Csak odébb tolják a fogyatékossággal élőket

Csak odébb tolják a fogyatékossággal élőket
Megjelenés: 2016.06.05
Aktuális
Forrás: abcúg
Szurovecz Illés
Fotó: Hajdú D. András

Több ponton is sérti a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt az, ahogyan a kormány felszámolja a fogyatékos intézeteket. Ez az elmúlt 25 év egyik legnagyobb szociális reformja Magyarországon, ami önmagában nagy eredmény, az első lépések mégis döcögősek. Kutatók attól tartanak, hogy a nagy intézetek helyett kényelmes mini-intézetek jönnek létre, de a lényeg nem fog változni. 

A legtöbb embernek fel sem tűnt, és a kormány sem dicsekedett vele túl hangosan, de négy éve zajlik a rendszerváltás óta eltelt 25 év egyik legnagyobb szociális reformja, a fogyatékos és pszichiátriai tömegintézetek felszámolása. Eddig hatmilliárd forint uniós pénz jutott hat intézmény bezárására és majdnem hétszáz lakó kiköltöztetésére, de már küszöbön áll a következő pályázati kiírás is. Eredetileg harminc év alatt tervezték végigvinni a programot, de úgy tudjuk, Czibere Károly szociális államtitkár szerint tíz év is elég rá, ezért felgyorsíthatják a folyamatot.

  • A kórházszerű épületekben élő lakóknak szinte semmi önállóságuk nincs, mások döntik el helyettük, mikor kell felkelniük, lefeküdniük, fürdeniük, kimehetnek-e az utcára, vagy szexelhetnek-e.
  • Bár a fogyatékossággal élőknek és mozgásszervi betegeknek szükségük van segítségre, egyáltalán nem életképtelenek. Egy nagy intézetben mégsem végezhetnek el olyan feladatokat, amelyekre amúgy képesek lennének (pl. főzés, takarítás, házimunka), mert mindent megcsinálnak helyettük.
  • Akik viszont tényleg súlyos fogyatékossággal élnek, nem mindig kapják meg a szükséges segítséget, mert egy intézetben nem lehet személyre szabott segítséget nyútjani.
  • Többen osztoznak egy szobán, akár egy kollégiumban. Hiába van valaki párkapcsolatban, egyáltalán nem biztos, hogy össze is költözhet a párjával.
  • Összességében egy intézet sokkal rosszabb körülményeket nyújt, mint bármilyen lakhatási forma.

Nem véletlen, hogy tavaly decemberben a most bezárt intézmények közül a legnagyobb, kétszáz fős bélapátfalvai fogyatékos otthon lakói is arról lelkendeztek az Abcúgnak, hogy végre szép házakban élhetnek majd, ahol jóval kevesebben lesznek, és magukra főzhetnek, moshatnak, takaríthatnak. Az intézetfelszámolás persze nem azt jelenti, hogy magukra hagyják őket, hanem hogy a képességeiknek megfelelően mindenki önállóbb lehet, mint eddig. Néhány héttel ezelőtt mi is jártunk egy új, 12 férőhelyes otthonban, ahol az enyhén értelmi fogyatékos lakók segítséggel ugyan, mégis önállóan terítettek vacsorához és sepertek fel a konyhában, mielőtt mindenki aludni ment volna a saját, fürdővel ellátott hálószobájába.

“Az már önmagában nagy érdem, hogy a kormány észrevette az ügy fontosságát, és megmozdult a rendszer. Czibere államtitkár is szívügyének tekinti a változást” – mondta az Abcúgnak Kozma Ágnes fogyatékosügyi szakember, aki Petri Gáborral, Balogh Attilával és Birtha Magdolnával együtt írt tanulmányt az intézetbezárás eddigi tapasztalatairól. Kettejükkel, Kozma Ágnessel és Petri Gáborral néztük végig, hogy a dicséretes szándék ellenére mi a gond mégis a programmal. Kozma a Kenti Egyetem kutatója, Petri pedig ugyanitt PhD hallgató, előtte évekig dolgozott autista és értelmi sérült emberek civil szervezeteiben, ilyen témájú EU-s programokban, és volt minisztériumi munkatárs is.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.
Hírdetés