A sérültek is lehetnek seggfejek

A sérültek is lehetnek seggfejek
Megjelenés: 2016.12.20
Kultúra
Forrás: abcúg
Neuberger Eszter
Fotó: Ferenczy Dávid

Mészöly Ágnes konduktorból lett író, 2006 óta jelennek meg ifjúsági- és gyermekkönyvei, meséi. Legutóbbi regénye, a Szabadlábon egy kerekesszékes kamaszfiú függetlenedésének története, amelyhez volt tanítványa és mozgássérült barátja életéből merített.

Az integrált iskolát tartja kulcsnak a fogyatékkal élők életminőségének javulásához, épp ezért keseríti el a szakadék, ami Magyarország és az általa látott nyugati országok között húzódik ebben a kérdésben. Szerinte a Magyarországon is egyre népszerűbb, társadalmi problémákat feszegető “problémacentrikus” irodalmat is túlzásba lehet vinni – ritkán ér célba a könyv, ha fontos a téma, de szájbarágós szöveg.

A legutóbbi könyved főszereplője egy kerekesszékes kamaszfiú, a múltadról pedig tudni lehet, hogy a Pető Intézetben végeztél és később dolgoztál is konduktorként. Hogyan kerültél innen a gyermek- és ifjúsági irodalomhoz?

Amikor végeztem a Pető Intézetben, egy általános iskolában kezdtem fejlesztőként dolgozni. Speciális osztályokban mozgásfejlesztést, készségfejlesztést csináltam. Utána elmentem gyesre, és közben külföldön sokat dolgoztam konduktorként, igaz, mindig csak határozott idejű projektekben. Amíg otthon voltam a gyerekekkel,2004-ben, egy irodalmi pályázatra írtam egy meseregényt, ami később meg is jelent, ez volt a Sünimanó. Innentől kezdve sokáig párhuzamosan csináltam az írást és a külföldi konduktori munkákat. Aztán az utóbbi két évben inkább csak az írás, ami meghatároz. Már inkább íróként definiálom magam.

(...)

A legfrissebb könyved, a Szabadlábon főszereplője egy kerekesszékes srác. Az őt túl szigorúan szerető édesanyjától való függetlenedés-történtét írod meg, aminek része egy európai stoppos-kaland is. Dani karakterének milyen gyökerei vannak a saját tapasztalati világodban?

Dani karaktere természetesen a konduktori munkámban gyökerezik. Egy szereplőt viszont csak a legritkább esetben mintáz egy emberről az író – Daniban is van egy csomó olyan srác, akivel együtt dolgoztam. Az egyik egy volt norvég tanítványom, ő nem csak modell volt, de egy csomó konkrét kérdésben is segített az írásfolyamat során. 20 éves szakmai múlttal rendelkező konduktorként elég jól be tudom lőni, hogy egy adott helyzetet egy mozgássérült hogyan oldana meg, de azért voltak olyan szituációk, amikor nem volt ötletem. Ilyenkor lehetett írni egy üzenetet Hakonnak: “Figyelj, felébredsz egy tök üres lakásban, fogalmad sincs, hol vagy, csak arra emlékszel, hogy tegnap este nagyon berúgtál. Mit csinálsz?” És ő leírta, hogy négykézláb elkezdené keresni a botjait meg a vécét, és így tovább.

A másik ember, aki pedig inkább a személyiségét kölcsönözte Daninak, az egy 30 éves barátság: egy volt petős fiatalember, aki mérhetetlenül konok, iszonyú akarata van, és nagyon sok mindent elért annak ellenére, hogy nagyon komoly fizikális sérülése van.

(...)

Egy másik veled készült interjúban úgy fogalmaztál, hogy a Szabadlábon “elsősorban felnövős és utazós történet”, nem az a lényeg, hogy egy mozgássérült fiúról szól. Közben az érzékenyítő szerepét nehéz volna megkerülni. Miért ez a tudatos eltávolítás?

Elég sok olyan szöveget olvastam, amiben sérült volt a főhős – általában frászt kaptam. Ezek a szövegek legtöbbször ugyanis csak sztereotípiákat tudtak felállítani a sztereotípiákkal szemben. Így nem lehet előítéleteket leépíteni. Volt a béna, tehetetlen nyomi sztereotípiája, és megpróbálták olyan rózsaszín sztereotípiával behelyettesíteni, hogy a kerekesszékes kisfiú is olyan jófej, mint te vagy, sőt, még jobb fej, mint mindenki más. De ez ugyanúgy sztereotípia, mint a másik, tehát semmit nem léptünk előre. Én egy olyan könyvet akartam írni, amiben látszik, hogy igenis, a sérültek is lehetnek seggfejek. Nagyon sokszor azok is, és főleg kamaszkorban rengeteg düh és feldolgozatlan trauma van bennük. Szóval lehet a könyvemet érzékenyítőnek nevezni, de nem azzal a szándékkal írtam, hogy alakítsunk ki pozitív hozzáállást a mozgássérültekkel szemben, hanem, hogy az olvasók Dani karakterén keresztül egy kicsit megismerjék őket.

(...)

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.
Hírdetés