Biológiai terápia a reumatológiai gyakorlatban

Biológiai terápia a reumatológiai gyakorlatban
Megjelenés: 2017.04.08
Egészség
Forrás: WebOrvos

Elegáns kivitelű, gazdagon illusztrált szakkönyv jelent meg Biológiai terápia a hazai reumatológiai gyakorlatban címmel a Medicina Könyvkiadó gondozásában az év elején. A rövid idő alatt keresetté vált monográfia ajánlásában Tulassay Zsolt akadémikus azt írja, hogy „a szerző úttörő jelentőségű munkára vállalkozott, és fáradozásának eredményeként kitűnő összefoglalóval gyarapodott a hazai orvosi irodalom".

Az Orvosok Lapja dr. Poór Gyula professzorral, a könyv szerkesztőjével és szerzőjével készített interjút, ami a lap márciusi számában olvasható.

- Mi tette időszerűvé egy biológiai terápiával foglalkozó munka megírását?

- A biológiai terápiával egyes gyulladásos vagy daganatos betegségek kezelésében az elmúlt évtizedben valódi áttörést sikerült elérni, vagyis minden más típusú gyógyszeres beavatkozásnál számottevően nagyobb mértékű javulást. A gyulladásos kórképek területén az alkalmazásban a reumatológia járt az élen, hiszen Maini és Feldmann a rheumatoid arthritis kapcsán írták le a tumornecrosisfaktor- alfa (TNF-a) károsító hatását, és fejlesztették ki az első anti-TNF-a molekulát. A reumatológiai eredmények nyitottak teret ezen gyógyszerek bőrgyógyászati és gasztroenterológiai alkalmazásának. Sikeres gyógyszervizsgálati tanulmányokat követően a biológiai szerek széleskörű, finanszírozott reumatológiai használata hazánkban 2006-ban kezdődött, és az összegyűlt tapasztalatok mellett tavaly a jubileum is sürgető lehetőséget kínált a monográfia megírására. Meg kellett ezt azért is tenni, mert ezen forradalmi terápiás eljárásról korábban még nem jelent meg magyar nyelvű, önálló, összefoglaló munka.

- Az orvostársadalom melyik rétegének íródott a könyv?

- Elsősorban a biológiai terápiát használó reumatológusoknak, akik számára összefoglaltam a kezeléssel és a kezelt betegséggel összefüggő legfontosabb elméleti, gyakorlati és szervezési kérdésekre adott válaszokat. A könyv fejezeteivel egyenrangú függelék többek között az arthritisek gyulladásos aktivitását, progresszióját, vagy a javulás mértékét precízen jelző indexek kiszámításának módszereit is részletezi. A munka hasznos információkat tartalmaz az ízületi gyulladásokkal vagy a biológiai terápiával foglalkozó más szakterületek orvosai, így a háziorvosok, belgyógyászok, bőrgyógyászok, gasztroenterológusok vagy például a terápiát most kezdő szemorvosok számára is. De nemcsak az orvostársadalom, hanem a biológiai terápiás teameket alkotó szakdolgozók érdeklődésére is számítunk, így esetünkben a reumatológiai nővérek, asszisztensek vagy gyógytornászok figyelmére.

- Miben áll az arthritisek jelentősége, és milyen típusait kezeljük biológiai terápiával?

- A végtagokon és a gerincen zajló ízületi gyulladások az utóbbi évtizedben a mozgásszervi betegekkel foglalkozó szakemberek körében érzékelhetően nagyobb figyelmet kapnak. Ennek oka a degeneratív kórképekhez képest kisebb, mintegy 150 ezres betegszám ellenére abban rejlik, hogy ezek a betegségek jóval korábban, többnyire a fiatal felnőttkorban vagy éppen gyermek- és serdülőkorban jelentkeznek, és súlyosabb mozgásszervi károsodásokat idéznek elő, tehát a munkaképességet és az életminőséget hosszú távon és komolyan veszélyeztetik. Ugyanakkor kihatnak az életkilátásokra is, hiszen számosan ezek közül magasabb mortalitással járnak. Szerepüket az is növeli, hogy az alap-, az alkalmazott- és a klinikai kutatások fókuszába kerültek, ami a kórképek patogenezisének jobb megismerését, és célzottan ható molekulák kifejlesztését eredményezte. Az arthritiseket alapvetően kórokozók által okozott infekciózus és nem infekciózus csoportokba soroljuk. A nem fertőzéses eredetű folyamatok lehetnek metabolikus (pl. köszvény) vagy immunológiai hátterűek. Az immunológiai hátterű arthritisek képezik a biológiai terápia alkalmazási területét. Közülük elsősorban a rheumatoid arthritis (RA), a juvenilis idiopathiás arthritis (JIA), a spondylitis ankylopoetica (SPA) és az arthritis psoriatica (APs) kezelésében értünk el széleskörben jó eredményeket biológiai szerek használatával.

- Milyen alapelvek jellemzik az arthritisek modern kezelését?

- Az ízületi gyulladások kezelésében a legutóbbi időkben alapvető és sokirányú szemléletváltás ment végbe. Ennek egyik kulcsszava a korai diagnosztika és differenciáldiagnosztika, mely prognosztikával egészül ki. Ebben, az időben megkezdett terápia számára elengedhetetlen folyamatban a klinikum mellett konvencionális és speciális (pl. ciklikus citrullinált peptid elleni antitestek, HLA meghatározás, stb.) laboratóriumi és képalkotó (pl. ízületi ultrahang, MRI) vizsgálatok, valamint frissített nemzetközi kritériumok segítik a vizsgáló orvost. Fontossá vált a beteg állapotának és javulásának objektív dokumentálása, melynek során a gyulladásos aktivitást, az anatómiai károsodást, a funkcionális állapotot és az életminőséget kifejező indexek használata a napi rutin részévé vált. A terápiát ma már a korai agresszív kezelés, valamint célértékek kitűzése, a „treat to target" koncepció térnyerése jellemzi. Ez fenntartott klinikai remissziót, vagy legalább alacsony betegségaktivitást céloz meg, ami meggátolja a strukturális/funkcionális károsodások valamint a komorbiditások kialakulását, és a munkaképesség megtartását teszi lehetővé. Mindez elsősorban a célzottan kifejlesztett biológiai és kémiai gyógyszereknek köszönhető. A felsorolt tudásbeli és technikai háttér racionális felhasználása az arthritisek centrumszintű ellátását tette szükségessé.

- Mikor és hogyan történt a hazai centrumhálózat megszervezése?

- A centrumok szükségességének felismerését követően az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) az Egészség Évtizede Népegészségügyi Programja keretében 2003-ban az egészségügyi kormányzathoz benyújtotta „A hazai arthritiscentrum-hálózat felállításának tervezetét", mely elfogadásra került. Az egyes centrumok akkreditálására kiírt pályázat személyi feltételek, szakmai környezet és tárgyi feltételek, valamint a globális alkalmasság teljesülését írta elő. A követelményeknek országosan 21 hazai centrum felelt meg, és az egész rendszer irányítására Országos Felnőtt- és Gyermekreumatológiai Arthritis Központként az ORFI kapott megbízást. A hálózatban ma több mint 150 reumatológus és más szakorvos dolgozik az adott egyetem vagy vezető hazai kórház reumatológiai osztálya és ambulanciája keretében. A rendszer célja az, hogy az ízületi gyulladásban szenvedők lakóhelyükhöz közel jussanak minőségi szakorvosi ellátáshoz. Fontos az itt dolgozó szakszemélyzet folyamatos továbbképzése, és a szakmai irányelvek frissen tartása.

A teljes interjú az Orvosok Lapja 2017/3. számában olvasható.