Először tartottak lelkigyakorlatot nagyothallóknak

Először tartottak lelkigyakorlatot nagyothallóknak
Megjelenés: 2016.08.18
Aktuális
Forrás: Magyar Kurír
Lauer Tamás

Júliusban első alkalommal szerveztek kifejezetten nagyothallók részére lelkigyakorlatot. A máriabesnyői bazilika szomszédságában lévő Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban tartott kétnapos programot Kocsis Imre teológiai tanár (PPKE HTK) vezette.

A hónapokig tartó szervezés során biztosították a nagyothallók számára az akadálymentességet mobil indukciós segítséggel, míg a siket testvérek számára jelnyelvi tolmácsot rendeltek, amire végül is nem volt szükség.

Július 22-én, péntek este zsolozsmával, majd szentmisével kezdték a lelkigyakorlatot a bazilikában. Vacsora után Pavel Lungin A sziget című filmdrámáját nézték meg a résztvevők felirattal.

Július 23-án, szombaton a reggeli zsolozsmát Kocsis Imre atya előadásai követték. Az irgalmasságról elmélkedett biblikus megközelítésben. Kiemelte a 103. zsoltárt, amely Isten irgalmasságát magasztalja. Az 51. zsoltárban a bűnös Isten irgalmát kéri, melyhez elengedhetetlen a remény az irgalomban és szükséges a bűneinktől való elfordulás – mutatott rá Kocsis Imre, hozzátéve, hogy saját erőből gyöngék vagyunk.

Lukács evangéliumában (Lk 5,1–11) a csodálatos halfogás után Péter kéri Jézust, hogy menjen el tőle, mert bűnös ember. De a bűn nem akadálya, hogy Istent szolgáljuk – mondta Kocsi Imre, majd hozzáfűzte: a hallássérülés sem az. Jézus tesz alkalmassá ugyanis a szolgálatra.

Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok – vallja Pál apostol (1Kor 15,10). Ehhez kapcsolta az előadó  Ferenc pápa sokat ismételt gondolatát: Isten nem fárad bele a megbocsátásba, csak mi nem fáradjunk bele a bocsánat kérésbe.

Ezután a farizeus és a vámos imáján (Lk 18,9–14) keresztül szemléltette Kocsis Imre, mennyire nem kedves Isten előtt az öndicséret. Istenhez kell mérnünk magunkat és nem a másik emberhez. Az ima nem egyéni teljesítmény kérdése – hangsúlyozta.

A résztvevők a 136. zsoltárt litániaszerűen imádkozták el: a „Mert irgalma örökkévaló!” részt ismételgetve mélyítették el magukban Isten irgalmának örökkévalóságát. A szünetben kiscsoportban és egyénileg gondolhatták végig a hallottakat és gyónásra is volt lehetőség.

A második előadásban arról elmélkedett Kocsis Imre atya, hogy mire kötelez minket Isten irgalma. Éljünk vele, de ne éljünk vissza, valamint egymás felé is irgalmasnak kell lennünk – hangsúlyozta. Ahogy a biblia is mondja: „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) Meg kell bocsátani az ellenünk vétőknek és segíteni kell a rászorulóknak, annyival, amennyivel tudunk.

Péter kérdésére válaszolva Jézus a folyamatos megbocsátásra ad parancsot (Mt 18,21-35), vagyis mindig meg kell bocsátanunk – mutatott rá az előadó. Megesett rajta a szíve az Úrnak – olvassuk. Láthatjuk, hogy Jézus szíve is sokszor megesett a betegeken, szenvedőkön. A kedvezményt tovább kell adni, nekünk is el kell engednünk mások tartozását. Jézusban Isten megbocsátott az emberiségnek – mondte el a teológus professzor.

A megbocsátás nem érzelmi, hanem akarati kérdés – Kocsis Imre állítása alátámasztására Gyökösi Endrétől hozott egy megható történetet, amelyben egy hölgy panaszolja a lelkipásztornak, hogy nem tudja szeretni az édesanyját, mert úgy érzi, Ő tette tönkre az életté, így már szinte gyűlöletet érez belül, amikor gondoznia kell elesett édesanyját. Erre kap egy receptet, amelyben csupa gyakorlatias feladat szerepel a hét minden napjára: pl. hétfőn dicsérje meg valamiért az édesanyját, kedden főzze neki a kedvenc ételét, szerdán este adjon neki „jó éjt” puszit... Egy jó idő eltelt és nem jött vissza a hölgy. Azt gondolta a lelkipásztor, biztosan rossz volt a recept és felhívta a hölgyet, aki hálálkodva köszönte meg neki, és elmesélte mennyire pozitív irányba változtak édesanyja iránti érzelmei.

Máté evangéliumában (Mt 25,31–45) az utolsó ítéletről olvasva újra rádöbbenhettek a lelkigyakorlatozók, mennyire fontos a rászorulók megsegítése. Adjak, ha tehetem, imát, együttérzést, jó szót, anyagiakat – jöttek rá. Ha nem is sokat, de az szívből jöjjön, a sok kicsi ugyanis sokra megy.

A délutáni részben Bacsa Dávid, a Veszprémi Főegyházmegye kispapja tartott elmélkedést, majd a résztvevők egyéni életútjukról beszélgettek a korábbi előadásokat is szem előtt tartva. Vesperás és szentmise zárta a délutánt. Vacsora után szentségimádást tartottunk a kápolnában, majd kötetlenül beszélgetésre volt  lehetőség a teraszon, amíg a sötétben már alig „látták”, mit mond a másik.

Július 24-én, vasárnap reggel Kiss Dávid kistarcsai újmisés mutatott be szentmisét. Dávid atya a Miatyánk szavairól, valamint a testünkkel végzett imáról is elmélkedett. Elmesélte, milyen szép volt papszentelésekor az arcra borulás, melyben a teljes átadottságot fejezték ki. Az ima közbeni kéztartás fajtáit is bemutatta, hogyan fejezi a bensőnk állapotát.

Ezután az irgalmasság kapuján keresztül léptek be a máriabesnyői bazilikába. A teljes búcsú elnyeréséhez közösen elmondták a pápa szándékára a Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség és a Hiszekegy imádságokat.

A lelkigyakorlat zárásaként megosztották egymással a kapott kincseket, kegyelmeket. Egymás számára és Isten szemében is értékesek vagyunk fogyatékosságunk ellenére is, hiszen így is tud használni minket Isten. Nekünk csak át kell adni magunkat, hogy eszköz lehessünk az Ő kezében – fogalmazódott meg.

A hallássérültek között az akadálymentesítésben különbséget kell tenni a nagyothallók és a siketek között, mert a nagyothallók nem tudnak jelelni, de a hangokat segítséggel tudják érzékelni. A siketek viszont a hangokat nem érzékelik, még segédeszközzel sem, viszont jól tudnak jelelni, amit meg is értenek, ha tolmácsolják számukra. A szervezők a továbbiakban lelkinapok szervezését és közös lelkigyakorlatot terveznek a Katolikus Hallássérült Pasztorációval.

Legközelebbi akadálymentesített programok hallássérülteknek:

  1. dobogókői szentmise (szeptember 10. szombat 11 óra)
  2. kismarosi lelkigyakorlat  (október 14–16.)
Hírdetés