családokon keresztül több mint egymillió embert érintő kérdésről van szó. Másrészt, bármikor, bárkivel előfordulhat, hogy egészségkárosodottá válhat. A kutató az EU-s trendekről is beszélt. Az Unióban szigorítják a kompenzációt, és aktív, segítő eszközökkel támogatják a munkaerő-piaci reintegrációt. Méréssel, monitorozással, és nem adminisztratív eszközökkel segítik az embereket a munkaerőpiacra. A cégek úgynevezett „Social Investment” -ként tekintenek a fogyatékkal élők foglalkoztatására, amely - a szakember szerint - pontos számítások alapján 5 éves megtérülési időszakkal működik. Az állam pedig ehhez olyan stabil, nem változó keretrendszert nyújt, amelyben kiszámítható jövőkép rajzolódik ki minden résztvevő számára.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.
Hírdetés