Ahol a kiszolgáltatottságnak nyoma sincsen

Ahol a kiszolgáltatottságnak nyoma sincsen
Megjelenés: 2016.05.17
Aktuális
Forrás: kotoszo.blog.hu
Kézdi Beáta
Fotó: Kiss Tamás

Ősfás, erdős, virágokkal és madárfüttyel teli területre lép, aki a piliscsabai Siló Lakóotthonba jön. Rögtön a bejáratnál kis sárga tornyos mesebeli épület, nem gondolni, hogy az édeni környezetben értelmi sérült és mozgáskorlátozott emberek élnek - írja a Kötőszó.blog.hu.

Nyomasztó hangulatnak nyoma sincs, hiszen az itt lakók és az őket segítők az emberi méltóságot és az önállóságot tartják szem előtt. Példaértékű a munka Piliscsabán.

„Ha valaki mozgássérült, az nem jelenti azt, hogy a méltóságát és az önállóságát félre kell tegye” – mondja Szvitil Ila, aki 18 éve lakik a Silóban. „Mindenki az állapotának megfelelő segítségben részesül, nincs senkire semmi ráerőltetve, csak abban nyújtunk segítséget, amit a lakó kér, ami ahhoz szükséges, hogy önállóan tudjon élni” – teszi hozzá Bereczk Judit, a Lakóotthon és Átmeneti ház szakmai vezetője.

A napokban elhunyt Dr. Gadó Pál intézmény-alapító szemléletének lényege, hogy ne a segítő mondja meg, mit kell tenni, hanem az itt lakó arra kérhessen segítséget, amire valóban szüksége van, mert így a kiszolgáltatottságnak nyoma sincsen. A gondozók és az ellátottak között tehát csapatmunka zajlik Piliscsabán – meséli Szvitil Ila a Gadó Pál örökségének tekinthető „Önálló élet mozgalom” alapját.

A segítő munka már jóval a Siló alapítása előtt elkezdődött a településen. A sárgatornyos mesebeli épület  régóta a telken áll: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet (akkor még Nőegylet) 1924-ben alapította Pauer Irma  klotildligeti házában. A diakonisszák a község hátrányos helyzetű családjainak, sérült gyerekeinek segítettek itt. Sérült gyermekeket gondoztak és az evangélikus gyülekezetben vasárnapi iskolát tartottak. 1951-ben  feloszlatták az egyesületet. 1990-ben visszakapta  az egyesület a területet, – amit az államosítás éveiben az evangélikus egyház gondjaira bízott – ekkor kezdett itt dolgozni dr. Gadó Pál, aki az általa már külföldön látott, Önálló Élet Központot álmodta meg a telekre, amely egyszerre ad lakhatást, munkahelyet és rehabilitációra lehetőséget a sérült embereknek.

Egy ember, aki egy község gondolkodását megváltoztatta

Gadó Pál – Pali bácsi, ahogyan itt mindenki emlegeti –1990-ben így állami, egyházi és több vállalkozótól, valamint a Johannita Lovagrendtől érkező támogatással megalapította a Siló Társasotthont és az Önálló Élet Központot. 

Mára a Fébé Evangélikus Szeretetszolgálat irányításában lévő intézménynek több épülete, asztalosműhelye, kertészete, bérmunkarészlege és tizennégy boldog lakója van. Így az itt lakókon kívül a helyi, megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek is itt tudnak dolgozni, és a kezdeti húsz helyett, valamivel több mint száz fő kap munkát.

„Olyan ez, mint egy nagyon biztonságos panzió, de nyilván be kell tartani a szabályokat és alkalmazkodni kell egymáshoz” – meséli a benn lakó Szvitil Ila, hogyan is kell elképzelnünk a mindennapokat.

De nem csak állandó lakók vannak a Silóban, hanem Átmeneti otthonban élők is. Az átmenetiség azt jelenti, hogy az itt élő öt embernek időről időre haza kell mennie, hiszen náluk a család tehermentesítése a cél, mert amúgy az ő élethelyzetük megoldott, csak nem tudják őket otthon minden nap ellátni. A Lakóotthonban élő tizennégy embernek viszont a Siló az otthona, és ők időkorlát nélkül lakhatnak ott.

Magyar Terméknagydíjas játék a Silóból

Dávid István – aki csupán másfél hónapja vezeti az intézményt – egyik fontos célja, hogy az új termékek mellett összegyűjtsék az eddig készített termékeket, hogy az igazán értékes és kedvelt cikkeket újra készíthessék. A dolgozók itt olyan munkát végeznek, amely képességüknek megfelelő és hasznos. Az egyik legkiemelkedőbb példája az itt készült munkáknak, a Magyar Terméknagydíjas állatkert játék, mely különböző állatkerti állatok fafiguráiból áll. Miután a Budapesti Állat- és Növénykert egyik zoológus szakembere meglátta a szép játékot, elmondta, hogy nem mindig jók az arányok, ezért az itt dolgozók a szaktanácsadás után azonnal javító munkába kezdtek, így már anatómiailag sem lehetett hibát találni bennük. De nem csak állat-, hanem emberfigurák is készülnek itt fából, a „fa családot” előszeretettel keresik oktatási célra és pszichológusok is. A fából készült termékek mellett fontos feladatot ad még a kertészet. Külső megrendelésre vállalnak kert- és parkgondozást, de itt a kertben is termelnek zöldséget és gyümölcsöt.

„A foglalkoztatás célja az, hogy olyasmit dolgozzanak megváltozott munkaképességű emberek, ami a képességeiket fejleszti és ezért cél, hogy többféle munkából tudjanak választani – árulja el Dávid István. – Nem jó, ha mindenkinek mechanikus összeszerelős munkát adunk, mert a pénzkeresetnél is fontosabb, hogy mindenki a maga szintjének megfelelő munkát kapjon, amely segíti a rehabilitációt és persze arra is kell figyelni, hogy olyat csináljunk, amelyre piaci kereslet is van. Most ezt próbáljuk meg minél jobban összehangolni.” – Az intézményvezető hozzáteszi, hogy szeretnének a szemléletformálásban is részt venni, gyerekeket fogadni, hogy a diákok itt megismerkedhessenek sérült embertársaikkal. Érdemes azt is tudni, hogy a szervezetben kulcspozícióban is vannak  megváltozott munkaképességű emberek, akik fontos feladatokat látnak el a közös munkában. Erre korábban is ügyeltek és most is ügyelnek.

„Önálló felnőttek módjára élni”

„Nagyon meggondolja az ember, hogy elmenjen innen, mert aki egyszer bekerült a Silóba, az nagyon szeret itt lenni” – meséli Ila, aki nem sokkal később meg is mutatja kis lakását, melyben minden valóban az egyéni igényekre szabott, az önálló életvezetést segíti. A kapcsolók a kerekesszékben ülők számára könnyen elérhető magasságban vannak, a fürdőszobába kényelmesen be lehet jutni a kerekesszékkel, sokaknak a helyi asztalos műhelyben készült fürdőszéke vagy fürdőpadja van: minden tárgy azt a célt szolgálja, hogy ha csak lehet, ne kelljen segítséget kérni a hétköznapi rutinfeladatok elvégzéséhez. A mosogató kredenc alá könnyen beilleszkedik a kerekesszék, hogy a mosogatást is el lehessen végezni. Mindenki a saját bútoraival, virágaival, képeivel díszítheti a lakását, melyhez még fedett erkély is tartozik. Valóban akadálymentes önállóságra, szabad mozgásra, munkára van lehetősége az itt élőknek.

„Önállóan, felnőttek módjára élhetünk, de ez csak addig működik, amíg mindenki betartja a szabályokat” – mondja Szvitil Ila. Kérhető szállítás, takarítás – ezek speciális szolgáltatások, de aki a Silóban él, annak alkalmazkodnia és dolgoznia kell. 

„Mielőtt 1998-ban ide kerültem, sok intézményben jártam, de amit a Silóban tapasztaltam, az egészen más, mint bárhol máshol. Itt nem laknak a takarékosság miatt négyen egy szobában, embertelen körülmények között. Ez nem egy szociális otthon. Sokan jöttek ide tapasztalatcserére, megfigyelni, de még mindig nagyon kevés az ilyen jellegű intézmény, ahol időt és energiát fordítanak arra, hogy a sérült emberek is önálló, minőségi életet élhessenek” – fogalmazza meg a hely különlegességét Ila.

Biztonságot adó egyházi háttér

És hogy miben más egy egyházi intézmény, mint az államiak, arról Dávid István ekképpen fogalmaz: „Az egyház nem spórolni akar, vagy a férőhely kihasználásban gondolkodik, fontos az értékrend, és nem mellesleg jelenleg például a teljes forrást is garantálja erre az évre a FÉBÉ számára. Minden évben kaptunk eddig is egyházi segítséget, bár szeretnénk, hogy a jövőben ne a működésre, hanem csak fejlesztésre kérjünk.”

„Az egyházi háttér a biztonságot adja számunkra” – teszi hozzá Szvitil Ila, majd így folytatja: Nem akarunk mindig mindenben az egyházra támaszkodni, de odafigyelést, szakmai hátteret kapunk, és ez nagyon fontos.”

És bár az intézménybe kerüléshez nem feltétel a vallásos háttér, a hívő gondolkodás fontos. Keddenként van bibliaóra, amelyre a városból is jönnek, és a szerdai áhítatra is sokan összegyűlnek. Kézdy Péter helyi evangélikus lelkész aktív tagja a stratégiai értekezleteknek is.

A héten elhunyt vezető, Gadó Pál 2005-ig felbecsülhetetlen értékű munkát végzett itt. Szemléletet formált szűkebb és tágabb környezetben, és országosan is. Olyan apró dolgokra is figyelt, mint a szóhasználat, ezért tudatosan bevezette a 90-es években a tolókocsi helyett a kerekesszék fogalmát, amely hozzásegít, hogy nem kell valakit mindig tolni. A gondozónő kifejezést személyi segítőre változtatta, de a piliscsabai akadálymentesítés is neki köszönhető, mert miután egyre többet tudtak önállóan a városban mozogni a mozgáskorlátozott emberek, az intézmények, boltosok maguktól kezdték kialakítani a rámpákat, hogy megkönnyítsék a közlekedést és a vásárlást.

A lakhatás, a munka és a rehabilitáció megvalósult Piliscsabán. Aki a Silóban él, az önállóságot és az esélyegyenlőséget tapasztalja, és bármennyire hangzatos szavaknak tűnnek, ezen múlik, hogy sérült emberként is jól és megbecsülve érezze magát valaki.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.
Hírdetés