Bemutatjuk Alexát, a látássérült hegedűvirtuózt

Bemutatjuk Alexát, a látássérült hegedűvirtuózt
Megjelenés: 2016.09.16
Aktuális
Forrás: Nők Lapja Café
Bakóczy Szilvia
Fotó: Révai Sára

Ha nem muszáj, nem kér segítséget, egyébként pedig mindig mer nagyot álmodni. Így jellemezte magát nekünk Alexa, aki születése óta nem lát. Nehezen kapott kollégiumi helyet – így ismerte meg nevét az ország.

Az ORIGO munkatársa Pécsen találkozott vele, ahova zenei tanulmányai miatt nemrég költözött elválaszthatatlan társával, Fahéjjal.

Alexa a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium 13. osztályos tanulója. Jelenleg az intézmény OKJ-s képzését végzi, hegedű szakon. Története a hegedűvel négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor beiratkozott Dombóváron a zeneiskolába. A lány idén érettségizett, februárban pedig mert egy nagyot álmodni, és felvételizett Pécsre, közösen olyan diákokkal, akik addigra már tíz évet „tettek bele a zenélésbe.”

 „A zene mindig része lesz az életemnek – mondja – talán összejön a kamarazenélés, egy kisebb zenekarral, abban azt hiszem, könnyebben megtalálnám a helyem, mint egy szimfonikus zenekarban. A kottából tanulás kicsit nehezen megy, hiszen nem használhatom a kezem egyszerre a hangok kitapintására és zenélésre is, ezért általában előre megtanulom a darabokat.”

Azért, hogy több munkalehetősége legyen, Alexa a Pécsi Tudományegyetem anglisztika szakára is beadta a jelentkezését. Ide is felvették, a biztonság kedvéért azonban most inkább halaszt egy évet, hogy egyedül a zenélésre koncentrálhasson.

Fahéj Alexa vakvezető kutyája - ahogy a lány mondja, a „lelki társa”. Lassan egy éve elválaszthatatlanok, akkor fejezte be Fahéj a Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola kiképzését. A kutya mára ismeri a legfontosabb útvonalakat: odatalál az iskolába, onnan vissza a kollégiumba, a kutyafuttatóra, a boltba és az állomásra is. Rengeteg parancsszót ismer: „jobbra”, „balra”, „lépcsőre fel-le”, „kijáratot keres”. A kutya felkészítése után Alexának is el kellett végeznie egy tanfolyamot, ami komoly vizsgával ért véget, mindkettőjük részéről. Alexa szerint mára ismerik egymás minden mozdulatát. A magyar törvények szerint Fahéj bárhova elkísérheti a gazdáját, legyen az mozi, bevásárlóközpont, strand vagy épp kórház (kivéve persze az intenzív osztályokat és a szülészetet). Fahéj, amikor épp „civil”. A kutyus nagyon szereti a testi kontaktust, amikor nincs dolga, legtöbbször Alexa térdére, vagy lábára hajtja a fejét, úgy pihen.

„Sokan azt hiszik, hogy a kutyának túlságosan fárasztó egész nap engem kísérgetni, hiszen ez mind komoly munkát jelent – mondja Alexa. – De szerintem nincs igazuk. Naponta négyszer biztosan elhozom futkározni Fahéjt, erre a biztonságos kutyafuttatóra, ez két óra felhőtlen mozgást, játékot jelent. Ezen kívül egész nap velem lehet. Mellettem van, ha dolgozatot írok, ha hegedűórán vagyok, ha orvoshoz megyek, vagy ha épp otthon pihenek. Melyik kutyának van olyan jó dolga, hogy egész nap a gazdival lehet?”

Mit csinál Alexa, amikor nincs tanulás, zenélés, vagy kutyasétáltatás? „Imádok moziba járni! – vágja rá azonnal. – A vígjátékokat nem könnyű követni, bár ha elég párbeszéddús a történet, akkor igazán tudom élvezni azokat is. Korábban rengeteget sportoltam, úsztam, futottam, lovagoltam, mostanában inkább olvasok, kifejezetten rohamtempóban.”

Alexa két hete költözött Pécsre, muszáj volt a tanévkezdés előtt, hogy megtanulja a rendszeres útvonalakat Fahéjjal. „Segítettek a szüleim is, a kutyakiképző iskola szakemberei is. Muszáj volt megismerni az összes fontos útvonalat ahhoz, hogy ki tudjam adni a parancsot Fahéjnak.” Egy a gimnáziumhoz közeli kollégiumban kapott szállást, azonban kérésére ide nem kísérjük el. „Hatalmas médiafigyelmet kaptam, amikor eleinte nem volt szállásom, pedig viszonylag hamar megoldódott a helyzet – mondja. – Jobban szeretném az egész felhajtást elfelejteni.”

„Most fel van túrva a környék, sokszor az úttesten kell közlekedni, kicsit stresszes – magyarázza a közlekedésről. – Az útlezáráskor egyébként elvileg a kutyának kell megoldást találnia, persze a parancsokat én adom ki neki.” Fahéj a lépcsőt is tudja jelezni. Ilyenkor két mellső lábát az első lépcsőfokra teszi, és (kissé keresztben Alexával) megáll, pedig ezt nem így tanítják neki. Alexa szerint talán azért, hogy megvédje őt az eséstől.

Megérkezünk az iskolába. Az igazgatónő azonnal megkeresi Alexa hegedűtanárát, közben megmutatja, melyik teremben tartják majd Alexa hegedűóráját. „Egy pillanatra sem volt kérdés, hogy felvegyék Alexát az iskolába?” – kérdezem. Meglepetten néz rám. „Nem” – mondja mosolyogva, közben látszik, hogy igaziból nem is érti a kérdést.

Alexa tanárai szerint vannak diákok, akik izgulnak, amikor segíteni kell Alexának az iskolán belüli közlekedésben. „Aztán az első alkalom után megkönnyebbülnek, hogy nem is olyan ördöngösség.” „Mindent egyedül akar megoldani, pedig jól bele lehet keveredni a feltúrt utakba” – teszi hozzá Zsófi, Alexa hegedűtanára. – „A személyiségemből fakad, hogy nem szeretek segítséget kérni” – magyarázza Alexa.

A beszélgetés végén szóba kerül még egyszer Alexa látássérülése. Kiderül, hogy rengeteg sorstársához hasonlóan ő is születése óta nem lát. „Mivel nem tudom, hogy mit veszítek, nincs bennem kínzó hiányérzet – mondja. – Bár a kottaolvasásnak nagyon örülnék, és annak is, hogy ha könnyen ki tudnám kerülni a lezárt utakat. Fahéjt biztosan megnézném, és persze a családomat is. De nem engedhetem meg magamnak az önsajnálatot. Különben nem élném az életet úgy igaziból!”

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.
Hírdetés