„Az utolsó emlékképem egy hatalmas kék lufi az ágyam fölött”

Feleségével együtt kezdte el lufis vállalkozását Dávid, aki rajong ezekért a levegőben repkedő csodákért. És az állatokat is imádja, ezért szívesen fogad el kutya- vagy macskaeledelt is a lufikért cserébe. A látássérült férfi akkor a legboldogabb, ha a vevői visszamennek hozzá, és kiderül, hogy mekkora örömet okozott a lufija egy gyereknek.

Háromévesen veszítette el a látását egy daganatos betegség miatt, Dávid szemeinek helyén ma implantátum van. A férfi utolsó emlékképe egy hatalmas kék lufi, ami az ágya felett repked. Mivel azt vallja, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami örömöt okoz számára, ezért néhány éve belefogott a lufizásba.

„A feleségem, Anita végzi azokat a munkákat, amihez látás szükséges: ő adminisztrál, egyeztet a beszállítókkal, felveszi a rendeléseket. Én pedig minden nap megtalálható vagyok a Nyugatinál, itt árulom a lufikat: vannak egészen nagyok és mintásak is, a kedvencem a csepp alakú. Déltől 16 óráig ott vagyok, kedden és csütörtökön pedig egészen este hatig. Mindig velem van a kutyám, Miksa is, kettesben dolgozunk a terepen. Sajnos a feleségem már nem tud nővérként dolgozni, mert az ő szemén zöld hályog van kialakulóban, ezért megtiltották neki az orvosok az emelgetést, így rosszabb helyzetbe kerültünk, hiszen az ő fizetése kiesett a családi kasszából. Jelenleg 7 kutyánk van, akiket az altatástól mentettünk meg, ők is velünk élnek. Egyelőre több kutyát nem tudunk befogadni, mert szűkösek a lehetőségeink, éppen miattuk örülünk, ha valaki kutyatápot vagy macskaeledelt hoz nekünk” – meséli az NLCafénak a férfi.

Dávidnál nincs meghatározott ára a lufiknak, mindenki annyit fizet érte, amennyit gondol, bár van egy bizonyos összeg, ami alatt nem tudja odaadni, mert akkor ráfizetne. Mindenesetre nála lényegesen olcsóbban lehet hozzájutni ezekhez a különlegességekhez, mint más árusoknál, az tuti.

(...)

Dávidéknak leginkább állateledelre van szükségük, illetve állatorvosi segítségre, mert az oltások és az esetleges gyógyszerek sokba kerülnek, és jól jönne egy olyan orvos segítsége, aki tud engedményesen gyógyítani. Némi tartós élelmiszernek a házaspár maga is örülne, de a saját szükségleteiket egyelőre úgy-ahogy meg tudják oldani. Aki szívesen adna Dávidéknak a felsoroltak közül bármit, ide kattintva megteheti, vagy személyesen is felkeresheti őt a Nyugatinál, ahol a lufikat árulja.

„Nem akarok csodabogárnak látszani, és szegény vakként sem szeretnék elhíresülni. Aki megismer, az rájön, hogy szorgalmasan dolgozom, igyekszem eltartani magunkat, azonban némi segítség jól jön. És persze üres kézzel senki sem távozhat tőlem, ezért a segítségért cserébe mindenkinek jár legalább egy lufi.”

Méghozzá nem is akármilyenek, aki szereti a léggömböket, feltétlenül látogasson el Dávidhoz, akitől nemcsak vásárolni élmény, de nagyon jót lehet vele beszélgetni is.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.
Hírdetés