Édesapja inspirálta a látássérült Márkot nagy fogyásra

Édesapja inspirálta a látássérült Márkot nagy fogyásra
Megjelenés: 2017.03.16
Sport
Forrás: Nők Lapja Café
Elek Dóra
Fotó: Gergely Zakany

Loboda Márk születésétől kezdve vakon éli a mindennapjait. 6 éves volt, amikor Budapestre került, hogy a Vakok Iskolájában gyakorlati tudást sajátítson el a könnyebb mindennapokhoz.

17 évesen jött egy rosszabb korszak, a kamaszfiú hátat fordított a sportnak, ahogy ő mondja, „csak a zabálás érdekelt”. Olvasd el a történetét és nézd meg, mennyit változott Márk az életmódváltás óta!

20 kilótól szabadultál meg, régebben nem sportoltál?

Mindig volt közöm a sporthoz, korábban a Vak Diákok Sportegyesületnél úsztam. Amikor egymás után 3 edző is otthagyta az egyesületet, akkor elszállt a motivációm, 17-18 évesen nem volt kedvem lejárni, így abbahagytam a sportot. Nem láttam meg benne azt az értéket, amit most látok. Lusta voltam, nem érdekelt, hogy hogy nézek ki, vagy milyen az egészségem.

„Csúnya dolog, de egyetlen dolog érdekelt, hogy zabáljak, mindig. Bejött a képbe a gyorsétterem, a legrosszabbat tettem, naponta kétszer ettem sokat, de közte semmi.”

Miért kezdtél el változtatni?

Jött egy erős impulzus apukámtól, aki egyébként nagy súlyfelesleggel küzdött, de elkezdett diétázni, egy nagy fogyáson van túl, 2 év alatt 60 kilót adott le. Súlyzózni és bicajozni kezdett, ez egy hatalmas motiváció volt számomra. Ekkor 19-20 éves lehettem, de már egyébként is egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Rossz volt a közérzetem, kedvetlen voltam, tudtam, hogy valamit csinálnom kellene, de nem volt hozzá kedvem.

Még 2015-ben, amikor egy hétvégén otthon voltam, apukám mondta, hogy álljak rá a mérlegre. Bevallom, eléggé féltem tőle, nem is akartam, de erősködött, és akkor jött a fölismerés, hogy 89,4 kiló vagyok 28,3%-os testzsírszázalékkal. Elhatároztam, hogy valamit kezdeni szeretnék magammal, de semmiképpen sem úgy, hogy nem eszem. Az evést nem véletlenül találták ki, táplálkozni muszáj, ezért elkezdtem a finomított élelmiszereket kivonni. A fehér lisztet és cukrot teljesen elhagytam.

Neked nem okoz problémát a boltban, hogy új, egészséges ételeket szerezz be?

De, ilyenkor kérdezek, és olyan helyre járok, ahol tudom, hogy szívesen segítenek. Nem szeretem, amikor megkérdezik, hogy „neked miért nem jó a fehér kenyér”? Azért, mert nem jó, nekem is jogom van megvenni azt, amit szeretnék. Próbáltam az étkezési szokásaimon is változtatni, inkább többször eszem kisebb adagokat, a cukor helyett édesítőt, több gyümölcsöt és több zöldséget eszem. Szerintem nem szabad megvonni a táplálékot, de figyelek rá, hogy ne üljek be egy pizzériába csak azért, mert az egyszerűbb. Inkább keresek egy olyan helyet, ahol jó alapanyagokat használnak, vagy lemegyek a boltba, és összeállítok egy szendvicset magamnak. Főzni még nem tudok, de szeretnék megtanulni.

Mi adott motivációt a diéta alatt?

Már a fogyás beindulásánál egyre többen jelezték, hogy jó irányba változom, jól esett és motivált a környezet visszajelzése is. Nagyon jó volt egyre könnyebbnek lenni, egyre jobb lett a közérzetem, egyre több energiám volt. Bizonytalanság és kilengés nem volt, tavaly összesen 3 alkalommal ettem pizzát, pedig előtte mindennapos volt. Hiszem, hogy nem attól fog visszajönni az a plusz 20 kiló, hogy egyszer-egyszer megeszem, amit kívánok, hanem ha holnaptól ugyanúgy élnék, ahogy régen. Az evés ma már nem örömforrás számomra, határozottan felváltotta a mozgás adta élmény, az ételre már táplálékként tekintek, nem mint élvezeti cikkre.

Akkor nem is eszel édességeket sem?

Apukámtól örököltem, hogy édesszájú vagyok, szeretem nagyon az édességeket. De a kávét régebben 3 cukorral és tejjel ittam, először átszoktam az édesítőre, de már megiszom üresen is. Az édes ízről szerencsére nem kellett lemondanom, de szépen fokozatosan elszoktam tőle. Átalakult az ízlésem is. Minőségi és jó tápanyagokból sokkal finomabb dolgokat lehet előállítani, tartalmasabbak az ételek. Néha azért megjutalmazom magam, igyekszem akkor is egészséges alternatívát választani, de azért a hagyományos sütiből is szívesen eszem.

„Futóversenyek céljában szoktak adni nápolyit, sütit, azt szívesen megyeszem, persze. Illatról megérzem, ha valami mű, nem nagyon lehet engem átverni.”

Hogyan jött vissza a sport az életedbe?

Az egyik barátom mesélt a Suhanj! Fitnessről, ahol segítenek, hogy a sérült és fogyatékkal élő emberek sportolhassanak. 2015 november elején elkezdtem velük úszni, először vissza kellett szoknom a mozgáshoz. Elsőre egy kilométert sem tudtam leúszni, de nem estem kétségbe, bíztam benne, hogy lesz majd több és jobb. Olyan életmód és elhanyagoltság mellett nyilvánvaló volt, hogy nem fogom egyből a határaimat feszegetni. Nem is szabad. De már ez a heti 2 alkalom is jó volt, egyre több barátom lett a csapatból, egyre jobban ment a úszás. Egészen tavaszig így ment ez, amikor már 70 kiló körül voltam.

Ekkor elkezdtem futni, előtte soha nem próbáltam, de nem aggódtam. Benne volt a pakliban, hogy esetleg nem tetszik, de akkor elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam. Az első futás izgalmas, érdekes és szokatlan volt, egy egészen új élményt adott. 2 kilométert bírtam lefutni 1 megállással, sétával megszakítva. Izgalmas volt, tetszett, vártam, hogy legközelebb milyen lesz, hogyan tudok benne fejlődni. Több ember volt körülöttem, mint úszásnál, ott nem lehet beszélgetni, itt pedig társaságban, közösen tudtunk sportolni, ez érdekes volt. Viszonylag gyorsan tudtam fejlődni a futásban, de az úszással már felfejlesztettem az alap állóképességem.

Neked mindig van kedved az edzésekhez?

Néha van, hogy fáradtabb vagyok, nincs annyira kedvem, ilyenkor a megszokás visz előre. Lemegyek a terembe és akkor már nincs baj, ott már minden jó. Úgy vagyok vele, hogy ez egy ilyen nap, majd lesz jobb. Persze vannak extra dolgok, amik motiválnak, több barátom lett, futásban is elkezdtem egyre nagyobb sikereket elérni. Heti egyszer megmaradt az úszás is, esténként pedig a terembe járok edzésekre heti 4-5 alkalommal. Most összesen 4 különböző mozgásforma van jelen az életemben: saját testsúlyos edzések, spinning, futás és úszás. Heti 2 nap pihenőm van, heti ötször mozgok, de egy nap akár több mindent is. Mindegyik mozgásformát szeretem, kedvencem nincs.  A saját testsúlyos edzés azért kell, hogy erősödjek, izmosodjak, de persze érdekel is. A spinning megtetszett, jó a hangulata, zenére tekerünk közösen, ami hatalmas élmény.

Futásban nagy tervek vannak, hiszen áprilisban félmaratont szeretnél futni, de a felkészülés során sok mindent felülír, hogy éppen mikor van partnered a futáshoz.

Igen, ez folyamatos szervezkedés, nekem akkor kell futni, amikor van hozzá partnerem. Úszni tudok egyedül is, de a futás megszervezése nehezebb, ahhoz kell egy partner, akinek hasonló tempója van és ráér. Futópadon megcsinálom egyedül is az edzést, de nem igazán szeretem, sokkal jobb odakint. Van egy kialakult futó társaságom, együtt fejlődünk. Most mindenkinek az áprilisi félmaraton a cél. Olyannal futok szívesen, akit ismerek és akiben megbízom.

Dob is rajtam, hogy változatosság van a futópartnerben és edzésekben is. Eddig 15,5 volt a legtöbb lefutott kilométer. Egy félmaratoni felkészülésben már 1,5 órákat kell futni, ami sok idő, bár abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy nekem mindig van partnerem, tudok vele beszélgetni. Még soha nem futottam olyannal, akivel nem éreztem magam biztonságban. Szeretnénk 2 óra körül teljesíteni a félmaratont, de az alapvető cél a beérkezés. Nem aggódom, szerintem menni fog. Volt már olyan, hogy szerettem volna gyorsabban futni a partnernél, aki nem bírta, és rám is szóltak, hogy kicsit vegyünk vissza a tempóból.

Diéta, fogyás, életmódváltással kapcsolatban kérték már ki a tanácsod?

Csak olyan volt eddig, hogy „hú, hogy csináltad, áruld el nekem is a titkot”. De csak azt tudom elmesélni, hogy nálam hogy alakult a dolog, nincs titok, kisebb adagokat eszem többször. Nem eszem magam degeszre, de nem maradok éhes. Mindenki azt mondta, hogy teljesen átalakultam, azt mondják, izmosabb, szálkásabb vagyok.

A külső változások mellett a jellemed is megváltozott?

Ma már sokkal kitartóbb, türelmesebb vagyok, több dolgot viselek el, jobban bírom a terhelést. A sport alázatra tanít, nekem pedig szükségem volt erre. Van néhány barátság, ami megszakadt, de ez nem volt tudatos, csak nem volt már közös témánk. Megváltozott az értékrendem, elveim lettek, ez pedig nem mindenkinek fért bele. Volt egy barátom, akivel szerettünk maratoniakat kajálni, nekem pedig más emberek és dolgok lettek fontosak. Nem akartam neki okoskodni meg megmondani a „tutit”, de nem éreztem jól magam vele. A környezet csak azt látta, hogy mennyit változtam, de valami olyan sziklaszilárd és teljesen természetes dolgon változtatni, ami előtte éveken keresztül az ember életében jelen volt, nem egyszerű. De kinek könnyű ez?

„A szobatársaim kinevettek, továbbra is rendelik az ételt, nem támogattak eleinte. Persze 2 hónap után, amikor már fogytam, belátták, hogy valami lehet a dolog mögött.”

Mik a terveid?

Szeretném megtartani a jelenlegi állapotomat, 65-70 kiló között maradni. De persze szeretnék egy kicsit még edzettebbé, erősebbé válni, még több barátot szerezni. Futásban a fő célom a tavaszi félmaraton, ez motivál most. Nem szeretnék egyszerre túl sok célt kitűzni, mert akkor sokfele ágazódik a figyelmem, nem tudom teljesíteni, amit elhatároztam. Nem szeretném túlhajszolni magam. Sport- vagy gyógymasszőrként szeretnék dolgozni később.

Hírdetés